Az Együtt Celldömölk Városért Egyesület és a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár szervezésében Celldömölk Város Önkormányzata támogatásával az idén is felgyúlnak a város adventi koszorújának gyertyái a Szentháromság téren. Az első november 28-án, 16 órakor, ünnepi műsorral. Az ünnepi műsorokban fellépnek a helyi óvodások, általános és középiskolás diákok, (…) az Energy Dance Sporttánc Egyesület táncosai és a Potyautasok zenekar. Minden alkalommal a történelmi egyházak képviselői ünnepi gondolatokkal és igehirdetéssel teszik teljessé az adventi várakozást. A város vezetői köszöntőt és jókívánságokat mondanak. Az Együtt CVE tagjai forralt borral, teával, pogácsával és süteménnyel kínálják a vendégeket. 

                                  Celli adventi hétvégék - vaol.hu

Valószínűleg az idén (sem) lesz fehér karácsonyunk, mégis minden fehérnek tűnik... Fehérnek, fényesnek, csillogónak... Vakít a fény... Fentről és lentről... Nincsenek árnyékok... Nincsenek kontúrok... Nincsenek határok... Összeér az ég és a föld... A szent és a profán... Csak kóvályog az ember... White out...!


Nem a Szahara, Grönland fölött repül... Alatta nem a sivatag perzselő homokja, hanem hó és jég... Süt a hideg... 1942-t írunk... Thule, USA katonai légitámaszpont... Semmit nem érzékel... Nem tudja hol van... Nem tudja, merre van a fel, s merre a le... Nem tudja, hogy lezuhant vagy valahol a Mennyei Béke Birodalmában landolt... Kényszerleszállás vagy (f)elragadtatás... Keresett valakit... A „Saint-eket és  a(z) (ek)szuper(y)eket...” Persze, hallott már erről az optikai jelenségről... Ettől még nem lát semmit... Nem tudja, hol van... Mi lesz vele... Merre tovább... Aztán a gép kijelzője kiírt valamit... White out... Egyetlen vigasza, ebből még bármi lehet...

Ábel is elindult... A rengetegbe... Fel a Hargitára... A havasokba... Amelyről nem gondoljuk, hogy ott a sas megeszi a macskát, de azt igen, hogy a medve együtt lakik a báránnyal... Köd szitál... Lábam alatt ropog a hó... Tiszta, szűz hó... Mintha egy burokba lennék... Hol a köd és hol a hó... És hol vagyok én... És ki az aki jön felém... Surgyélán vagy édesapám... És ki az igaz ember... Nem tudom, előttem bucka vagy gödör... Nem tudom, elgáncsolnak vagy segítenek... Nem tudom, mi a jó és mi a rossz... Nem tudom, ki mondja meg, hogy mi az igaz, mi a jó és mi a szép... Azt tudom, hogy Tamási Áron, valamikor a 70-es években kint vendégeskedett Londonban egy magyar író barátjánál, akinek feltűnt, hogy minden további nélkül elmegy egy több száz éves régi templom vagy értékes régi épület előtt, viszont hosszú percekig bámulja a kirakatok csillogó-villogó, ócska neon reklámjait, s amikor ezt diszkréten szóvá tette, hogy „de Áron, ez hogy van...?”, akkor csak annyit válaszolt, hogy „egy kisgyermek szemével nézve ez a szép...!” Nem látok... Vakító fehérség... Hóba öltözött fenyőbe ütközök... Szédülök... Csillagokat látok... White out...

Állok a Szentháromság téren... Fekete palástban... Fehér éjszakában... Nem tudom, hol van Krisztus népe és hol van a világ... Nem tudom, mi lesz az igaz szeretettel, ha egy kommunista polgármester beszél róla, s ha Krisztus felszentelt papjai hirdetik... Nem tudom, miért szól a zene, hogy Istent dicsérje vagy hogy bennünket szórakoztasson... Nem tudom, ki miért gyújtja meg a gyertyát... Nem tudom, ki miért van itt... Jézuska és Krisztus... Ördögök és angyalok... Télapó és Mikulás... Fenyőünnep és karácsony... Vörös és fekete... Isteni és emberi... Összekeveredtünk... Szétválaszthatatlanul és elegyíthetetlenül...  Minden egybemosódik... Tisztának, fehérnek tűnik a világ... Csak Jézus keresztje vet rá árnyékot...