Heves vitát váltott ki Kanadában az a javaslat, hogy tiltsák be a különböző vallási szimbólumok, illetve öltözetek viselését Québec tartomány közintézményeiben. A szóban forgó javaslatot a tartományi kormány terjesztette elő a közelmúltban, és az a többi között a vallásosabb zsidók által viselt sapka, a kipa, a szikh felekezetűek által hordott turbán, a nagy méretű keresztek, valamint a muzulmán fejkendő munkahelyi tilalmát szorgalmazza.                          Betiltanák – index.hu

Én nem csodálkozom, hogy Magyarország ma ott áll ahol a nemzetközi PISA teszteken. Ugyanis ma egy magyarországi, önmagát vezető internetes médiumnak tartó oldalon, a vezető hírek között megjelenhet a következő szöveg a következő cím alatt: Betiltanák a keresztet Montrealban. Van tehát egy nagyot durranó cím és utána egy a címmel köszönő viszonyban alig lévő néhány soros hír. A hír lényege pedig az, hogy Québec tartományban zsidó, szikh, keresztény és muzulmán jelképek – így, ebben a sorrendben szerepelnek a cikkben – lennének betiltva munkahelyeken.

Nem a tartalom az érdekes, hanem a tálalás, illetve az abból levonható következtetések. Két eset lehetséges: az egyik, hogy tendenciózus a cím, a másik, hogy értelmezési problémák vannak. Mindkettő veszélyes. Egyformán.

Kezdjük ez utóbbival. Rábukkan valaki egy hírre a világhálón, vagy úgy, tudatosan keresi, esetleg keresőprogrammal rajta van folyamatosan a témán, ha valami megjelenik, ő durrantsa a legnagyobbat a maga zsebkendőnyi nyelvterületén reménykedve abban, hogy más nem ismer vagy olvas hasonló témában az illető nyelvterületen. Vagy véletlenszerűen és nyelvi bizonytalansága nyomán prekoncepciózusan felkínál egy témát. Van egy szöveg, amit valaki nem tud lefordítani. Vagy, mert nem ismeri a nyelvet, vagy, mert nem ismeri a fordítás tartalmi lényegét. Ezért ferdít. Ugyanis nem tudja összekötni a mondatok értelmét. Ez is fordítási kérdés, csak nem pusztán idegen nyelvi, hanem értelmezési. Mert lefordítani egy az általános vallási jelképeket tiltani szándékozó felvetést a kereszttel – és ezzel a kereszténység, jelen esetben Kanada legnagyobb vallási közösségének jelképével való azonosítást – olyan tudás hiányt mutat, amit egy önmagára valamit is adó médium, jelen esetben az Index nem viselhet(ne) el. Hülyék mégse írjanak újságot. Még internetest se. Legalábbis bizonyos szint fölött. A tudatlanságra csak egyetlen gyógyszer van, igaz, ezt korunk nem nagyon alkalmazza: menj vissza kisfiam/lányom az iskolába és ismételd meg az osztályt. Tanulj meg olvasni, aztán érteni. Hét mondat az egész írás és egy cím. Kerekítve: ezer karakter. Ezer karakterben valaki nem találja az összefüggést. Nem tud leírni hét mondatot, hogy ne kerülne önmagával összeütközésbe egy szöveghalmazban. Milyen valóságtartalma lehet egy hírnek, amelyik a címben szereplő kiemelést formálisan sem tudja alátámasztani? A ferdítésnek is vannak formállogikai szabályai. Legalább annyit meg kellene tenni, ha már csalni szeretne valaki, azt következetesen kell tenni. Különben kisstílűség az egész. Pitiáner csalók pedig az elismerést sem képesek kivívni. 

A másik lehetőség a tudatosság, ami arra épít, hogy a legtöbb hírolvasó az internetes világban megelégszik a címmel. Így ütni fog, hogy már Kanadában is a keresztet szeretnék levetetni. A liliomos Québecben különösen. Ahová halványan tudott bevánszorogni csak a francia forradalom eszméje. Mert a nyelvi kapcsolat révén tapasztalatot szereztek annak szelleméről. Köszönik, ők megvannak nélküle. Olykor proteszt lelkülettel, de szívesen simogatják az angol királynő képét a CAD-on.

Ha tehát tudatos a ferdítés, hogy az általános vallási jelképek esetleges tilalmából a keresztet emeli ki, akkor kétségtelen, hogy itt elvhűségről van szó. Negatív értékelvűségről. Lejáratási szándékról. Egy olyan világkép projektálasáról, amelynek valóságtartalmára nem az amerikai kontinens történéseiben, hanem egy médium, vagy az abban álláspontot sugalmazni akaró újságíró lelkében gyökerezik. Vagyis bebújik valami mögé egy ember, aki arctalanul elmondhatja, amit látni szeretne. A kereszténység térvesztését.

Kultúrkampf hét mondatban. Ennyi egy cím és egy hír. Nem érdemelne meg ennyi figyelmet, ha nem arról a sunyiságról, tendenciózusságról szólna, amibe gyakran belebotlunk a honi médiavilágban. Mert lehetne tisztességesen is más nézőpontot, értékrendet képviselni. Lehetne tisztességesen is ateistának lenni, felemelt sisakrostéllyal, arccal. Szemtől szembe. Lehetne tisztességesen beszélgetni különböző világnézetekről. Csakhogy ahhoz minimális tárgyi ismeret, fogalmi otthonosság és párbeszédkészség szükségeltetne. Ebben a hét mondatban négy vallási közösség kapcsán négy megfoghatatlan tartalmú fogalom sorakozik:

  • vallásosabb zsidó
  • szikh felekezet
  • nagyméretű kereszt
  • muzulmán fejkendő

Olyan fogalmak ezek, mint a pannon puma, koleszterinmentes zsír, értéksemleges oktatás. És hogy el ne felejtsem: a tanulás nélküli tudálékos újságíró. Avagy, ahogy a régiek mondták: a bötűvető. Akinek nem költ ki a vetése.

 

Hozzászólások