És mitől lenne a keresztény teokrácia jobb, mint a saria? Miért érezné jobban magát a többség, amelynek egyik isten sem létezőbb a másiknál, viszont mindegyik nevében hajmeresztő hülyeségeket próbálnak letolni a torkán? És ami még fontosabb: mit nyernénk azzal, ha kialakulna egy militáns kereszteslovag-réteg, amely már nem a szabadság nevében veszi fel a harcot a muszlim vallási tébollyal és valóban ijesztő beilleszkedési zavaraival, hanem csak úgy, ultraságból, meg azért, mert hangokat hall?

Nem vagyunk semmivel jobbak, amíg mindent elhiszünk, amit a Bibliából vezetnek le. Nem azt az Európát kell megvédeni, amely boszorkányt és tudósokat égetett vallási okokból. Nem is azt az Európát, ahol érinthetetlenek az egyház emberei, és gyerekeket gyalázhatnak halomra büntetlenül. Hanem azt, ahol egészséges, a világi törvényeknek alávetett kisebbséget alkotnak a földönkívüli lényekben hívők, és lehetőleg azt hallják ki a hangokból, hogy szeresd felebarátodat.

Tótawé: Kiktől kell megvédeni Európát? – hvg.hu

Nem csodálkozom, csak elgondolkozom azon, hogy miként tudnak olyan emberek holdudvart kialakítani maguk körül, akik a történelmet nem ismerik vagy szándékosan hamisítják. Tudom: fehér – feketében kell gondolkozni és írni. Mert úgy egyszerűbb és hatásosabb. Így tettek ebben a mostani európai válságban a nyugat-európai médiumok. Vannak a jó és vannak a rossz államok. Le is osztották a szerepeket: mi itt nyugaton vagyunk a jók, ti ott keletebbre a rosszak. Itt a demokrácia, ott a nacionalizmus. Itt a befogadás, ott a kirekesztés. És mindezt beszopja a polkorr média és adja is tovább. Mert egyszerű, mint a kétszerkettő.

Jó Tótawé, akinek írására már reagáltak ezen a felületen, nem kevesebbet állít, minthogy a keresztyénség és az iszlám, a Tízparancsolat, illetve a Hegyi Beszéd és a saria közé egyenlőségjel tehető. Merthogy mindegyik vallási meggyőződésből fakad. A keresztyénség sem egyéb, mint olyan formáció, akik „hajmeresztő hülyeségeket próbálnak letolni – az emberek – torkán”.

Az istenkérdésről ne ejtsünk szót, mert az ateista azt mondja, hogy nincs, de mégis folyamatosan Istennel vitatkozik. E dilemma mögötti lappangó lelkületet Hamvas Béla gyönyörűen írja le és vonja le a következtetéseket.

De van valami fontosabb, ami Tótawé írásából előjön, ez ugyanis európai média-érvelés, nevezetesen, hogy Európát meg kell védeni a vallásosságtól. Még inkább a hittől és Istentől. Bármifajta istentől. De miért kell megvédeni, ha Európa nem istenes lelkületű? Ha a hit nem játszik szerepet, ha a túlvilág mese, dzsinn és angyalsereg, s az európai ember kétszáz éve felvilágosultan utasít el minden istent, miért kell még mindig őt védeni? Kétszáz év alatt elkopik az emlékezet. Ki emlékszik hatodik felmenőjére? Ha elkopik az emberi emlékezet, miért maradna meg az isteni jelenlét? Mert az előbbi valóságos tapasztalat, ez utóbbi az ateisták szerint tévkép. Nem furcsa, hogy a tévképek túlélik a tapasztalatot? A hit az emlékezetet?

A hívők hülyék, a hitetetlenek okosak. Európa akkor áll a jó oldalon, ha az okos szóra hallgat. Érthető. Létezik az okos ateista és a hülye hívő. Az okos fölötte áll minden érzelemnek, mindent az ész mindenhatóságának vet alá, ami megmérhető a racionalitás mérlegén, az védendő, ami nem, azt állami kordában kell tartani, „világi törvénynek alávetett kisebbségben”. Mert addig jó, ameddig a vallásosságot az állam hatalmával korlátozni lehet. Mintha ezt már hallottuk volna valamikor, egy önmagát szocializmusnak nevezett rendszerben. De hát a hit törvényekkel való korlátozása nem a lelkiismereti szabadság ellenében lehetséges? Ha a lakosság többsége szabad akaratából hívő lesz, azaz megtér és hisz a „maga Istenében”, akkor az állami szabályozás korlátozás, netán diktatúra.

Az ateizmus irracionalitása az általa irracionálisnak tartott tagadása. Szükség tagadni azt, ami önmagában képtelenség? Csak azoknak, akik racionálisan nem tudnak belenyugodni az irracionális hit világot és a közvetlen környezetet befolyásoló mibenlétére. Mert a hitben irracionális, hogy felveti a racionalitás képtelenségét, olykor meg is haladja azt. Ez leginkább azokat irritálja, akik nem képesek elfogadni racionálisan a hit irracionalitását. A hit és a vallás nem ugyanaz. Az egyik belső felfedezés, a másik megjelenés. Az előbbi számára nélkülözhetetlen a kételkedés és a gondolkodás. Az utóbbi legitimációs eszköz. Nos, ebben a különbségben rejlik az a titok, amely az európai keresztyén – és benne az ateizmusnak és minden szabad gondolkodásnak helyet adó – kultúrát létrehozta.

Ezt az Európát féltjük. Ezt nem szeretnénk kiszolgáltatni a fekete – fehér gondolkozásnak. Mert az veszélyes.

Együtt ült egy asztalnál egy imám, egy református lelkész és egy baptista prédikátor. Ez utóbbi ecsetelte a hit mibenlétét és a Szentírás mindenekfölött való tekintélyét. És akkor megszólalt az imám. Ez a ti szentkönyvetek? Igen. És hiszel benne? Igen. Mindenben, ami bele van írva? Igen. És benne van ebben, hogy ne egyél disznóhúst? Igen. És ti esztek? Igen. Mire az imám: Milyen szentkönyv az, aminek előírását nem tartják be azok, akik benne hisznek? Felállt és kiment. Ez is teológia, ahol a gondolkodásnak és érvelésnek nincs helye. Fekete – fehér minden. Hatásos érvelés. Nehéz lesz vitatkozni az ateistáknak, ha nem a gondolkodó keresztyénséggel találják szembe magukat.

De Tótawé és eszmetársai még mindig nem értik, hogy mit véd a keresztyén Európa. Az a kisebbség, aki…

Hozzászólások