Az aszály elleni harc során Tony Renaudo egy egyszerű módszert dolgozott ki. Fák ültetése helyett ollót fog, és megmetszi azokat a fákat, amelyek nőnek. Szenzációs eredménnyel.
Afrika erdősítői - Heutejournal, ZDF

Afrikát évtizedek óta súlyos aszály sújtja. Az El Nino-jelenség hatására a csapadékos-évszakban sem érkezik kellő mennyiségű csapadék. Az egyik legkomolyabban sújtott térség a Száhil (vagy Száhel)-övezet a Szahara déli részén, amelyet nem véletlenül éhségövnek is hívnak. Ez a térség, Mali, Csád, Szomália, Nigéria, Etiópia, vagy Szudán a globális felmelegedés hatására rohamosan veszti el mezőgazdasági területeit, a következmény éhínség, és súlyos vízhiány.

Számos olyan kezdeményezés történt, amely az elsivatagosodást akadályozná meg. A faültetések rendre megbuktak, és ugyanígy jártak azok, akik mezőgazdasági területek telepítésével szerették volna visszahódítani a földet a sivatagtól. Az amerikai Tony Renaudo egy keresztyén segélyszervezettel került Afrikába, a fiatal agronómus még a nyolcvanas években érkezett, hogy segítsen Afrika „bezöldítésében”. Látta azt, hogy a feladatra fordított összegek és a beleölt munka nem tudja meghozni a kívánt eredményeket. Egy véletlen vezette rá a különleges megoldásra. Észrevette ugyanis, hogy az élettelennek tűnő afrikai fák tönkjei és csonkjai csupán tetszhalottak, a föld alatt a gyökereikben ott szunnyad az élet, csak segíteni kell nekik abban, hogy meg tudjanak nőni. Erre jó néhány helyi fajta alkalmas, olyannyira, hogy ha hagyják őket felnövekedni, hatalmas lombot nevelnek. Ehhez azonban gondos földművesekre van szükség, akik nemcsak észreveszik a föld alatt nyugvó lehetőséget, és körbeveszik a csemetét, de mezőgazdasági módszereiket is teljes mértékben újragondolják. A korábbi gyakorlat ugyanis éppoly gyilkosnak bizonyul, mint a szárazság. A növekedést ugyanis nem annyira a szárazság akadályozza, mint a gyakori tarlóégetés, a kecskék, amik tudvalevőleg nagy pusztítói minden növényhajtásnak, és a szükséges tűzifa beszerzésében sem kellő bölcsességgel jártak el. Úgy tűnik, mindez egyszerűen megoldható, ám a gyakorlatban sokkal nehezebben kivitelezhető, így Renaudonak és a sok országra kiterjedő favédelemi mozgalmának először a meggyőzés volt a legfontosabb feladata. Emellett el kellett jutnia az afrikai egyszerű farmerekhez, hogy megtanítsa őket fáik gondozására, metszésére, megőrzésére. Ma kormányzati szinten is foglalkoznak programjával, ami láthatóan nem egy mezőgazdasági gyors módszer, viszont számos olyan következményt kínál, amely élhetővé és megmunkálhatóvá teszi a szárazságtól gyötört afrikai földet. A sokszor rendkívül gyorsan növekedő fafajták árnyékot adnak, megkötik a földet, így az eróziót is megállítja, a korábban pusztító áradások egyre kevésbé sújtják az erdősített területeket. Ahol fa van, ott megmarad a víz – Afrika egyik legdrágább kincse. A Farmer Managed Natural Regeneration, röviden FMNR eredményei reménytkeltőek: csak az etiópiai Humbo-völgyben 3000 hektárt sikerült a tökéletesen kiirtott erdőállományból újra életre kelteni. A térségről készített műholdas felvételen egy összefüggő zöld terület látható.
A módszer nyilvánvalóan egy az egyben nem oldhatja meg a felmelegedés okozta problémákat, és azok a földművesek, akik papírral, tollal kezükben hallgatják Renaudo magyarázatát saját fáik gondozásáról, amúgy sem valószínű, hogy áteveztek volna egy lélekvesztőn Olaszországba. Sem a fegyveres konfliktusokat, sem a migrációt nem oldhatja meg egy az egyben egy ilyen csodálatos szemléletváltás, amely ismét zölddé teheti a pusztát. Ám annyi biztos, hogy aki ismét megszereti és fontosnak, értékesnek tartja szülőhelyét, annak az értékszemlélete is megváltozik. Szereti azt, amit kapott.

 

Az előtte-utána kép forrása: Farmer Managed Natural Regeneration