„Az egyház, a keresztyén ember missziói feladata továbbra is életképes, vonzó közösségi alternatívát mutatni, megtalálva a saját hangját, hogy a környezetünkben élők be tudjanak és akarjanak kapcsolódni közösségeinkbe" – fejtette ki. Szárszó szerepét abban látja, hogy újra egy olyan értelmiségi gyűjtőlencsévé válhat, mely koncentrálja a változásokat elindító gondolatokat, meggyújtja azt a kanócot, melynek végén fellobban a megvalósulás lángja.

Zsengellér József Szárszó jövőjéről – reformatus.hu

6. Külön kérdéskör lenne a fiatalság elérése és annak a kommunikációs térnek a megteremtése, amelyben ők is otthon éreznék magukat. Szárszó eredetét tekintve ugyanis a fiatalok kezdeményezése volt. Lehet, hogy ma meghívni és csatornázni kellene őket. nagyon szimpatikus volt az egyik egyetemi tanársegéd – egy huszonévesnek tűnő fiatalember - nyelvi bukdácsolásában is komolyan vehető akarata. Az, amilyen komolyan vette a felkérést, ahogyan koncentrált a problémára és ahogyan elkerülte a mellébeszélés időkényszerét. Bár szegmentált az érdeklődés miatt a mostani húszon- és harmincasok nemzedéke, de nem kevésbé felelősségteljes a hozzáállásuk. Sőt.

7. Igénye nem lehetne kevesebb, mint a nem Szárszóban, de az azonos kihívásokban és megoldásokban gondolkozók elérése és meghívása (más térből). Szellemi asztali beszélgetés lehetne. Nem kényszeríteni, de hívni lehetne. Vagy megszólítani. két kör jöhetne elsősorban szóba nem beszélve azokról, akik az egyházhoz tartoznak, mert velük természetesen kell számolni.
Az egyik, akiknek valamilyen kötődésük van, volt a református egyházhoz csak vagy elfeledkeztek, vagy megszakadt az ő nemzedékükhöz érve a kontinuitás. A reformátusnak született Ottlik Géza temetése akár szimbolikus is lehetne ebből a szempontból, bár belesimult a korba, temetésekor kérése szerint teljes némaság vette körül a koporsót. Se zene, se szó. aztán a koporsó sírba eresztésekor mégis mormogni kezdett az ott lévők némelyikének ajkán a Miatyánk. Ki tud ma a református egyházban a teológiát végzett Bodor Ádámról, az egyik legnagyobb kortárs íróról? És hányan tudják a jó nevű SzabóT Anna zsoltár ihletésű szavairól, hogy nemcsak nyelvész, hanem nagyapjának, az egyik legnagyobb magyar nyelvésznek teológiai öröksége is benne volna? Hány bankárról, közgazdászról, vállalkozóról, vállaltvezetőről tudják az egyházban, hogy kötődései vannak?
Ugyanakkor Szárszó feladata és lehetősége lenne a másként látókat, de azonos problémafelvetésekben és megoldásokban gondolkodókat fórumhoz juttatni.
8. A megváltozott európai helyzetben a keresztyénség máshonnan való megnyilvánulásának is teret tudna adni, ezzel átlépve a nyelvi határokat. Az európai keresztyén gondolkodással, különösen az évszázadok óta hagyományos kapcsolatot ápoló országok protestáns értelmiségi köreivel. Ez a kapcsolat sokkal inkább a hitbeli azonosságra, mint a nyelvi különbözőségre tekintene.
9. Ebből adódóan magyar és európai református fórum is lehetne, amely a kálvinizmus örökségének teret ad. Ez felszínre dobná azokat a sajátosságokat, amelyek az egyes közösségeken belül a társadalomban azokat az egyediségeket jelentik, amiket a reformáció öröksége tett hozzá minden nemzet életéhez.
10. Szárszó szellemisége az az újreformátori teológiai alapozás, amely elsősorban az értékalapú megközelítést tartja szem előtt. Isten az Isten és nincs a Krisztusban kínált megváltáson kívüli megváltás. Ez viszont kötelezi a keresztyén embert az Ügy (barthi értelemben) való kiállása mellett tudva, hogy a felkínált üdvösség kegyelemből van, de ez nem veszi le, sőt megerősíti annak felelősségét, amit a másik emberért és azért a közösségért vállalni kell, amelybe született, vagy amely mellett tudatosan elköteleződött.
11. A társadalomelméleti, politikai, közéleti, gazdasági, eszme-, filozófia- és teológiai kérdésfelevetések fontosak, de Szárszó nemcsak a kérdésfelvetések színtere, hanem a megoldásoké is. Ilyen értelemben jövendőt kínál abból a szellemi háttérből, amely sajátosan alakította a társadalom arculatát. 
12. Új nyelvi kommunikációra tesz kísérletet és kiemeleten kezeli a fiatal nemzedék szempontjait. Nem a pillanatnyi igényeket emeli be a diskurzus terébe, hanem teret ad annak az igénynek, amely nemzedéki szinten megjelenik, és egyben csatornázza azokat a kérdésfelvetéseket, amelyekre érzékenyebbek az új nemzedék tagjai. Atipikus megoldásoknak is teret kínál, hiszen a kérdésfelevetések szempontjai csak gazdagítják a lehetséges megoldások keresését. A nemzedéki szembesülésben válik nyilvánvalóvá, hogy a megértés, meg-nemértés dichotómiája nyelvi vagy más természetű.
Szárszó kihívása abban van, hogy lehetséges-e egy folyamatosan építkező értékelvű megnyilvánulást fenntartani és a közgondolkodást olyan módon inspirálni, amelyik tájékozódási pontnak tartja a szárszói alapokat. Nem a tökéletesség terepévé, hanem a jóra törekvés helyszínévé kell lennie tudván, hogy „senki sem jó csak Isten”.
Az idő szorításában a teljességre nem volt módom, nem is lehetett. De az új kezdeten való jelenlét kényszerített, hogy a reformátusság, a magyarság jövőjéről gondolataimat megfogalmazzam. A miénkről, amelybe lassan belenőnek gyermekeink és unokáink. Ne tegyünk le annak igényéről – bár sokan szeretnék -, hogy a jövőről keresztyénként gondolkodjunk és abban akár a tévedés lehetőségét is vállalva részt vegyünk. Ilyen értelemben becsvágyó is lehetnék, ha nem születik jobb, az általam felvázolt pontok a jövő Szárszójának gondolkodni valót is kínálnak.

Lenne tehát miről beszélgetni.