Tüntető: "Basszátok meg Jézust, faszfejek!"

 

 

„Geci, hogy védik a kibebaszott jászolt, bazmeg! Kereszténydemokrácia, a faszomat, azt. Basszátok meg Jézust, faszfejek!” – jelentette ki az egyik túlóratörvény ellen tiltakozó fiatal a meghitt adventi várakozás jegyében a Kossuth téren. (Az eset 1:55:15-től látható a Mérce facebookos közvetítésében.)

Tüntető: „Basszátok meg Jézust, faszfejek!” - Mandiner

Természetesen, az ellenzék igyekszik bagatellizálni ennek a szerencsétlen tüntetőnek a nyomdafestéket nem tűrő, keresztyénség-gyűlölettől izzó szavait. S valóban, mondhatjuk akár azt is, hogy az eset szóra sem érdemes, mindenütt vannak megbomlott agyú, őrült szélsőségesek, akik áthágnak minden határt. Egyedi, elszigetelt esetről van tehát szó, nem kell vele foglalkozni. De épp az ilyen hozzáállás sejtet valamit abból, hogy valami itt még sincs rendben. Mármint a mércével, azok részéről, akik állandóan a gyűlölet ellen küzdenek. Képzeljünk csak el egy ilyen gyűlöletbeszédet bármiféle más kulturális-vallási csoporttal szemben. Rögtön cikkek sora jelenne meg, teszem hozzá, okkal, hogy bizony ez az egyetlen eset is arra utal, hogy a mélyrétegekben igenis létezik az adott csoporttal szembeni gyűlölet, csak rejtőzködik. Igenis, sokféle fóbia létezik, s a mai liberalizmus azzal tünteti ki magát, hogy engesztelhetetlenül küzd a gyűlöletek ellen, sőt mintha fenntartani akarná magának azt a jogot is, hogy saját fóbia-szótárat hozzon létre. De valahogy ebbe a szótárba nem bír bekerülni a krisztofóbia. Következtetésképp, ha váratlanul felszínre bukkan egy ilyen keresztyénség-gyűlölettől fröcsögő kiszólás, akkor abból nem kell semmilyen következtetést levonni. De ha egy ugyanilyen kiszólás egy másik kulturális-vallási csoportot érint, akkor abban már jelenséget kell látni.

Nos, én azt állítom, hogy létezik krisztofóbia. Csakhogy míg a különböző, nyílt vagy rejtőzködő fóbiák mérésére, kutatására, beazonosítására egész tudományágak szakosodtak, könyvtárnyi irodalmuk van, addig a társadalmi mélyrétegekben lévő direkt vagy indirekt keresztyénség-gyűlölet valamiképp nincs fent a lélektani térképen.

Nem tudok például arról, hogy az egyes vallási-kulturális identitáscsoportokon belül készült-e olyan felmérés, amely azt kutatta volna, hogy létezik-e krisztofóbia, s ez, ha van, milyen kiterjedtségű. Ez már önmagában is elgondolkodtató, s arra utalhat, hogy a fóbiakutatás célcsoportjainak meghatározása nem ideológiamentes. Én például üdvözölnék egy olyan kutatást, amely a magyarországi krisztofóbia helyzetét igyekezne feltárni.

Ha pedig kölcsönvesszük a mai liberális fóbiaellenesség kérlelhetetlen mércéjét, amely menten lecsap minden általa nyíltan, vagy indirekt módon gyűlölködőnek vélt jelenségre, akkor sajnálatos módon azt kell mondjam, a mai Európa meghatározó ideológiáját egy indirekt krisztofóbia hatja át. Ez átfogóan abban az abszurd tényben mutatkozik meg, hogy szembefordult saját keresztyén kulturális múltjával, azzal szemben határozza meg önmagát, sőt a történelmi tényeket tagadva azt állítja, hogy a keresztyén Európa eszméje csak egy mítosz. De tetten érhető abban is, ahogyan az európai vezetés nagy emberjogi harcosai kifejezetten visszafogottak a világ sok helyén zajló brutális keresztyénüldözések-és irtások ügyében. Az indirekt krisztofóbiára utalhat az is, hogy a ma uralkodó európai kulturális emlékezetben a keresztyénség rendre negatív szereplőként tűnik fel. Ez az európai öngyűlölet egy sajátos formája. Így állhat elő az az abszurd helyzet, hogy ma Európában az iszlám több megértésre számíthat, mint a történelmi keresztyénség.

Sőt, ha a történelmi keresztyénség védeni merészelné kulturális emlékezetét, s azt állítja, hogy Európa keresztyén kulturális folytonosságát nem szabad megszakítani, sőt helyre kell állítani, akkor rögtön gyűlölködővé válik, mert nem elég nyitott a nyitottságra.

Holott lehetne azt is mondani ugyebár, hogy ez a ma uralkodó liberális nyitottság-beszéd egy nagyon finom szemcséjű, rejtőzködő krisztofóbia, amely minden kulturális formáció felé nyitott és érzékeny, kivéve a történelmi keresztyénség felé. Érdekes módon, ha érzékenységekről van szó, akkor mindenkié számít, kivéve a keresztyénekét. Hiába, no, a liberális nyitottságnak és érzékenységnek is vannak határai.

A rejtőzködő krisztofóbiát tehát nem kell felvenni a fóbiák liberális szótárába, merthogy olyan nincs. Persze, hogy nincs, hiszen az egész szótár arra való, hogy kimutassa a hagyományközösségek gyűlölködő természetét. Hogyan is lehetne gyűlölködő az, aki küzd a gyűlölet ellen. Nem igaz?

Így lehetséges az, hogy ennek a szerencsétlen parlamenti tüntetőnek az istenkáromló-gyülölködő megszólalását csak egyedi, elszigetelt megnyilvánulásnak kell tartani, s még csak véletlenül sem kell benne a rejtőzködő krisztofóbia jelenségét látni. S főleg nem olyat, amelynek köze lehetne a tüntető ellenzéki csoportok ideológiájához.

Nos, én mégis azt látom benne.

Hozzászólások