A Kúria döntésében leszögezte, nem tekinthető a jó erkölcsbe ütközőnek, ha az adott pénzügyi intézmény a kölcsönszerződésben nemcsak kamatot, hanem költséget és díjat is felszámol - ha a dokumentum megfelelt a szerződés-kötéskori és a jelenleg hatályos jogszabályoknak. A hitelintézeti törvény márpedig lehetővé teszi kamaton felül díj és költség felszámolását - az egyetlen korlátozás, hogy ezeket a tételeket egyértelműen kell meghatározni. Nem jogsértő az egyoldalú szerződésmódosítás.

Jogos az árfolyammódosítás - euroeco.hu

Szilágyi Örzsébet levelét megírta, a magyar Kúria döntését meghozta. Immár visszavonhatatlanul nyilvánvalóvá vált, hogy a jog és társadalmi érdek, a jog és igazságszolgáltatás mennyire elválhat egymástól a jogállamban. Kezdő joghallgatóként megkérdezte az azóta alkotmánybíró jogtörténész professzor, hogy lelkészként miért hallgatok jogot? Őszintén válaszoltam: mert tapasztalom, hogy a bíróságok hányszor hoznak „igazságtalan” döntéseket. Maga naiv, mondta ő, a jog nem igazságot, hanem jogot szolgáltat. Ez az egykori elementáris találkozás a jog természetével mélységesen belém vésődött. Azóta illúzióim sincsenek, inkább megérteni próbálom a társadalom jog által behálózott rendszerét, megérteni és olykor a józanság ellenére is elfogadni. Mert a jog funkciója, hogy a jogosságba – olykor igazságba – vetett hitet fenntartsa.

Most, hogy a Kúria jogegységi határozati igénnyel meghozta döntését, miszerint az ún. deviza-hitelek jogszerűek voltak, egy fontos társadalmi kérdésben nyilvánított véleményt. Eddig a pontig nincs is kivetni való, hiszen az, aki szerződéses kötelékbe lép, számolnia kell annak következményeivel. Csakhogy a szerződésben mindig (legalább) két fél van. És ezek korántsem mindig azonos mértékben tudják képviselni érdekeiket, különösen egy banki szerződés vonatkozásában. Kár, hogy nincs, mert nem jelenhet meg (személyiségi jogokra hivatkozva) statisztika arra nézve, hogy hányan lettek áldozatai ennek a történetnek a banki szektorból. Ugyanis ez árulkodó lenne sok tekintetben. Nevezetesen abban, hogy sokan a belső emberek közül sem látták előre a dolgok kimenetelét, a bankoknak csupán egyoldalú (a jogszabály által biztosított) erőfölényük miatt volt lehetőségük arra, hogy a felelősséget az ügyfelekre tolják. Kétségtelen, hogy volt felelősségük a kölcsönt felvevőknek. Én nem estem adósságcsapdába, mert egy otthonról hozott erkölcsi minta égett belém: kölcsönt nem kérünk, inkább összehúzzuk a takarót. De tudom, hogy a Kádár-korszak indítékai másként csapódtak le: élni szabad a lehetőségeken is túl, ha valaki elég bátor hozzá. Ezzel együtt nem tolnám a felelősséget az emberekre, mert olyan jogi, gazdasági környezetet teremtettek egy évtizedre, amelyben szinte kényszerűen nyomták a tömegeket a kölcsönök felé. A hiánygazdaságból jövő mentalitás, illetve annak „árnyöröksége”, hogy amit ma megeszel az a tiéd, sem jelent jogi alapot arra, hogy családok tízezreit taszítsák bizonytalanságba.

Jogilag védhető lehet a Kúria döntése, az viszont nagyon is vitatható, hogy a deviza-ügyletek nem tekinthetők a jó erkölcsbe ütközőnek. Moralizálni is lehetne, hogy mi a jó erkölcs? És ki mondja meg pontos definícióját a mai szétforgácsolódott értékrendű világban?

De hogy Jézus nem volt erkölcsös és törvénykövető (a rabbinikus értelmezés szerint), amikor a házasságtörő nőt, - ma k…nak mondanák – és kiszabadította kora nonkonformizmusával a megkövezés következményéből, az biztos. Újra mondom: Jézus nem volt törvénykövető. Szembe ment a törvény betűjével, annak technicizált értelmezési lehetőségeivel. Jézus irgalmas volt. Ha tetszik, törvényellenes. Nem vett el semmit sem a mózesi hagyományból, sem a társadalom igazságérzetéből, csak felmutatta az irgalmasság lehetőségét. Senki sem vesztett a történetben, de megmaradt egy élet, amely néhány évtizedre maga is gyakorolhatta az irgalmasságot. A feltétel nélküli szeretetet. A megbocsájtás gyönyörűségét.

Nincs jogomban sem szándékomban felülbírálni a nagyszerű jogászok ok-okozati logikára épülő jogi boncolgatását, amelynek végén megszületett egy a társadalmi igazságérzéssel teljesen ellentétes állásfoglalás. Hiszen, aki(k) a jogot a társadalmi valóságtól elvonatkoztatott tényként értelmezi, az nehezen fogja megérteni azt a hatalmat, amelynek lényege nem a betűből, hanem a lélek erejéből fakad.

Ha a mai társadalom embertelennek tűnik, nem az emberség hiányából, hanem az Isten-hiányból értelmezhető. Ahol a jog magasabb instancia, mint az irgalom, ahol az ember csak statisztikai halmaz és nem létező valóság, ott igazságot keresni fölösleges.

De szívesebben élnék olyan társadalomban, ahol a jog biztonságot ad, de az irgalom sem válik hiánycikké. Rendben való, ha a jog keretet teremt, de régen rossz, ha a tartalmat is kisajátítja.

 

Hozzászólások