Eljárást indított Udvardy György pécsi megyéspüspök Cseh Péter atya ellen, aki videóblogjában azt kérdezte Orbán Viktortól: Kicsoda Habony Árpád? Az eljárás idejére a kisegítő lelkészt eltiltottak minden nyilvános szerepléstől.
Habonyról kérdezett a pap, eltiltották a nyilvános szerepléstől – Keresztény Mandiner

Egy szekszárdi római katolikus kisegítő lelkész videóblogot készít. Legutóbbi produkciójával nem kis nyilvánosságot ért el, nemcsak világit, de belső egyházit is, úgyhogy most éppen vizsgálat indult ellene. A „Kicsoda Habony Árpád?” néven elhíresült darabot pedig nem is az egyszerű  jópolgárnak címezte a magát Péter atyának nevező blogger, de egyenesen Orbán Viktornak. Hosszú bevezető előzi meg a kérdést, aminek lényege, hogy – úgymond- az egyház Jézus barátainak közössége, így Péter atya Jézus barátja. A miniszterelnök feltételezhetően barátja Habony Árpádnak, mondja el hát ő, hogy kicsoda Habony Árpád.

Nem mondom, hogy nem lehet végignézni ezt a több, mint nyolc perces videót, de garantálom, hogy Tibi atya ivós vicceiben több intellektus van, mint ebben a körülményes körbeokoskodásban. Jézusról ugyan nem is tudunk meg semmit, kivéve azt, hogy a katolikus egyház tanítása szerint hogyan ismerhetnénk őt meg (Biblia; egyház, ami Péter atya szerint Jézus barátainak a közössége; hagyomány, ami Péter atya szerint a közvélemény; és a második vatikáni zsinat óta a személyes tapasztalat). Tehát a lényeg, hogy Jézusról ez a három forrásunk van, ami négy, s ekkor jön elő Péter atya a farbával, belekeverve még az Ivós Jóskát a kocsmából. Mert nyilván indulatait kívánja elleplezni, hogy olyan napszemüvegben beszél a kamerába, amiben nem látni tekintetét, de azért naivan és édesen felteszi a kérdést, hogy hát kicsoda az a Habony Árpád. A párhuzam tehát ez: nekem Jézus a barátom, neked meg Habony Árpád. És hát igaza van abban Péter atyának, embert barátjáról, ugyebár…
Bár nem hozzám intézte kérdését, azért engedtessék meg, hogy az én válaszomat közöljem: Hogy kicsoda Habony Árpád? Ő Isten gyermeke. Mint ahogy Orbán Viktor is az, és Cseh Péter is az. Válogat-e vajon egy missziós lelkész hívei között politikai alapon? Vagy nem úgy van inkább, hogy az Úr Isten szolgája a világban Istenre áhítozó emberekkel találkozik, olyanokkal, akik Isten Igéjére és annak megértésére éheznek, vigasztalást keresnek, az igazságra várnak? Nem fideszesek, nem emeszpések, nem szegények, nem gazdagok, nem jók, nem rosszak. Emberek. Isten gyermekei.
Nehéz eldönteni, mi indít el valakit egy ilyen jellegű videóüzenet létrehozására? Politikai indulatok? Érdek? Nem valószínű. Feltűnőségi viszketés? Ami a nézőben megmarad, az a papi ruha és a túlbeszélt, didaktikus szöveg. No, meg a napszemüveg, ami mögött nem látszik a beszélő tekintete. Hitelvesztés ez, és nemcsak személyes. Az egyház, az egyetemes egyház hitelén ront.
A produkció minőséget még inkább csorbítja a személyeskedés a miniszterelnökről és családjáról. Ha ez még nem lenne elég: az üzenetet keretbe foglalja a köszöntés. Az elköszönés nyájas és papos, és mivel előtte kiderült, hogy nem „barátságból” fordul a kérdező a miniszterelnökhöz, nyilvánvalóan és letagadhatatlanul képmutató, ilyenformán jól meg is üli a néző gyomrát, és nem csak azért, mert mielőtt kikapcsolná Péter atya az okostelefonját, még eszébe jut, hogy „reformátusul” is elköszönjön. Mert ez az egész nagyon hamis, nagyon hazug, és pontosan ott ad támadási felületet az egyházon kívülieknek, ahol gyengének vélik: az egyházhoz hű emberek hitelességében.
Persze van valami bájosan abszurd ebben a videóban, ahogy Péter atya a rendkívül hosszú és körülményes bevezető után rátér a Nagy Kérdésre, hogy aztán durr!, most megkérdeztem, megmondtam, most tényleg jó fej vagyok így a napszemüveggel, meg az autómmal. Szóval, hogy miért pont Habony Árpád? Ennél azért rázósabb kérdés is eszébe juthatott volna. Ugyanígy kérdezhette volna, hogy kicsoda Kálmán Olga (amit Mogács Dániel meg is tett szemtől szembe egy nagyon szellemes interjúban). De tudom, Kálmán Olga nem barát. Nem úgy, mint ahogy Péter atyának Jézus a barátja. És Pete Sampras-nek a barátai Pete Sampras barátai. És másnak a barátai az ő barátai… Tovább is van, mondjam még? ... Itt már a hamis aktualizálás és leegyszerűsítések szintjén nem állunk messze attól a gyermekdalocskától, amivel divatos volt egy ideig keresztyén gyerekeket fertőzni: „Kis telefonom van nekem: két összetett kezem. … Ha hívom Őt, barátomat, Ő mindig válaszol, Felhangzik már: halló, halló…”
Jézus nem a barátunk. Jézus, a diadalmas király, aki megváltotta életünket. Ő a nagyságos Isten fia, és én, gyarló ember nem barátja vagyok, hanem az ő megváltottja, aki csak ingyen kegyelemből kaphatok bármit is Tőle. Pontosan azért tudok bizalommal és reménységgel fordulni hozzá, mert nem gyarló, földi ember, sem felebarát, se jóbarát, se cimbora, se a közvélemény (!) nem vetekedhet vele. Ő az én uram, aki tulajdonává tett, amikor megváltott.
A populáris stílus lefoszthat ugyan sokféle sallangot a hitigazságokról, de félő, hogy eljut a szentségtörésig.  Az pedig már nem jópofaság, nem közérthetőség, nem aktuálpolitika, hanem a szent felcserélése a profanitással: beláthatatlan következményekkel jár.

Hozzászólások