Én megszakítottam a kapcsolatot apámmal, mert egy tízes skálán hatos erősségű fájdalmat okozott nekem. De amit a volt „barátom" tett, az tízből kilences volt. Nyilvánvalóan ez az ember számomra meghalt. Átnézek rajta. Ha ilyen történik, az ember két dolgot tehet. Vagy a vendettát választja, vagy egyszerűen leírja. Én az utóbbi mellett döntöttem, mert hiszek az isteni igazságszolgáltatásban. Azt gondolom, hogy a Jóisten X-re játszik. 

Hajdú Péter: „Most már kezdem összeszedni magam...” - life.hu

A bulvár és közélet szereplőit nagyjából ismerem, azaz el tudom helyezni az élet azon területére, ahol dolgozik az illető. Ám ezentúl nem sok eseményt vagy részletet tudok róluk, főleg magánéletükről. Biztos azért, mert a családtagok, barátok, gyülitagok élete jobban érdekel. Hajdú Péterről is annyit tudok, hogy "frizbizik" és elvált. Az egyik hírportál azzal a felvezetővel tette közzé a vele készült riportot, hogy "Túl közel engedtem magamhoz egy kígyót...", hát rákattintottam, hogy megnézzem, ki a kígyó? Felszínes kíváncsiskodásomból azonban valami egészen más lett, amikor eljutottam a kiemelt riport részletig. Mert ezen a ponton mélyebbre enged látni, sőt mélyebbre láttat.

Önreflexióra szólít. Nem Hajdú Péter, hanem a Szentlélek. Vajon tényleg aszerint élek, amit Isten kért teremtményeitől? Azaz, hogy "Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr." (Róm 12,19 ill. 5Móz 32,35) Csodás szabadsághoz juttat el, ha tudunk az isteni akaratnak engedelmeskedni. Megszabadít a múlt árnyaitól, a gonoszkodástól, sőt a lealjasodástól is. 

Lehet, hogy azok szemében, akik kívülállóként méregetnek minket keresztyéneket egy hamis ideált számon kérve rajtunk, nem tűnik elegánsnak, ha valakit leírunk, azaz kitudunk az életünkből, de sok esetben éppen így tudjuk megvalósítani azt, hogy ne váljunk bosszúállóvá és gyűlölködővé. Természetesen az ilyen elfordulás nem jelenti azt, hogy életveszélyben ne nyújtanánk ki a kezünket segítő szándékkal. Isten amúgy is arra kötelez, hogy "ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjúhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére." (Róm 12,20)

A bosszúról való lemondás nagyszerű példája Dávid király. Adullám-barlangjában nem öli meg a nagydolgát végző Saul királyt, aki őt már többször el akarta tenni az útból és láb alól. Pedig megtehetné, és egyszeriben vége lenne az üldöztetésének, bujkálásának, menekülésének. De akkor Isten felkentje ellen vétene megszegve a bosszútól való tartózkodás kötelességét. Sőt, a túlzott önszeretet vétkébe is esne.

Az, hogy nem cselekszünk az ellenünk vétőkkel rosszat, csak az egyik része a dolognak. Az igazi erő abban rejlik, hogy tudjuk, Isten megcselekszi az ő bölcsességéből eredően, az alkalmas időben, a szükséges dolgot. Tehát rá lehet bízni a "móresre tanítást", de ezáltal nem tekinthetjük Őt úgy, mint akaratunk végrehajtóját, mert Ő nem lehet más, mint ítélkezés jogát és hatalmát szuverénen bíró Úr. Mind a bosszúállás, mind a megfizetés Isten tiszte, jogtalanul nem akarhatjuk, és nem bitorolhatjuk.

Visszatérve Hajdú Péterhez: jó, hogy hisz Isten igazságszolgáltatásában, de egy dolgot még meg kell tennie. Ahogy mindenki másnak, aki ilyen cipőben jár: imádkozni kell ellenségéért, hogy megtérjen. No, ez a nem semmi feladat! Ez egy igazi kihívás mindnyájunknak. Kvázi ez egy akár életre szóló házi feladat. Az érdemjegyet pedig Isten adja, nem pedig a nagyközönség...