A püspök hangsúlyozta az Ige alapján, hogy őrségben vagyunk, akikre az Úr értéket bízott. Rendben vagyunk, amely nem csak egy mozaikszó, hanem a rend arra is vonatkozik, hogy köszönjük jól vagyunk, a helyünkön vagyunk, tesszük a dolgunkat örömmel, reménységgel, szolgálunk kis - és nagy gyülekezetben és tesszük mindezt hálával.


"Rendben vagyunk" - REND megnyitó - refdunantul.hu


Vajon véletlen-e, hogy a nagy  dunántúli  református találkozó teljes nevének (Református Egyházi Napok – Dunántúl) kezdőbetűi  a „rend” mozaikszót adják ki? Így is ment át a köztudatba, olyannyira, hogy ha itt, a dunántúli reformátusok körében kiejtjük a szót, már-már szinte rögtön az eseményre gondolunk. Ha „rend”, akkor az a dunántúli református fesztivál. Sőt, ha beütjük a Google internetes keresőbe, hogy „rend”, az első helyen az őriszentpéteri találkozót találjuk. Lám, mire jó az internet.

Nagy bennem a kísértés, hogy az elnevezés, illetve az abból képzett mozaikszó mögött ne csak afféle véletlent lássak, hanem nagyon is mély értelmű utalást. Valami olyasmit, hogy a mi találkozónk egyik alapvető célja, hogy Isten az Ő Lelke és Igéje által a találkozás eseményén keresztül ismételten átélhetővé, megélhetővé, tapasztalhatóvá tegye számunkra azt a rendet, közösségi életünknek azt a keretét, amelyet az Ő kikutathatatlan és örök végzéséből számunkra rendelt.

A rend ma nem jó csengésű szó.  Pláne, nekünk, magyaroknak nem, mert  gyanakvással tölt el bennünket: a rend mögött hatalom van, sőt diktatúra.  Éppen elegünk van már ebből. Legyünk már végre szabadok, függetlenek. Hiába, na, egy ilyen történelemmel a hátunk mögött gyanakszunk mi már mindenre, ami az életünkbe rendet akar vinni. Mert a rend az szabályozottság, megkötözöttség, fegyelem, alá-fölé rendeltség, tekintély-elvűség, elvárások és megfelelések rendszere.  A rend korlátoz.

Ugyanakkor rettenetes dolog lenne rendetlenségben élni. S most nem pusztán arra gondolok, hogy egy zokni lehetőleg ne legyen az asztalon. Hanem arra, hogy ha nem lenne az életünkben Istentől rendelt rend, akkor az emberi élet merő káosz, zűrzavar és felfordulás lenne. A rend Isten gondviselésének az eszköze, még akkor is, ha az ember a maga féktelen szabadságvágyában sokszor csak nyűgnek, korlátnak és béklyónak érzi.

S aztán van a rendnek egy mélyebb és átfogóbb értelme is, amelyet éppen a mi szép rendeltetés szavunk fejez ki. A rend az, amikor valaki ott van, ahova rendeltetett.  Így kapcsolódhat össze a rend a Renddel. Ugyanis ezen a nagy dunántúli református találkozón éppen azt élhetjük át, hogy Isten nem a káoszban, a teljes zűrzavarban, az otthontalanságban, a számkivetettségben, a rendetlenségben jelölte ki az életünket, hanem itt, a dunántúli reformátusok közösségében. Ez a mi közösségi életünk legátfogóbb kerete.  Erre úgy döbbenhetünk rá a legjobban, ha elképzeljük, hogy egy reggel arra ébrednénk: nincs egyetlen egy dunántúli református templom sem. El tudod képzelni önmagadat a templomod nélkül?

Itt mi rendben vagyunk. Rendben Istennel, rendben egymással és rendben önmagunkkal. Nem mintha önmagunkban rendesek lennénk. Hanem mert Istennek úgy tetszett, hogy mi itt a dunántúli reformátusok közösségén keresztül ismerhettük meg a Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról szóló evangéliumot, azt az eseményt, amellyel Isten helyreállította a mindenkori ember rendetlen, azaz otthontalan, zűrzavaros és kilátástalan életét. A rend az, amikor az ember a Lélek által megtalálja életének rendeltetését az örök rendben és azt hittel elfogadja.

Túl azon tehát, hogy találkozhatunk egymással, a REND azt az élményt adhatja meg nekünk, hogy otthon vagyunk, hogy a helyünkön vagyunk, hogy rendben vagyunk. Nem csak a mi magunk emberi módján, nem csak itt és most. Hanem az Ő egyházának részeként rendben vagyunk az örökkévalóságban a dunántúli reformátusok közösségén keresztül, az Ő eleve elrendelt és örök végzése szerint.

Ez a rend.

(Megjelent a Dunántúli Református Lap 2014/2. számában.)

Hozzászólások