Hiába lógnak egész nap a neten, a digitális bennszülöttként aposztrofált kamaszok nem tudatosan és nem kellő biztonsággal használják a rendelkezésükre álló technológiai eszközöket. Ez a megállapítás egy friss felmérésből derül ki, amelyet a 21. Századi Oktatásért Alapítvány készített a Microsoft megbízásából. 25 Innovatív Iskolában mérték fel a 13-18 éves tanulók digitális kompetenciáit.
forbes.hu - 2018. július 2.

Ha nyár, akkor tábor. És ha tábor, akkor a mobitelefon/táblagép és a bolti vásárlások dilemmája. Minél nagyobb egy tábor, annál engedékenyebbek vagyunk, és minél kisebb, annál könnyebb magunkat konzekvensen tartani a „tábor rendjé”-hez.

Szinte hetente jönnek elénk olyan ijesztő felmérések, amelyek arról beszélnek, hogy hiába a mobileszközök rohamos terjedése, gyakorlatilag digitális analfabéták a gyerekeink. Ezek a riasztó látleletek azonban mégsem képesek átütni a falakat, mert közben azt halljuk, hogy de hát Móricka még csak óvodás, de máris ügyesebben játszik telefonjával (igen, mert Mórickának már az oviban odaadják szülei saját leselejtezett telefonjaikat és táblagépeiket), mint a mama vagy a papa.

Aztán Mórickát nagytesóját amikor táborozni visszük, kiderül, hogy vagy nem tudja megkenni reggelinél a kenyerét, vagy nem tud teríteni, és úgy általában, nem talál meg semmit a táskájában. Mert Mórickáék nagyon ügyesen bánnak a kütyükkel, csak hát a többi készség valahol útközben elakadt.

És Mórickáék nem is tudnak velünk maradni a tábor végéig, mert nincs tévé, aminek az otthoni szobájukban megszokott hideg, kék fényénél el tudnának aludni.

De ha Mórickáékat valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mégis beszippantja  a tábori feladatok és barátok, osztály-, hittanos csoporttársak kavalkádja, akkor kiderül, hogy nem is kellenek annyira ezek az eszközök, nélkülük is nagyon jól tudják magukat érezni, és a telefonok még csak a zenei háttér biztosításához sem kellenek. (Lásd még: „Mi a fenét csináltatok, amikor még nem létezett internet?”)

A 21. Századi Oktatásért Alapítvány felmérésében ráadásul 13-18 év közötti fiatalokat vizsgáltak – nem az óvodás-alsós korosztályt. Az pedig már csak a bon-bon meggy a torta tetején mosolygó habon, hogy a diákok egytől-egyik ún. Innovatív Iskolákba járnak.

Hiába a harangokat kongatók zsivalya, hogy a kisgyermekkori meseolvasás, a közös játék, a futkározás, fáramászás, közös mozgás – pályázatos műszóval élve – hiánypótolhatatlan. Mi, szülők folyamatosan rontjuk el gyerekeinket úgy, hogy közben épp az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve.

Pedig ha nem akarjuk, hogy digitális ősemberekké váljanak, éppen a hagyományos szabadidős tevékenységek felé kellene tolnunk őket. Például most, a vakáció alatt. Így tanulhatnák meg azt is, hogy hogyan használják eszközeiket, és ne az eszközeik használják őket. Mert az okos eszközeiket bután használók jelenleg többen vannak.

Hogyan fogja Móricka elmesélni, miért szomorú, ha élőszóban nem tud „szomorú szmájli”-t (sadly?) rakni? Hogyan fogja tudni Móricka eldönteni, hogy megvezetik-e? Miért fogja Móricka szükségét érezni, hogy tartozzon egy közösséghez? Hogyan fog Móricka a felnőtt lét sokadik level-jére eljutni, amikor csak egy élete van, és nincs cheat kódja? És miért vágyna egy negyedórás igehirdetésre, és az azt körülvevő félórás liturgiai környezetre, ha nem kap érte lájkokat, sőt, a végén még a persely is várja?

Egy szó mint száz, már a régi meseírók is, akik még jól tudtak a gyerekek nyelvén, megírták az okulásunkra:

Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet,
hogy nem is kéri a lányod vagy a fiad.
Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé,
előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.
Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod
az önfeledt legózást, babázást úgy öt év múlva,
amikor már kevésbé szorítanak
megélhetési gondok, amikor már
nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra.
Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit,
évek múltán talán már
a meghitt beszélgetéseket sem igénylik.
Ha most nem sétálsz velük kézen fogva,
akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed,
és a kapaszkodó nélkül elsodródhatnak.
Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek
a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai.
Téglák ezek, amelyekből és amelyekre
a felnőtt élet felépül.
Ha sok tégla hiányzik, labilis lesz az építmény.

Janikovszky Éva: Ők MA gyerekek