Utoljára január 21-én harangoznak majd ezekkel a harangokkal eredeti helyükön, amelyek 200 éven át szolgálták az ottani közösséget. Ezzel a szomorú eseménnyel szeretnénk arra is felhívni a figyelmet, hogy ha nem figyelünk oda, akkor ezek az értékeink, apáink öröksége veszendő, és fontos megőrizni azokat eredeti helyükön” – mondta a Felvidék.ma-nak Orosz Örs, a Sine Metu Polgári Társulás elnöke.

Megszólalnak, majd örökre elhallgatnak a harangok Szútor felett - Híradó.hu

 

Immerath, Németország. Linfen, Sanhszi tartomány, Kína. Hogy mi a közös ebben a két településben? Mind a két helyen leromboltak egy templomot. Az egyiket gazdasági okokra hivatkozva. Kellett a hely valami másnak. A német település lakóinak át kellett adniuk templomuk mellett az otthonaikat is, mert ahol korábban ezek az épületek álltak, ott ezután külszíni barnakőszén-bányászat munkaterület lesz. A kínai városban álló óriástemplomot azért semmisítették meg, mert az ottani gyülekezet a templomot nem jegyeztette be, ún. magántemplomként működött, hivatalosan raktárépületként tartották nyilván. Azért így, mert a gyülekezet el akarta kerülni az állami felügyeletet, próbált – amennyire ez ott lehetséges – független maradni.

 

Arról, hogy a németországi templom előtt álló óriás munkagépek karjai egyszer csak mozgásba lendülnek és belemarnak a falakba, láthattunk megdöbbentő képeket. Mondhatjuk, hogy egy jóérzésű ember tiltakozik ilyen rombolást, pusztulást látva. Mert legtöbben azt gondoljuk, hogy amit elődeink építettek és ránk hagytak, azt kötelességünk óvni és megőrizni. Arról, hogy a kínai Arany Gyertyatartó gyülekezet által, a hívek adományiból felépült templom föld alatti istentiszteleti helyiségeiben robbanóanyagot helyeznek el, majd buldózerek érkeznek a helyszínre, már nem jutottak el hozzánk a képek. Vagy csak véletlenül. Úgy, hogy valaki felhívta rá a figyelmünket.

A szörnyülködés, a döbbenet azonban egy idő után talán szelídebb fejcsóválássá változik. Olyasmiket mondunk, mint hogy ezt azért mégsem kellett volna, ezzel nem tudok egyet érteni, mélységesen felháborít, ami történt. Azzal nyugtathatjuk magunkat, hogy olyan közelről mégsem érint bennünket. Bár Németország az öreg kontinensen van, de azért más világ. Kína pedig a világ másik fele és nagyon más világ. Függetleníthetjük magunkat. Nálunk, velünk  ez nem történhet meg.

Aztán érkezik egy hír. Mondhatjuk, hogy a szomszédból. A szútori harangokról. A felvidéki faluban egykor anyaegyházközségként élt a református gyülekezet. 1937-ben még 194 főt tartottak nyilván és rendszeresen tartottak magyar nyelvű istentiszteleteket. A harangok pedig szóltak istentiszteletek előtt, temetések alkalmával és nyilván minden délben és valószínűleg a nap más meghatározott órájában is. 1990-ben már csak húsz személyt tartanak nyilván a gyülekezet tagjai között. Ahogyan a hírekben olvashatjuk: a falu etnikai és vallási összetétele jelentősen megváltozott. Az utolsó istentiszteletet 1982-ben tartották. A harangok pedig évek óta némán függtek. Idén azonban, január 21-én újból megszólaltak. Utoljára. Mert a templom mellett tartott istentiszteletet követően a toronyból leengedték a harangokat és elszállították őket. Többet a szútori templomba nem fognak visszatérni. Nem szólalnak meg. Ugyan kit is hívnának? A kis faluban már csak négy idős református van.

 

 

Máshol azonban otthonra találnak ezek a harangok. Felújítják őket, majd a Gombaszögi Nyári Táborba kerülnek. Oda, ahova nyaranta több ezer felvidéki magyar fiatal érkezik. Ott betölthetik eredeti céljukat és újra szólhatnak. Harangmentés a jövőnek – olvasható éppen ezért a cím egy másik hírportálon. Örülünk annak, hogy valami új indult el, egy új kezdeményezés, amelyet ritkán tapasztalunk meg, s amely kapcsán ez a két harang megmenekül – fogalmazott a lelkész, akihez Szútor tartozik.

Mégis összeszorul a szívem. Akkor is, ha értékmentésről van szó, hiszen különben a harangok előbb-utóbb az enyészeté lettek volna. Mert a szútori harangok története arról beszél nekem, hogy vannak, lehetnek olyan kis gyülekezetek, ahol hasonló folyamatok zajlanak, mint Szútorban. Ahol ma még hívogatnak istentiszteletre a harangok. Ahol ma még vannak reformátusok. De ott a félelem: vajon lesznek-e még holnap is?