Magyarországra, a Keleti pályaudvarra és Bicskére figyelt tegnap a fél világ, a csütörtöki nap eseményeiről felkavaró képek jelentek meg a vezető lapokban.

Magyarország képei járták körbe a világot - galeria.index.hu


Most mindenki azon agyal, hogy a „kialakult helyzetet” hogyan lehet megoldani. No de, mi is a „kialakult helyzet”? Hülye kérdés, hiszen közelképek ezrei mutatják a világnak. Anya a gyermekével a síneken. (A képről itt és itt olvashat.) Ez a kialakult helyzet.

 

Mégis, déjà vu érzésem van: képek Magyarországról a világsajtóban.

Olyan ez, mint amikor 56-ban utcai képek sokasága járta be a világot. Fiatal férfi, szemben a tankkal.

A közelkép mint normatív valóságértelmezés.

Csak a globális történelem hallgat.

 

Soha ennyire nem éreztem még a történelemnek ezt a titokzatos hallgatagságát. Fülsüketítő ez a csend a ricsajban. Merthogy nem csak magyar, és nem csak európai probléma ez, hanem nagyon is globális. Mégis, mintha ebben a történetben csak Európa lenne az egyetlen főszereplő, a világból kimetszett hős. Pedig csak arról van szó, hogy a globális történelem néha nagyon közel jön hozzánk, s úgy tesz, mintha engedné magát lefényképezni. Asszony a síneken, férfi az utcán.

De ahogy szokott, valójában rejtőzködik, és mély hallgatásba burkolózik.

Talán majd egyszer kiderül, ha egyáltalán, hogy a közelképek valójában miféle világtörténet kiragadott pillanatait örökítették meg. A globális történelem hallgat, hogy aztán majd visszafele megértsük, mi is történt velünk saját történetünkben.