„Ezzel most nem fogok vitatkozni…”

„Gáz van, babám?” – Szörényi és Bródy Demeter Szilárdról és öntörvényű vezetőkről, Stumpf András, valaszonline.hu, 2020. július 6.

 

Általános iskolásként nem értettem, miért vannak beszélgetős és komolyzenei rádiócsatornák, amikor annyi jó zene van. Ha mindenki vidám zenéket hallgatna, biztos kevesebb lenne az ideges meg szomorú felnőtt. Akkor iskolába menet nem folyamatosan lógó orrú felnőttek között kellene szlalomozni. Nagyon tetszett az egyik bemondó definíciója is: a komolyzenét következetesen szomorúzenének hívta. Ma viszont már arról a pár csatornáról, ami az autórádióban bejön, rendszeresen tekerek át a Bartókra. Pedig nem is értek a komolyzenéhez (se). De abban biztos vagyok, hogy a szomorúzene elég nyomi definíció. Főleg ha a komolyzenei darabokat Bősze Ádám konferálja fel. De hát a kilencvenes évek elején még nem Bősze konferált.

Aztán gimi alatt jöttek rövid, átmeneti időszakok, kis fővárosi adók, amik viszont nem húzták túl sokáig. (Meg hát ki hallgat középiskolás korában rádiót?) Aztán huss és snitt, az évek szálltak, mint a percek, egyszer csak jött egy nagy, koncepcióbeli váltás, és a Petőfi elkezdett olyan hazai előadókat sugározni, akik a kereskedelmi rádiók patikamérlegen le-, meg-, össze-piackutatott playlistjeire sose fértek fel.

Óriási élmény volt. És ezt még lehetett fokozni. Olyan beszélgetős-zenélős műsorokkal, mint pl. Horváth Gergely Kultúrfitnesze. Aztán kilenc év után véget ért ez a korszak, és a Petőfi repertoárja úgy belangyult, hogy hozzá képest a Sláger rádió a frissítő nyári zápor (talán ezt az egyet kivéve).

Ennek a ma délután publikált Szörényi-Bródy páros interjúnak az apropóját éppen az a június végén közzétett könnyűzenei stratégia adja, amit Demeter Szilárd, a PIM főigazgatója állított össze. Többek között a két interjúalannyal egyeztetve is. Érdemes végigolvasni. Stumpf András kérdéseiről az jutott eszembe, hogy a valaszonline elődje, a Heti Válasz idejében ilyen karcos kérdésekkel nem támadták be mondjuk az akkori agrárminisztert például Kishantos ügyében. A válaszok közül viszont Szörényi utolsó mondata tetszik a legjobban: „Ezzel most nem fogok vitatkozni.”

Miután mindketten elmondják véleményüket a forrongó amerikai helyzetről – melyben természetesen eltérően látják a hangsúlyokat, Szörényi kimondja a végszót. Két eltérő világnézetű zenész, akik sose rejtették véka alá politikai nézeteiket. És ennek ellenére tudnak közösen gondolkodni. Bár a politika nagyobb hatással van a kultúrára, mint fordítva (pl: Színház- és Filmművészeti Egyetem átalakítása), de éppen ezért: elérkezett az ideje annak is, hogy politikai közbeszéd kulturálódjon.

Ha lehet választani egy politikai témájú pódiumbeszélgetés és egy rockzenekar frontemberével való beszélgetés között, nem haboznék. És milyen jó, hogy vannak üdítő példák az utóbbira – még egyházi berkeken belül is. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyik a rendszerváltás környékén kezdett újságot olvasni. De ma már tudom, hogy ha ahelyett a rengeteg közéleti és politikai napi- és hetilap cikk helyett szépirodalmat, benne bizonyos dalszövegeket olvastam volna inkább, hasznosabban töltöttem volna el az időt. Szörényihez hasonlóan egyre ritkábban érzek késztetést a politikai tárgyú vitatkozásokra.

Bizonyos szempontból a lelkészség megóv ettől, mert a gyülekezet nem lehet pártpolitikai hadszíntér. Ahogyan én sem lehetek párttag.

A kérdés inkább az, hogy a teljesen apolitikus attitűd és a felismert és bicebócán képviselt bibliai értékrend alapján megfogalmazott politikai állásfoglalások között hol van az egyensúly. Amely a vélemény kinyilvánításával, vagy éppen az attól való tartózkodással azért még nyitva hagyja a párbeszéd lehetőségét. Most úgy érzem: nem is az eltérő politikai felfogás a legrosszabb, hanem, ha emiatt már azokról az alapvető létkérdésekről sem tudunk beszélgetni, amikre a különböző politikai oldalak jól rosszul, direkt vagy indirekt módon hatással vannak. Ha két ilyen egymással teljesen eltérő politikai ideológiát valló beatzenész, mint Szörényi és Bródy még le tudnak ülni egy asztalhoz – akár egymással, akár egy kormányzati képviselővel, hogy egy általuk fontos ügyben, mint a hazai könnyűzene, eszmét cseréljenek, talán még van remény. Jöhetnek a kommentek, de ezzel most nem fogok vitatkozni (kikacsintós szmájli).

 

P.s.: Amint a szombat esti, a Pannonia Reformata múzeum kertjében tartott Dr. Beck Zoltán - Farkas Gergely beszélgetés felkerül egy videómegosztóra, lesz itt illusztráció is, kérem.