"Különös dolog a sors és az életút! Lehet rosszkor és rossz helyen születni, évtizedeken át bajok közepette élni, de lehet mindezeket a körülményeket úgy is átgondolni, hogy valaki nagyon gyáva volt, nem mert változtatni, kezdeményezni."  Buda Béla életút

Amikor egyházunkban, rövid időn belül, négy református lelkipásztor fordult önmaga ellen; amikor megkérgesedett lelkünkről a kéreg frissre szakadt; amikor segítségül hívtuk Istent a megmagyarázhatatlan megértéséhez; amikor vigasztalhatatlanul kérdeztük miért, mivégre, mi a bűnünk; amikor az agyunkba beégett szavak, "hívő ember nem lesz öngyilkos", hirtelen értelmét vesztették és nem védtek többé, mert elváltak Istentől; akkor Buda Béla csak egyszerűen odaállt mellénk, és nem egyháziasan, a hitet azonban figyelembe véve, a maga módján rámutatott az ősi Bizalomra, a legfőbb Értékre, a transzcendensre, nevezzük meg, Istenre és arra a szövevényes és csodálatos útra, amit életnek nevezünk. Pszichiáter, pszichológus, orvos volt. Volt, mert ő is elment a" minden élők útján".

Tulajdonképpen csak ennyit szerettem volna közölni. Volt. Tudom, hogy volt. Jó hogy volt. Neki nem lesznek államfők a temetésén. Nem kap oldalakat az újságokban. Nem építette fel magát szellemi és gazdasági, megkerülhetetlen hatalommá. Csak hivatása volt. Hivatásos lélekbúvár. Olyan mélységekbe merült,lelki, de gazdasági, társadalmi összefüggésekbe, napi feszültségekbe, ahol a nyomás már meghaladja a még élhetőt. (Kapott pár újságcikkecskét; http://karpatinfo.net/cikk/kultura/elhunyt-buda-bela ;  http://hvg.hu/kultura/20130707_Meghalt_Buda_Bela_pszichiaterhttp://www.hir24.hu/belfold/2013/07/07/elhuny-buda-bela/http://www.hirado.hu/Hirek/2013/07/07/10/Meghalt_Buda_Bela.aspxhttp://mno.hu/ahirtvhirei/elhunyt-buda-bela-pszichiater-1171235 ) Persze vannak előadásai is YouTube-on.

Saját magáról így ír (folytatva a kiemelt részt):

"Az 1939-ben születetteket végigkísérték ezek a dilemmák. A háborúból éppen csak kaptunk ízelítőt, ötvenhat még nem felnőttként ért bennünket, igazán nem tudtunk "belekeveredni". A nagy téma a "szocializmus" volt, minden árnyalatával és arculatával, vagyis a kommunista ideológia, a "békeharc", a hidegháború, a nagy Szovjetunió és az imperializmus, a diktatúra és annak "puhulásai" stb. Majd azután a rendszerváltozás illúziója és furcsa valósága. Közben meg megöregedtünk. "Most lelkem: ember - mennyem odavan, szörnyű fülekkel legyezem magam." Ez a korosztály nehezen alakította ki önazonosságát. A bűvös identitást, amely nélkül az egzisztencia nem tudna eligazodni, sőt fennmaradni sem "az élet tengerén"

A nemzeti "gerinc"-hez nem volt megfelelő "anyag". Nem lehetett magyarságunk, nemcsak a proklamált internacionalizmus miatt, de azért sem, mert elvesztettük nemzettestünk jelentős részének zsidóságát és svábságát. Szétverték vallásainkat. Hagyományainkat is. Demográfia, lelki "falurombolások" zajlottak a durva urbanizáció mellett. A hiányzó autonómia illúzióját a csenevész fogyasztói mentalitás adta.

Mint pszichiáter a lelki krízisek, zavarok, katasztrófák tömegével találkoztam, és ezek mögött mindig megtaláltam "a társadalmi beilleszkedés zavarait", ahogyan a hetvenes években kezdődő nagy "tárcaközi" kutatás címe eufemisztikusan összefoglalta azokat a problémákat, amelyeket a társadalommal való összeütközés vált ki. A politika már nem tudta elhallgatni az ilyenfajta bajok szaporodását. Alkoholizmus, bűnözés, öngyilkosság, elmebetegségek, drogok stb. De hosszú ideig megpróbálta elkendőzni őket. Mivel a kérdésekkel foglalkoztam, megoldásait kerestem, az értelmiségi nyilvánosságon át is, hamarosan magam is deviáns lettem. A hatvanas évek közepétől a rendszerváltozásig ideológiai ellenséggé váltam. Szerencsére nagy bajom nem esett, csak félretoltak, háttérbe szorítottak."

De írt a szexualitásról, homoszexualitásról, közösségek szerepéről, az empátiáról, emberi kapcsolatokról, társas lélektanról, személyiség fejlődésről. Nem teológusként, ezt ne kérjük rajta számon. De tudósként, nyitott és érzékeny emberként. Gondolkodásmódjára nagyon is jellemző volt a határok feltérképezése, meddig mehet el az ember, a tudós egy elmélettel és mikortól kell változtatnia, változnia. Nem tartotta mindenhatónak a tudományt, a gyógyszeripart. A folyamataink megértéséhez, ha úgy tetszik 3D érzékeléséhez nem egysíkú, hanem többrétegű érzékelésre, térben elhelyezett szonárokra van szükség.

Különösen tetszett, amit a közösség szerepéről vallott:  "a személyiség számára az az elõnyös, ha minél nagyobb minél több rétegû az embert körülvevõ közösségek hálója és mind intenzívebbek a kommunikációs kapcsolatok és az érzelmi viszonylatok. Aki csak egy közösségben él, nagyon könynyen izolálódik, ha abból kiszakad vagy azzal megromlik a viszonya. Aki nem szervesen ágyazódik be legalább egy-két közösségbe, az nagyobb valószínûséggel marad magára a bajban. Ugyanakkor a jó közösségek igen nagy segítséget tudnak nyújtani a betegeknek vagy krízisben lévõnek. Nem hagyják magára, utána mennek, segítenek. Sok kutatás mutatja ezt, szoros vallási közösségekben, mint pl. az amerikai
Hutteriták között a lelki betegségek lefolyása könnyebb és gyorsabb, mert a közösség szinte felzárkózik a beteg körül, vigasztalja, támogatja. A jó rokonság is nagyon sok bajban tud segíteni. Gyakran a jó szomszédi viszonyok is elegendõek ahhoz, hogy az idõs ember ne maradjon magára, hogy valami ételt, gondoskodást kapjon"

Azt írják róla, a csendes kritikája hiányozni fog.