A Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapata a Káli-medencében vett részt kétnapos csapatépítő tréningen – számolt be róla a klub hivatalos honlapja. A programban kerékpártúra, paintball, közös főzés és az „erdei olimpia” is szerepelt. (…) „Nagyon szép környéken zajlott a csapatépítő program, és nyugodtan mondhatom, hogy mindannyian élveztük – mondta a nyáron szerződtetett francia kapus, Amandine Leynaud. – Az erdei olimpia versenyszámai külön nagyon tetszettek. A fiúk elégedettek lehetnek, hiszen ízletes vacsorát tálaltunk fel nekik, én pedig megkóstoltam Görbe reggelijét (tojásos lecsó) is...”

Képek: paintball és közös főzés – csapatépítés a Győri ETO-nál - nemzetisport.hu

Úgy gondolom, sok mindent elárul népünk mentalitásáról, gondolkodásáról, a „néplélekről”, hogy a nevéből képzett, a címben szereplő jelzőnek – magyaros – negatív a csengése, pejoratív a jelentése... Ennek ellenére ezt írásomban nem így értem, nem ironikusan vagy cinikusan írom, amit írok... Sőt, kifejezetten jó ötletnek tartom ezt a magyaros közösségépítő együttlétet. Hogy miért?

 

 

Mielőtt rátérnék erre a bizonyos jelzőre, essék néhány szó magáról az alanyról, a főnévről, a csapatépítő tréningről. Bár sokféle elnevezése, formája és tartalma van, régóta elterjedt dolog ez már szerte a világon. Tapasztalat, hogy a jó kollektíva, a harmonikus emberi kapcsolatok jó hatással vannak egy cég, egy vállalat teljesítményére. Fokozottan érvényes ez egy sportközösségre, csapatra, klubra, ahol tényleg csak az eredmény számít, s mindent annak rendelnek alá. Így van ez ebben a mostani tőke-és teljesítményorientált posztkapitalista világban, de így volt ez anno a mi kis szocializmusunkban is, gondoljunk csak pl. a bányásznapokra, a vállalati üdülők intézményére vagy éppen mondjuk a dunai csónakházak-kínálta békés vasárnap délutánokra...

Abszolút egyetértés van vezetők és alkalmazottak között abban a kérdésben, hogy igenis, időnként jó kimozdulni a megszokott keretek közül. Sőt, kell! Nem hiszem, hogy létezik olyan sportoló, aki ne hagyná el szívesen akárcsak néhány napra megszokott edzőtermét, a monoton edzéseket... Legendás példa, hogy annak idején Papp Laciék afféle alternatív edzésmódszer  gyanánt a téli alapozás időszakában kimentek fát vágni a Budai hegyekbe... (Ráadásul az erdei olimpiának ez a változata még hasznot is hozott épülő szocialista társadalmunk számára...)

Na de miért tartom - mindezeken túl - jó döntésnek az ETO vezetői részéről ezt a magyaros, Káli-medencei összetartó tréninget? Szép hazánk egy szép táját nézték ki maguknak a győriek. Mivel meglehetősen sok a külföldi ebben a sztárcsapatban, hadd ismerjék meg ők is még jobban kis országunkat. Ne csak saját városukat, Budapestet és a Balatont tudják felsorolni, hogy ha otthon megkérdik tőlük, hogy milyen is Magyarország, ahol élsz és dolgozol...?

Aztán azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy, a világ egyik legsikeresebb autógyára által szponzorált tip-top, steril klubcsapatot vittek ezzel a vidéki kiruccanással egy természetes, életszagú, magyaros környezetbe... Olyanokat, akiknek a mindennapjai tényleg üvegkalitkákban, reptereken, sportcsarnokokban, csillogó-villogó rendezvénytermekben zajlik... Ahol minden rendezett, civilizált, csúcsminőség... Itt pedig rohadt az alma, szúr a tarló, csíp a szúnyog...

Persze, tudom, ez is egy kicsit, sőt, talán nagyon is felturbózott, mesterkélt környezet a szalmabálákkal és a többi kellékkel együtt, de mégis csak kapnak egy képet, egy élményt, egy benyomást a magyar életről, kultúráról, egyáltalán az országunkról. Tojásos lecsót pl. nem nagyon fogna kenni ezek a lányok Brazíliában, Hollandiában vagy éppen Norvégiában...

Végül – ahogy néztem a csapatépítő tréningről készült kisfilmet – az is eszembe jutott, hogy azért is hasznos lehetett, hogy a magyar sztárok vagy éppen feltörekvő ifjú titán hölgyek se felejtsék el, hogy honnan jönnek, hol élnek...? Sőt, legyenek rá büszkék... Azt hiszem, az ETO könnyedén megtehetné, hogy méregdrága, egzotikus vagy éppen exkluzív külföldi helyekre vigye a csapatát, mégis Salföldet választották... Szerintem jó döntés volt. A kézis lányok is elégedetten nyilatkoztak, magyarok, külföldiek egyaránt. Talán egy kicsit ezt is jelenti, amikor arról beszélünk, hogy őrizzük meg nemzeti sajátosságainkat, kincseinket, egyáltalán nemzeti identitásunkat. Mutassuk meg másoknak! Éljünk velük...!