Lájkolja, ha nem akar lemaradni a közelgő jubileum Kárpát-medencei református vonatkozásairól és ossza meg, hogy ismerőseivel együtt ünnepelhesse a reformációt!
Elindult a reformacio.ma Facebook-oldala – reformatus.hu

Péntek reggelenként egy falusi kisiskolában kezdek. A gyerekek színező feladattal futnak elém. Az első órájuk német volt, most nagyon jól érezték magukat, mert „helovíneztek”. Megnézem a rajzos lapot: az ábra mellett tanulásra leírt német szavak, például „der Teufel”. Elnyomok egy sóhajt: régen mi is egészen fura szavakat tanultunk oroszul, miközben egy hagyományos mindennapi beszélgetésben már a köszönésnél elakadtunk volna. De bizonyára rendkívül fontos, hogy egy, a német kultúra számára is idegen témában lexikailag járatos legyen a hat-hét éves korosztály.

Nagyobb gyerekeknél is szóba kerül a téma. A nagy iskolában mindenki Halloween-lázban ég. Lecsapok a kérdéssel: mi köze van a reformációnak Halloweenhez, mert igenis van. Az árukapcsolás egy eredtileg kelta halottkultusz, valamint a katolikus mindenszentek és halottak napja között, s mindez oda torkollik aztán a bűnbocsátó cédulák árusításának szélhámosságába, s végül Luther tettébe. Értelmes ember volt, tanult, olvasott – másként nem tehetett.
Aztán egyik reggel valaki nem töklámpással üdvözölt, hanem Happy Reformation Day-t kíván, egy képpel együtt, a Reformáció genfi emlékművének központi szoborcsoportjával, amely Farelnek, Kálvinnak, Bézának és Knoxnak állít emléket. Egy robosztus alkotás, rendkívül tekintélyt parancsoló alakokkal, akik félelmetesen szigorúnak, öregnek és távolinak tűnnek. Valahogy nem tudom összehozni a „boldog reformáció napjának” kívánságát ezzel a képpel. De hát mi nem szeretünk léhák lenni. Pedig miért nem lehetnénk annyira léhák, hogy embertársainkat is emlékeztetnék valami kedves jókívánsággal erre a napra? Egy napra, amely tökéletesen megváltoztatta Európát. Megváltoztatta a világot.
Én azt a szoborcsoportot azért sem értem tökéletesen, mert a reformáció mégiscsak egy személyes élmény volt és a mai napig az marad. Nem az intézményes keretek megváltoztatása volt elsődleges célja, s csak akkor és ott sikerült jól, ahol megváltoztatta az egyes emberek személetét, életét, életmódját, gondolkodását – hitét. Ha csak egy társadalmi jelenségként fogjuk fel, kihagyjuk a „miért” kérdését. Ha csak kulturális jelenségként értelmezzük, kimarad belőle az igazi változás momentuma. És ha csak a pápai vezetés alatt álló egyház elleni akcióként értelmezzük, akkor kimarad belőle a személyes hit felismerésének és a megtérésnek a hatása.
Európában 1517. október 31-től olyan erők mozdultak meg, olyan hatalmas változások mentek végbe, úgy rengett és hullámzott a világ, hogy megszülethetett a nagy hegy. Hogy ez a hegy mivé lett, vagy mivé lesz, az személyes felelősségünk is. Ott lakozik-e Isten, ahogy a zsoltáros mondja, és mi élünk-e az Isten mellett megtapasztalt bölcsességgel? Ez nyilván az újra és újra ráfigyelés és rádöbbenés mellett képzelhető csak el, amit úgy is mondhatunk, „semper reformanda”.
Azért mindamellett megfér szépen az, hogy legyen örömteli és emlékezetes a reformáció napja. Mert nem árt a világ figyelmét felhívni, hogy 499 éve megtörtént egy óriási fordulat, amely megváltoztatta a világot. S talán az sem árt, ha néha önmagukat is figyelmeztetjük, mert részese vagyunk ennek az embert, lelket megújító folyamatnak mi magunk is. Szóval: Happy Reformation Day! Boldog reformációt!