A Tudatos Vásárlók készített egy jó interjút a fiatal magyar grafikussal. Ebben Majoros Zita elmondta: sokan művelik a használtruha-hasznosítást, ám szerinte az ő termékében az az újdonság, hogy nyomott mintákat használ.

Használtruha-alapanyagból készít csodás dolgokat a magyar lány - index.hu

Túl általános szólás-mondás, hogy nem a ruha teszi az embert. Ha pedig visszakérdezünk, vajon előrébb jutunk-e? Az ember teszi-e a ruhát? Mi köze e kettőnek, ember és ruha, egymáshoz?

Az öltözködésben kifejezésre juthat a szépérzék, a vagyonosság, a világról alkotott vélemény, vagy éppen a rosszízlés, a szegénység és a nemtörődömség. Sőt még a természetvédelem is. Hiszen nem mindegy, hogy mit miből állítanak elő.

Ma a ruházat javarészt rövidéletű. Egynyári termékek sokasága vesz bennünket körül. Ezt diktálja a divat gyors változása és gyakran az alacsony minőség is. Generációk hosszú sora alatt alakította és őrizte meg a viseleteket. Kifejezték vele társadalmi helyzetüket, örömüket vagy bánatukat. Korunk ruhái akár a megtévesztés eszközei is lehetnek. Nem mindig az áll mögötte, amire következtetünk a látvány alapján. Egy tehetséggondozással foglalkozó asszony mondta el tapasztalatát ezzel kapcsolatban. Amíg az iskolában vagy az irodában találkozik a gyermekekkel, addig egészen más kép rajzolódik előtte, és gyakran felmerül a kérdés, miért kellene nekik támogatás? A lakóhelyen való személyes találkozás azonban máris megadja a választ. A divatos ruhájú gyermek egy lepukkant házból érkezett.

Ezek szerint a szemfényvesztés eszköze a ruházat? Nem fogalmaznék ennyire sarkítva. Inkább úgy, hogy az álcázás vagy a vágyak kifejezésének kelléke. Ez még elérhető akár a használtruha-kereskedésen keresztül is. Menő telefon, számítástechnikai cuccok és autó túl drága mulatság, az már nem jár a divatos ruhához.

A ruha eszköz, amely elsősorban az édenkerti gubanc és az időjárás miatt szükséges. De lehet ennél több: kifejezhetjük vele Krisztushoz tartozásunkat.

Jézus azt kérte, hogy „akinek két köntöse van, egyiket adja annak, a kinek nincs; és akinek van eledele, hasonlókép cselekedjék” (Lk 3,11). Tehát bizonyságot tehetünk a hozzá való ragaszkodásunkról szavakkal, feliratokkal és tettekkel is. Az ősegyház idején nem a természetvédelem, hanem a felebarát iránti szeretet dominált. Ez vezérelte Joppéban Tábithát, aliasz Dorkást, azaz "Zergét", aki szegény özvegyasszonyoknak készített ruhát. Tegyünk valami jót mi is ruháinkkal...

Mi köze e kettőnek, ember és ruha, egymáshoz? Az, hogy a szolgáló kezében a szolgálat egyik eszközévé válik.