Ursula Fugger vállvetve harcolt férjével a reformáció bevezetéséért az Ortenburgi grófságban az Augsburgi hitvallást követően. A lutheri tanok melletti meggyőződéses fellépése és kiállása nélkül Ortenburg nem válhatott volna a bajor és alsó-ausztriai evangélikus menekültek menedékévé.
Martha Schad: Die Frauen des Hauses Fugger

Az augsburgi Fugger család felemelkedésének története a 14. században kezdődött, amikor Hans Fugger, az egyszerű takács összeházasodott a helyi neves céhmester lányával. A család története ettől kezdve hihetetlen pályát írt le. A takácsokból kereskedők, és hamarosan elismert patríciusok lettek, kiépítették egész Európára azt a gazdasági hálózatot, amely elsősorban banki ügyleteket folytatott. Mégpedig nagyban. Királyokkal, de magával a császárral üzleteltek, háborúkat finanszíroztak, a pápa búcsúcédula-árusítását és más kúriai gazdasági ügyleteket bonyolítottak le. Grófi rangot szereztek, és Európa nagy nemesi családjaival házasodtak. Magyarországon bekapcsolódtak a felvidéki nemesfémbányászatba a Thurzó családdal való többszöri beházasodások révén. Akkori jelenlétüket a magyar nyelv egy szóval őrizte meg: „fukar”.

Fukarok voltak a Fuggerek? A család férfitagjainak elsődleges igyekezete minden esetben a családi üzlet és vagyon gyarapítása és egybentartása volt. Ám a Fuggerek 14-17. századi története nemcsak férfi-történet. A Fuggerek feleségei és lányai a kor történetének talán még érdekesebb arculatát mutatják. A Fugger asszonyok ugyanis legfőbb harcukat nem az üzletben vívták meg, hanem a vallás színterén, és így a reformáció és ellenreformáció történetének különleges tükrét adja az a német nyelvű monográfia, amelyet Martha Schad, a korszak főként női történelmét feldolgozó történésznő Die Frauen des Hauses Fugger címmel írt.
Feleségek és lányok főként a 16-17. századból. Elsőként is talán legszembetűnőbb életük példáján keresztül az, hogy a hagyományosnak vélt női szerepek nem igazolhatóak ebben a korban. Jóllehet minden feleségnek legfőbb hivatása a szülés volt, és így találunk olyant a Fugger család történetében, aki a helyi magas csecsemőhalálozás miatt gyakorlatilag évente szült, és 21 gyermeket hozott világra, de ő is, és a család többi női tagja szintén sokszor kénytelen volt részt venni a családi ügyek – értsd gazdasági, politikai ügyletek, városi reprezentálás – rendezésében. Olvasni, írni tudó, latint és zenét ismerő nőket neveltek a Fugger-házban.
A család életének egyik legizgalmasabb korszaka a reformációval indult el. Két jelentős beházasodott feleség, Ursula Fugger-Liechtenstein és Sibylla Fuggger-Eberstein lutheránusként került a katolikus Fuggerekhez. Mindkét hölgy erőteljes egyéniségnek tűnik az egykori leírások alapján. Vehemensen védték megreformált vallásukat. Ám a színen megjelentek a jezsuiták, elsősorban Peter Canisius, aki felismerte a hölgyek buzgóságának forrását, a személyes vallásos élmény igényét. Oly nagy fordulatot vett a két Fugger-asszony élete, ami már szinte bohózatba illik, hiszen Ursula-asszony hitbuzgalmát és szélsőségeit még maga a pápa sem nézhette jó szemmel. Közben a gazdag patrícius-asszonyok egymással vetekedve próbálták támogatni és az augsburgi letelepedésben segíteni a jezsuitákat, ám buzgóságuk oly nagy hullámokat vert, hogy végül a józan városi atyák kitiltották a Jézus Társaság képviselőit a városból. Talán némileg el is bízták magukat a szerzetes ellenreformátorok, hiszen a gazdasági morál javítása érdekében megtagadták a feloldozást azok számára, akik kamatokat szedtek. Ursula gyakori levélváltásából az is kitűnik, hogy üzleti titkokat osztott meg Canisiusszal. Az augsburgi kedélyeket mégis leginkább az borzolta, hogy ördögruhába bújt alakok jelentek meg a Fugger-háznál, és a személyzetben érdekes módon állandóan ördögtől és szellemek által megszállt személyek őrjöngtek, amit gyakori ördögűzési praktikák követtek. Így jutott el Orsolyánk Rómába, és vagy egy hónapnyi várakozás után a pápa is nagy nehezen maga elé engedte, aki nagyobb józanságra intette. Ursula megszállottságát még az sem enyhítette, hogy akkoriban veszítette el férjét, vagy, hogy közben gyermeke is meghalt.
A Fuggerek női története sok szomorúságot is tartogat, gyermektelen, megkeseredett házasságokat, kolostorba kényszerített fiatal életeket, ámokfutó férjek miatt tönkrement, elszegényedett ágakat, sok-sok gyermekhalált.
A legszebb történet a hitvalló evangélikus Ursula Ortenburg-Fuggeré. Férje az a Joachim Ortenburg gróf, aki óriási politikai fenyegetettség között is hűen védelmezte dél-német birtokain a lutheri, majd végül a kálvini reformációt, és védelmet adott a hozzá menekülőknek.
Miközben a gróf politikai és vallási küzdelmeit folytatta a birodalomban, felesége egyre nagyobb önbizalommal kormányozta a grófságot. A félelemben reszkető prédikátorokat bátorította, sőt kényszerítette a maradásra, hiszen egyre többen érkeztek menekültként, miután 1563-ban bevezették a grófságban a reformációt. Ursula egyedül harcolt azokkal a seregekkel, amelyek a bajor herceg parancsára érkeztek Joachim gróf várainak lefoglalására. Az elhúzódó viszályok, a család tönkremenetele nem rendítette meg sem a grófot sem a grófnőt vállalt hitében. Ursula Ortenburg-Fugger alakja még a tényekhez szigorúan ragaszkodó történészt is arra ragadtatja, hogy csodálatát ne rejtse véka alá. „Bármi történt is a reformáció éveiben Ortenburgban, Ursula Ortenburg-Fugger levelei Isten iránti sziklaszilárd bizalmáról tanúskodnak. Ursula Fugger fanatizmus nélkül ragaszkodott evangélikus hitéhez. Nagyobb nem is lehetne már a különbség az augsburgi helyzethez mérve. Ha Joachim Ortenburg gróf, Ursula férje a mai napig a bajorországi reformáció fő harcosának számít, akkor Ursulát is megilleti ez a cím. Erős személyiségével nyilvánvaló, hogy hozzájárult ezekhez a történésekhez.” Majd másutt, egyben a könyv lezárásaként is így tiszteleg a könyv szerzőnője Ursula előtt: „Nála lehet megfigyelni azt, a reformáció befolyásaként micsoda hihetetlen tetterőhöz és politikailag bátor fellépéshez vezetett a vallási meggyőződés. Ursula Fugger vállvetve harcolt férjével a reformáció bevezetéséért az Ortenburgi grófságban az Augsburgi hitvallást követően. A lutheri tanok melletti meggyőződéses fellépése és kiállása nélkül Ortenburg nem válhatott volna a bajor és alsó-ausztriai evangélikus menekültek menedékévé.”

Martha Schad:
Die Frauen des Hauses Fugger.
Mit sanfter Macht zum Weltruhm
Piper, München, 2012.