Legalább 25 ember meghalt, és 60 megsebesült egy kopt keresztény templomnál történt robbanásban Egyiptom északi részén vasárnap délelőtt - írja a CNN. A támadás után néhány órával újabb, legalább 11 halálos áldozatot követelő merénylet történt az országban, Alexandriában robbantotta fel magát egy öngyilkos merénylő egy keresztény templomnál - számolt be az MTI. Mindkét merényletet az Iszlám Állam vállalta magára.
Legalább 35 keresztény meghalt két robbantásban Egyiptomban Virágvasárnap - Index

Szentpétervár, Stockholm, Szíria, Egyiptom. Egy szűk hét látványos merényleteinek, gyilkos támadásainak gyors összefoglalója. Hétfőtől vasárnapig gázolás, bomba, szétszaggatott emberek, gyerekek. Rengeteg halál. Ami közös bennük: mindenütt egy olyan barbár gyilkos indulat áll a háttérben, amely számára mindegy, hogy kit öl. A lényeg a mérhetetlen pusztítás és iszonyat, a félelemkeltés, az emberi bizalom és békesség teljes megsemmisítése.

Az esetek többségében pontosan tudjuk, hogy iszlám fanatisták állnak a merényletek mögött. Szíriában sajátjaikat ölik a lehető legrafináltabb kegyetlenséggel. Ártatlan gyerekek szenvedésének apró mozzanatai tűnnek fel a hírportálokon, míg le nem tiltják a rettenet képeit. Mert Európa válasza még mindig az, hogy mi nem változtatjuk meg életünket, bárki, bármit is tesz. Vásárolgatunk, járjuk megszokott sétálóutcáinkat, és ha belénk hajt a gyilkos, hát épp rosszkor rossz helyen jártunk. Hogy ilyen vakon feladjuk az önvédelem alapvető ösztöneit is, ez teljesen logikátlan. Megmagyarázhatatlan.
Pedig van valami iszonyatosan sátáni abban, ahogy ezek a merényletek pusztítanak. Minden esetben a békés tömeget célozzák meg. Egy olyan népességet, amely nem mutat fenyegetettséget az elkövetők számára, sőt, sok esetben befogadó. A cél a félelemkeltés. Az állandó bizonytalanság elérése. Csupán beteg lelkek azok, akiket ez meggyőz, akik úgy gondolják, hogy a pőre brutalitás egy üdvös dolog. Ez nem a meggyőzés eszköze. Ez egy érthetetlen folyamat, ami inkább egyfajta gerillaháború. Egyiptomban pedig nyilvánvalóan a teljes felszámolásra való törekvés egyik eszköze. Egy hihetetlenül szép és békés istentisztelet képeit mutatja egy felvétel, amit kettészakít a robbanás. Vajon milyen üzenete van annak, aki a békét válogatatlan gyilkolással a puszta iszonyat helyévé teszi?
Hogy miképpen készülhetünk fel az ilyen típusú támadások ellen? Hogyan védekezhetünk, amikor épp az a lényeg, hogy hétköznapjainkba teljes váratlansággal szóljon bele, és változtassa meg mindörökre életünket? Épp a készenléttel. És ez nem áll távol tőlünk, keresztyénektől. Miközben készülnünk kell minden nap, minden pillanatban a Krisztusunkkal való találkozásra, nem árt az sem, ha mindig minden napunkat, minden pillanatunkat jellemzi a tudatosság. Mindig mérlegelni, Isten zsinórmértéke szerint élni. Megteremteni azt a világot magunk körül, amely a Krisztus szerinti élet biztonságát nyújtja. Ez pedig nem a „carpe diem” magatartása. Mi még megtehetjük, mi még nem abban a veszedelemben élünk, mint az egyiptomi koptok, akiknek nem adatik meg, hogy egy karácsonyt vagy egy virágvasárnapot békében ünnepelhessenek meg. Miközben minden együttérzésünk az övék, ne feledkezzünk meg arról, hogy kicsiben ugyan, de mindez Európa hétköznapjainak is része. Nem szabad, nem lehet belefásulni ebbe.