Kifejezetten veszélyeztetik egy-egy helyi ökoszisztéma egyensúlyát azok a szabadon engedett egzotikus állatok, amelyekre állatvédők és menhelyek munkatársai egyre gyakrabban találnak rá.

„Kilakoltatott” kedvencek - mno.hu

"Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a..." (Péld 3,1-2) Jóllehet, a Prédikátor csak azt sorolja fel, hogy mi-mindennek van rendelt ideje, az is izgalmas kérdés, hogy mi-mindennek van rendelt helye. Pár évtized alatt sok minden változott szűkebb környezetünkben és úgy anblokk a nagyvilágban is. Van, aminek új helye lett, de van olyan is, aminek már nincs helye.

A pápai Refiben annak idején előfordult néhány rejtegetett állat a kóterban. Az is lehet, hogy jóval több féle volt, mint amire emlékszem (hörcsög, tengerimalac, hal, egér, nagy rovar féle). Szekrénybe bújtatva, ágy alá betolva, szilencium alatt óvatosan elővéve... Mivel én az apró szőrös izgő-mozgóktól irtózom, így nem érdekelt különösebben ez az állat-tartó rétege a gimnáziumnak. Ennek köszönhetően azt sem tudom, hogy mi lett az iskolatáskában becsempészett, tanítási időben a ruhásszekrényben időző állatokkal. Hazavitték végül vagy elajándékozták? Számomra érthetetlen kategória voltak ők, akik tiltott kisállattartóként élték ki állatbarát mivoltukat.

Ahogyan az is furcsa, aki otthonában tarantulát, vagy csúszó-mászót tart, lámpa alatt melengeti, keltetőgépből eteti. Nem azt furcsálom, hogy állat van a házban, hanem azt nem értem, hogy miért nem kutyát vagy macskát tart. Kőrispatakon, a szalmakalap múzeum bejárati ajtaja mellett a házfalban mai napig megvan a macska bejárata, egy apró négyzet alakú, praktikus lyuk: nem kell figyelni, hogy mikor engedje ki-be az ember egerésző kedvencét, szabadon járhat azon át, s a betörő nem tud beférkőzni azon.

Van, akit a polgárpukkasztás motivál, van, akinek fontos a "különlegességem bizonyítéka a különleges birtokom" élménye. Megtetszik, hazaviszem, aztán ha már hasznát nem veszem, vagy meguntam, vagy különlegesebbre vágyom, kipenderítem. S ezt nemcsak egzotikus állatokkal tesszük meg, hanem így viselkedünk esetenként barátokkal, házastárssal... Amikor helytelenné lesz életünkben valami vagy valaki, igyekszünk megszabadulni tőle. Mindezt pedig képmutató módon néhányan úgy teszik, hogy emberségük és odafigyelésük azzal bizonyítják egy-egy ilyen helyzetben, hogy a lehető legjobb környezetbe juttatják a megunt élőlényt. Ékszerteknőst akváriumból tópartra viszik, feleséget gyermekekkel együtt a bebútorozott lakásban hagyják... De mellettük már nincs helyük. Tópart, külön lakás a lehető legjobb helyzet, amit akkor és ott el tudnak képzelni. De valóban az a lehető legjobb?

Nyitva hagyom ezt a kérdést, válaszolja meg ki-ki önmagában vagy éppen önmagának. (netán mielőtt még a szívében hely nélkül maradttól megszabadulna... emberségesen)