„Szerinte, ha nagyon leegyszerűsítjük a fő kérdést, akkor arról szavaztunk, hogy ki fog a jövőben európai oldalról tárgyalni Donald Trump amerikai elnökkel, akivel Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke még kifejezetten jól megtalálta a hangot.”
Brückner Gergely: Ki tárgyalhat Donald Trumppal? (index, 2019. május 27.)

Kinek az értéke?

Az EP választás előtt írt vélemények – legalábbis az a pár, amit olvastam – két nagy csoportba voltak sorolhatók. Az egyikbe a hazai parlamenti és azon kívüli (Momentum és Mi Hazánk) pártok esélyeit matekozgatták, a másikba az ideológiai frontról, a konzervatív kontra liberális/progresszív Európa-értelmezés témakörében született írások tartoztak. A választások napján mi is az utóbbi témában foglaltunk állást: Európa választ. De érdemes elolvasni ebből a csoportból Szilvay Gergely pénteki írását is a Mandineren: Az európai értékek paradoxona.

Szilvay többek között felidézi, hogy az Európai Unió indulásakor „egy gazdasági szövetség volt, és alapstruktúrájában az is maradt.” A cél az volt, hogy a kölcsönös gazdasági függőviszony kialakítása által biztosítsák a kontinens békéjét. A Montánunió, vagyis az Európai Szén- és Acélközösség a háborúhoz legszükségesebb két forrásanyag közös (német-francia) felügyelete ezt a célt szolgálta. De Robert Schuman francia államférfi azt is mondta, hogy „Európa vagy keresztyén lesz, vagy nem lesz”. Háááát. Ettől valóban jó messzire távolodtunk. Értékegységről sem beszélni nem tudunk, sem pedig a szándékot nem látjuk egyfajta minimumra törekvésre.

Sem hideg, sem hév

Lehet, hogy ezt éppen a választások előtt-után naív dolog hiányolni. Ugyanakkor ha még a jobbközép frakcióban sem érhető tetten, hogy akkor most konkrétan mi is az ideológiai/világnézeti kötőanyag a pártcsalád tagjai között, az már elég necces. Még a szavazatvesztéssel is legnagyobb frakcióról, az Európai Néppártról a kormánypártisággal nem vádolható Eurológus írja: „…az EU vezető ereje egy erős ideológiai kötelék nélküli, erős üzenet nélküli és a szavazóknak egyre kevésbé vonzó politikai szövetség, amelyet leginkább a hatalmon maradás érdeke tart össze.” Azért egy nevében keresztyéndemokrata pártokat tömörítő frakciótól ez elég halovány teljesítmény. Egyszóval: az Európai Unió (a mi Európai Uniónk) előtt csak részben az ideológiák közti csata – vitáról már nem nagyon lehet beszélni – a legnagyobb kihívás.

És az érdekek?

Szerintem az igazán fontos kérdéseket arrafelé kell még keresni, amerre az Uniót létrehozó okokat találjuk. És ez a gazdasági érdekek terepe.

A hivatkozott indexes cikk szerzője, Brückner Gergely a gazdasági érdekeinkre fenyegető legnagyobb veszélyt az amerikai vezetés Kínával szembeni kereskedelmi háborújában látja. A Huawei-lyel szemben indított akciósorozat egyelőre csak a kezdet. Szerinte, ha a háború Kína meghátrálásával végződik, akkor a Trump adminisztráció az USA-ba legtöbbet exportáló európai cégek ellen fordul. Ha azonban fennmarad, vagy eszkalálódik az amerikai-kínai kereskedelmi konfliktus, akkor annak a Kínával legszorosabb gazdasági kapcsolatot ápoló európai gazdaságok isszák meg a levét. Ez utóbbiban egyértelműen nem csak hazánk az egyedül érintett nemzetgazdaság. És akkor még nem említettük azt a két ellentétes erőt, amelynek egyik oldalán az erős nyugat-európai országok közötti szorosabb gazdasági együttműködést szorgalmazók (a macroni vonal), a másikon pedig az erős tagállami autonómia-pártiak (pl: Fidesz, vagy ország-szinten a V4-ek) állnak.

Hogyan tovább?

A sok bizonytalanság között az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy az Unió új irányt fog venni. A két eddigi legnagyobb frakció, a keresztyéndemokraták (EPP) és a szociáldemokraták (S&D) együttes túlsúlyának vége. A nyomukba felzárkózó liberálisok és zöldek többé nem lesznek megkerülhetetlenek. Komoly és súlyos viták várhatók, melyben előttünk, a nyilvánosság előtt nemcsak az ideológiai értékek, hanem a gazdasági érdekek is nagyobb robajjal fognak egymással karambolozni.

Az egyik kérdés, hogy milyen befolyással tud minderre lenni a három, gyengébb Európában érdekelt külső fél, az USA, Kína és Oroszország, a másik, hogy a kontinentális kultúrharcban hogyan, kik és milyen eredményekkel tudják felvállalni a keresztyénség politikai üzeneteit az új ciklusban. Kezd összesűrűsödni az idő.


Olvasni érdemes:

Szilvay Gergely: Az európai értékek paradoxona (Mandiner, 2019. május 24.)

Kugyela Tamás: Most először lesz izgalmas az európai politika (Eurológus, 2019. május 27.)

Brückner Gergely: Ki tárgyalhat Donald Trumppal? (Index, 2019. május 27.)