Nyilvánvalóan bosszúságot és nyugtalanságot kelt az Európai Unió régebbi tagállamainak körében, hogy egyes közép-európai EU-tagok - legegyértelműbben Magyarország és Lengyelország - nyíltan semmibe veszik azokat a nyugati demokratikus értékeket, amelyek tiszteletben tartására kötelezettséget vállaltak, amikor a közösséghez csatlakoztak.

E két ország ráadásul az unió által nyújtott pénzügyi támogatások legnagyobb haszonélvezői közé tartozik. Nem meglepő tehát, hogy felmerült az ötlet: feltételekhez kötik a közös költségvetésből a tagországoknak megítélt összegek kifizetését - idézi fel az amerikai lap.

Az EU és az illiberális tagállamok viszonyáról is írt az amerikai sajtó - infostart.hu

Nem tesz jót a demokrácia eszméjébe vetett hitnek a brüsszeli vezetés reakciója a magyar választások eredményére. Nyilván abban bizakodtak, hogy az istenadta magyar nép elzavarja a Orbánt, s ezzel végre megnyílik az út az „igazi demokrácia” megvalósításához. De csalódniuk kellett, mert a magyar szavazók tekintélyes többsége rossz helyre tette az x-et. Erre Brüsszel, ahelyett, hogy tiszteletben tartaná a választások eredményét, nyílt pénzügyi erőszakeszközt akar alkalmazni, hogy a magyar vezetést jobb belátásra bírja. A jogállamiság megléte lenne az a bizonyos mérce, amelynek alapján az EU a kifizetések mértékét megállapítaná.. Magyarán, teljesen mindegy, hogy a magyar szavazók hogyan döntöttek, a választási eredmény nem felel meg a brüsszeli vezetés elvárásainak, s így szerintük nem garantált a jogállami feltételek megteremtésének lehetősége. Ezt pedig büntetni kell. Nos, ez nyílt diktátum, még ha nem is fizikai erőszak alkalmazásával. Nem véletlen, hogy sok magyar embernek déjá vu érzése van: már megint mások akarják megmondani nekünk, hogy mit akarjunk. Csak most amúgy, demokratikusan.

Amiből csak az látszik, hogy mint minden eszme, a demokrácia eszméje is válhat egy egyeduralomra törekvő hatalmi csoport ideológiájává. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a demokrácia amúgy szép és üdvölendő eszméje a brüsszeli vezetés használatában megfosztatott eredeti jelentésétől és tartalmától, s egy hatalmi csoportérdek eszközévé vált. Ez abban a pillanatban nyilvánvalóvá válik, ha egy adott választás alkalmával „rossz eredmény” születik. Ilyenkor érdekes módon nem a demokráciát kell ünnepelni, hanem azt kell mondani, hogy a „rossz” választási végeredmény oka az, hogy az adott rendszer valójában nem demokratikus.

No és mikor „jó” a választási végeredmény? Akkor, ha a liberalizmus győz. Mert a demokrácia csakis liberális lehet, mármint a liberalizmus mai értelmében. Ez ugyebár nyilvánvalóan ellentmond a liberalizmus eredendő belső természetének, hiszen burkolt diktátum és kizárólagos hatalmi igény. S hogy ez mennyire így van, jól szemlélteti, amikor Orbán egyszer ki merte ejteni a száján az „illiberális demokrácia” kifejezést, a liberális hitvilág által uralt nemzetközi közvélemény – szinte középkorias időket idézve – úgy reagált, mintha legalábbis valamiféle istenkáromlás, nyílt eretnek tanítás hangzott volna el. Égtek is a virtuális máglyák rendesen. A demokrácia nevében.

De ezzel a hozzáállásával Brüsszel és a nyugati liberális hitvilág csak azt éri el, hogy leleplezve önmagát teljesen lejáratra a demokrácia eszméjét. A demokrácia az ő értelmezésükben nem más, mint egy nagyon is behatárolható csoport hatalmi törekvéseinek álcája.

Mondani sem kell, hogy ez elég érzékenyen hat azokra az európai polgárokra, így ránk is, akik nemrég szabadultak a kommunista diktatúra fogásából, s naiv módon hittek a demokrácia eszményében, s hittek a demokratikus Nyugatban is.

De úgy látszik, ez a liberális nyugati vezetés mindent megtesz azért, hogy a demokrácia eszméje is elveszítse minden hitelét, s kiderüljön róla, hogy nyers hatalmi eszköz erkölcsi mázba csomagolva.

Ha megbüntetik Magyarországot és Lengyelországot, azzal nem a „demokratikus értékek” fognak győzni, hanem a demokráciába vetett hit sérül, vagy akár össze is roppanhat. Juncker pedig – miközben a jogállamiságról üzen nekünk és félti tőlünk a demokratikus értékeket – mondjon csak emlékbeszédet Marxról. Csak ne várja tőlünk, hogy tapsoljunk.

Csak így tovább, előre az eddig megtett neoliberális és neomarxista úton a „demokratikus értékek nevében”. A demokráciába vetett hit teljes összeomlása felé.

Hozzászólások