Miért ignorálják a nemzetközi szervezetek a helyzetet?

Mi politikai okokat sejtünk mögötte: nevezetesen, hogy a liberális politikai narratívába nem fér bele, hogy keresztényeket üldöznek.

A halál völgyében vannak az üldözött keresztények – Azbej Tristan a Mandinernek

Veszprémy László Bernát interjút készített Azbej Tristan-nal, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkárral. Ebben az államtitkár elmondja, ami egyébként közismert kellene, hogy legyen, hogy ma világszinten a keresztyénség a legüldözöttebb vallás. Okkal vetődik fel a kérdés, amit Veszprémy fel is tesz, hogy a nemzetközi szervezetek miért nem vesznek tudomást a keresztyénüldözésekről? Azbej Tristan azt válaszolja, hogy emögött vélhetően politikai ok van, s a liberális narratívába nem fér bele, hogy keresztyéneket üldöznek. Ez így van. Viszont ez már annak a következménye, hogy a meggyengült keresztyénség olyannyira elveszítette politikai súlyát, hogy a mellette való határozott és harcos kiállás elmaradása – ami amúgy az emberjogi-humanitárius világképből következne – nem jár politikai kockázattal.

Vonulnának csak ki a nyugati keresztyén világ tömegei az utcára, tiltakozva a keresztyénirtások-és üldözések miatt, rögtön észbe is kapna az aktuális politikai hatalom, s pillanatok alatt megértené, hogy a keresztyénség melletti kiállásnak politikai tétje van. De nincs. Ezért aztán előfordulhat az az abszurd helyzet, hogy míg mindenféle kulturális-vallási kisebbség jogainak a megvédésétől hangos Európa, addig épp a keresztyénség üldözése kapcsán marad szinte teljesen néma.

Sőt, előállt az a faramuci helyzet, hogy Magyarország, amely a keresztyénség melletti kiállás ügyét kormányzati szintre emelte, valójában azt a benyomást kelti, mintha szembemenne az európai hatalmi elit előnyben részesített témáival, s azt üzeni, hogy legyen már végre téma a keresztyénség üldözése is. Azért az igen árulkodó, hogy a keresztyénség melletti kiállásnak, egyáltalán, a keresztyénség-tematika beemelésének a politikai közbeszédbe ma Brüsszel-ellenes olvasata is tud lenni. 

Akárhogy is, mégis csak különös, hogy szinte harcolni kell a keresztyénüldözések elleni tiltakozásért a mai európai-nyugati politikai nyilvánosság legfelső szintjein. Azért különös, mert szó nincs itt összeesküvés-elméletről, holmi mondvacsinált üldözési mániáról, hanem szó van bizony kőkemény tényekről. Még ha Európa kulturálisan nem is lenne keresztyén hátterű, csak szimplán értékelvű humanista, ahogyan állítja magáról, akkor is sokkal erőteljesebben fel kellene emelnie szavát a keresztyénüldözések ellen. De miután történetileg vitathatatlanul keresztyén hátterű, így ez a visszafogott szolidaritás egyenesen érthetetlen, sőt abszurd.

Persze, nagyon is érthető: a keresztyénség nem számít. Azért nem számít, mert létezik egy ismert, és sajnos emberek millióit is átjáró balliberális történelemszemlélet, amely a történelmi keresztyénséget egész egyszerűnek a történelem bűnösei közé sorolta. Sajnálatos módon, úgy tűnik, hogy eme történelemlátás a keresztyénségnek továbbra sem szán más szerepet. Márpedig ha így van, akkor működik a lélektani mechanizmus: a keresztyénségnek nem jár részvét, s még ha tényszerűen a legveszélyeztetettebb vallás is, akkor sem kell ebből akkora lelkiismereti problémát csinálni. Nem kell hát a keresztyénség iránti részvétet a politikai cselekvés szintjére emelni, nincs is benne semmiféle politikai kockázat. Sőt úgy kell a keresztyénséget értelmezni, mintha annak kivezetése a történelem szereplői közül egyenesen a megoldás lenne a békés Európa megteremtése felé. A keresztyén történelmi öntudat nélküli Európa a legjobb Európa: befogadó és nyitott, érzékeny és megértő. Annyira ézékeny, hogy még azt is tudja, a keresztyénüldözések elleni tiltakozás esetleg más vallások érzékenységét sértheti, s ennek bizony politikai kockázata van. De ha nincs kiállás a keresztyénség mellett, abból az égvilágon semmiféle politikai kár nem származik. A történelmi keresztyénség nem számít, állami szintű érdekképviselete nem része az aktuális európai politikai racionalitásnak.

Ha valaki esetleg azt gondolná, hogy rémeket látok, akkor tegye fel a kérdést, hogy vajon ma mi jut egy átlag európai polgárnak az eszébe a keresztyénségről? Elmondom. Keresztesháborúk. Eretneküldözések. Máglya. A tudomány eredményeinek a tagadása. Maradiság. Trón és oltár. A papok hatalma. Nacionalizmus. Rasszizmus. Antiszemitizmus. Pedofília. Idegengyűlölet.

Természetesen eszem ágában sincs takargatni a keresztyénség bűneit. De azért az mégis csak feltűnő, hogy a keresztyénség az egyetlen kultúrkör, amelynek a valóban létező bűnei a nyilvánosság szintjén ilyen kimerítően és egyoldalúan a nyugati liberális tudatformálás bevett témáivá váltak. Érdekes módon más kulturális-vallási csoportok történelmi bűnei valahogy nem kerülnek reflektorfénybe.

S ha az a kérdés, hogy az üldözött keresztyének iránti részvét miért ennyire visszafogott, akkor a válasz a bűnös keresztyénségéről kialakított és sulykolt történelmi kép. Jól mondja Azbej Tristan. Ez nem fér bele a liberális narratívába, amely liberalizmus amúgy nagyon-nagyon küzd az emberi jogokért, ugyebár.

A kérdésem ez: ki fog megbocsátani a keresztyénségnek, elismerve végre történelmi teljesítményét is?