Herczeg Márk rákérdezett, a miniszter szerint nem minősül-e korrupciónak az, hogy amiért másnak milliókat kell fizetnie, azt az ismerten erős politikai befolyással bíró Habony Árpád ingyen bérelheti ki. Lázár erre azt felelte, hogy "nem, ez annak a gyanúját veti fel, hogy Baán nem látja reálisan az általa vezetett intézmény helyzetét". 

Lázár János szerint az, hogy Habony Árpád ingyen bérelhette ki a Szépművészeti Múzeumot, nem korrupció - 444.hu

Éljük dolgos hétköznapjainkat, legtöbben kis körben mozgunk, nem lépünk ki megszokott környezetünkből, ami nem jelenti azt, hogy az internet által kinyílt világ-ablakon ne tekintgetnénk ki nap, nap után. Mostanában is szomorú dolgok sorakoznak információs ablakunk előtt, alatt, felett. Ki hol érzi életét a látott események hatására, oda helyezze el ablakát! Földszint, emelet, pince?

Pedagógustüntetés, amerikai beszólás a pápának, kertbe rejtett holttest... nem vidám és egyáltalán nem boldogító hírek. Mindközül azonban kiemelkedett, mintegy hab a tortán a fizetést nem, de számtalan profitáló lehetőséget kapó tanácsadó újabb néhány szösszenete: köztulajdonú festmények otthon, lagzi a múzeumban, ingyen úszkálás a gyógyfürdőben. S ki tudja, mi volt még, vagy mi jön majd még ehhez? Szeretnék én így nem keresni, s mégis nagylábon élni. Vagy inkább nem. Nem.

Úgy tűnik, Habony Árpád szándékkal misztifikált jelenség. Jól taktikázik, és jól helyezkedik. A sokszor bemutatott egyetlen interjúrészletében még nem ámulatba ejtő, és nem tűnik ígéretesnek. De hát ahogy egyik néhai nagynénink szokta mondani: bársony mosoly mögött is lapulhat indulat, és csinos frizura alatt is konghat a fej. Nem mindig az a befutó, akiről gondolnánk. Hova is lett befutó? Jólétbe. Amolyan Lévi Mátés jólétbe. A másokéból (mondhatjuk a "Köz"éből) jól járó egyéni jólétbe.  Ami a benne lévőnek eleinte nem kényelmetlen, nem fáj, de a kívülállóknak visszás. S amiből az Úr kiemelhet.

Visszás, hogy aki drága ruhákat ölt magára, és többek között Náray kollekció darabjai lógnak gardróbjában, az miért keresi, de legalábbis miért fogadja el az ingyen dolgokat. Természetesen, az igazgató havernak sem kellene felajánlani a múzeumot, de elfogadni sem kellene az ingyenes bérlést, mert nem tisztességes.

Amikor tavaly meghalt gyülekezetünk Tiszteletbeli Gondnoka, aki köztudottan nagyon sokat tett a közösségünkért, akkor teljesen természetesnek éreztük, hogy a gyülekezeti teremben legyen a halotti tor. Azt is megbeszéltük a presbiterekkel, hogy nem kérünk ezért semmit. Hálásan köszönte ezt Gondnokunk özvegye, majd mégis adományt fizetett be a gyülekezet pénztárában. Mi lehet annak az oka, hogy ez nem így működött odafenn, székes fővárosunkban? Akinek jócskán van, annak kellene leginkább szolgálnia a közt, nem pedig kihasználnia magánérdekből. 

Habony története nem egy szereplős. Érdemes azokat is megfigyelni, akik fő- vagy mellékszálon megjelennek. Nem akárki, hanem maga a Miniszterelnökséget vezető miniszter úr értékelte a Szépművészeti Múzeum kölcsönadását: nem korrupció. Márpedig ez gyanús. Roppant gyanús. Nem feltételezem, hogy a jogot végzett miniszter ne tudná, hogy a latin corruptio kifejezés azt jelenti: romlás. Sajnálom, hogy a Baán-Habony baráti kettős között végbemenő akciót miniszter úr nem ismerte fel a romlás virágaként.

Két egyszerű kérdés következik. Kérem az olvasót, döntse el, hogy a napvilágot látott esetre igaz-e, hogy közerkölcsbe ütköző módon, juttatásra való kilátásért cserébe, jogosulatlan előnyhöz jutott valaki? Igen vagy nem? Kérem az olvasót, válassza ki, hogy az előnyhöz jutó pozíciója politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági? Amennyiben az első kérdésre igennel válaszolt, máris korrupciót ismert fel, s a második kérdésre adott válasz a korrupció fajtáját is azonosította.

Egyetlen buktatója van a feltett kérdéseknek: a közerkölcs. Annak megléte vagy hiánya, illetve annak minősége és tartalma. Hiszem, hogy létezik, és megtapasztalom szűkebb pátriámban. De szertném, ha egész hazámban folyamatosan lenne közerkölcs. Mint egy édes torta, aminek tetjén nem habony, hanem hab lenne.

                                                                                                                                        

BAUDELAIRE: KORÁBBI ÉLETEM

Sokáig nagy, dicső termek vendége voltam,
száz színt vert bennük a tengeri nap tüze,
s pilléreik között az este fekete
barlanggá nőtt, bazalt egekké boltozottan.

Az ár-apály a menny képét dajkálta, de
zenéjében, az ős, mindenható dalokban,
ott csengett, gazdagon s egyre misztikusabban,
az égő alkonyat, szemeim öröme.

Ott éltem, s gyönyöröm volt e nyugodt, színes kép,
ott éltem, víz, azúr és ragyogás között;
homlokom meztelen, illattal-öntözött

rabszolga négerek hűs pálmákkal legyezték,
s mind csak egyet akart: föltárni, mi lehet
a bús titok, amely úgy gyötri szívemet.

Szabó Lőrinc fordítása

Hozzászólások