- Ha a tengeren át tudtak kelni, komolyan gondolja bárki, hogy egy Duna, pláne egy Dráva megállítja a menekülteket, ha menni akarnak? – felelte megkeresésünkre Tarjányi Péter rendőrségi szakértő, amikor arról kérdeztük: a magyar-szerb határ keddi teljes lezárása után a migránsok alternatív útvonalként megcélozhatják-e a magyar-horvát határ baranyai, illetve somogyi szakaszát?

Új utakon a menekültek: egy folyó nem állítja meg a migránsokat - sonline.hu

Somogy nagy. Különösen, ha református egyházmegyékben gondolkodunk, hiszen még Nagykanizsa is ide tartozik Zalából. Somogy nagy. Egyesek szerint két egyházmegye is kijönne belőle. Hiszen milyen messze van a Balatontól a Dráva! Vagy nincs is messze, ha migráns-féle járóföldet veszünk alapul? Siófok és Barcs, Balatonszárszó és Somogyudvarhely, Fonyód és Kálmáncsa nem jár egymáshoz testvérgyülekezeti kapcsolatokat ápolni... Mert messze van. Egy pillanat alatt megváltozik azonban a kép, és a távolságot, mint üveggolyót megkapod. Itt van a pillanat! 

Balaton-Dráva távolságot úgy csapja zsebre majd a menekült áradat, mint üveggolyót. Vészmadárság ezt írni? Pár hónapja, hete és még napja is sokan gondolták úgy, hogy a menekültáradat majd elmegy másik állam területén, ha mi egy apró szakaszon lezárjuk a határt. Mert az csak apró szakasz a nagy egészet tekintve!

Első osztálykirándulás pápai refisként. Szállás Eger mellett egy erdős területen. K.D. későbbi short-távú igazgató, akkor még osztályfőnökként próbálta állni a sarat. Elmélet: bezárom a kaput kulccsal, és akkor a kamaszok nem mennek ki a telek melletti presszóba. Végrehajtás: összehívás, tájékoztatás, látványos kapuzárás. Az egész manővernek egyetlen gyenge pontja volt, mégpedig hogy az utcafronti vaskapu és drótkerítés a telek oldalán csak a bokrosig tartott. Negyvenes családapaként nem mászkál bokrosokban az ember, de tizenöt évesen nem hagyod ki. Egyébként még csak mászni sem kellett, hogy nyugovó után fele banda kint legyen az addigra kocsmává alakult presszóban...

Teljesen logikus, amit Tarjáni Péter rendőrségi szakértő elmond: a tenger után egy folyó meg sem kottyan. Főleg a Dráva, aminek vannak nagyon sekély szakaszai. Ha választanom kellene, a Dráván való átkelést követő lankás vidéken való továbbhaladás és az Alpok nyúlványai közötti tekergés közül, nem sokat teketóriáznék én sem.

Lezártuk a határt, ujjunkon pörgetjük a kulcscsomó karikáját, de valójában csak terelősávot állítottunk fel Baranya és Somogy irányába. Ezt segítik elő a horvát hatóságok, akik nem engedik, hogy országuk felvonulási térré alakuljon, hanem a legrövidebb úton tessékelik tovább az embereket: nem Szlovénia, hanem Pannónia felé. Voltak itt már szkíták, kelták, hunok, gótok, avarok, vendelek, kabarok, besenyők, alánok, dúlta tatár és török...  A pécsi mecset még megvan, de annál már csak nagyobbat akarnak majd építeni. (Erdélyben megborzongunk az ortodox telplomok láttán, pedig ott szintén Krisztust hirdetik, de nem ráz ki a frász a mecsetek miatt, ahol Krisztust nem ismerik el?)

De jó volna észhez térni! Összefogni, egyet akarni és azért közösen tenni! Megmaradásunkért (ravasz) kígyóvá lenni, vagy legalább (szelíd) galambnak megmaradni, mert az bizony olyan madár, amelyik más fajta madarat meg nem tűr saját területén. Félő, hogy csak vágy marad ez, és kicsinyes csatározások közepette a jelentéktelen semminek vélt horda leigáz bennünket.

"Seregesen senkik jönnek,
Megrabolnak, elköszönnek
Gúnnyal, szabadon,
Mi bennem gyűlt, mindenkié
A vagyon."
(Ady Endre)