Pénteken este a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyétén rosszul lett egy ember, leállt a légzése és a szívverését sem tudták kitapintani, ezért mentőt hívtak hozzá. Az ezt követő eseményekről a csenyétei polgármester, Kiss István a Facebookon számolt be. Azt mondta, a mentők kiértek, de nem voltak hajlandóak a faluba bemenni, és megvárták a rendőröket. A polgármester azt ígérte, feljelentést tesz. Árnyalja a képet, hogy a mentőszolgálat jelentése szerint már a riasztáskor megfenyegették őket, ezért dolgozóik védelme érdekében kértek rendőri segítséget, egyúttal visszautasították a hátrányos megkülönböztetés vádját.

Csak rendőrrel mertek kimenni a riasztott mentők a csenyétei cigánytelepre, a beteg meghalt - pestisracok.hu

Az egyik konfirmációra felkészítő tankönyvben szerepel ez a kérdés Jézus kereszthalálával kapcsolatban. Ki a bűnös, pontosabban fogalmazva: ki az oka Jézus halálának? A következő lehetőségek közül lehet választani: Júdás, Poncius Pilátus, Kajafás főpap, Heródes, a tömeg, a zsidó nép, én magam.

Kit okoljunk, kit tegyünk felelőssé? Ez a kérdés jutott eszembe, amikor arról hallottam, hogy az elmúlt héten meghalt egy beteg, mire a mentők kiérkeztek hozzá.

Alapvetően is nagyon nehéz azt elfogadni, feldolgozni egy akár régóta gyengélkedő, akár hirtelen rosszulléttel küzdő beteg hozzátartozóinak, hogy – bár kértek segítséget és a segítség útnak is indult -, mégsem ért oda időben. A csenyétei cigánytelepen élő hozzátartozók számára egyértelműnek tűnik, hogy ez a késedelem az oka családtagjuk halálának. Ha időben odaértek volna, meg lehetett volna menteni az életét – mondják. A kicsiny falu polgármestere, aki a szomszédos faluból ért át néhány perc alatt, ezt a véleményt erősíti: a mentők kiértek ugyan, de nem voltak hajlandók bemenni a faluba. A polgármester hozta ki a beteget saját kocsijával, de a mentőorvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani.

Okoljuk hát a Mentőszolgálat munkatársait? Azokat, akik éppen szolgálatban voltak? Akik ebben az esetben is pontosan úgy jártak el, ahogyan azt a protokoll előírja számukra? Két mentőegységet is útnak indítottak, miután bejelentést kaptak arról, hogy egy férfi élettelenül fekszik és telefonon is segítették a hozzátartozókat az újjáélesztésben. Ha láttunk már szirénázó, észvesztő tempóban haladó mentőautót, amint bajba jutottak segítségére siet, akkor nem lehet kérdés számunkra: megtesznek-e mindent, hogy időben odaérjenek, ahova hívták őket.

Ott álltak a cigánytelep határán és nem mertek bemenni. Telefonon keresztül ugyanis a hozzátartozók szidalmazták és fenyegették őket. Okoljuk hát őket? Mondjuk azt, hogy saját maguk is hozzájárultak szerettük halálához? Ha uralkodtak volna magukon, ha nem fenyegetnek, ha úgy viselkednek, ahogyan ez hasonló helyzetben elvárható, akkor nem is kapott volna szárnyra ez a hír?

A mentősök rendőri védelem nélkül nem mertek bemenni a telepre. Arra vártak, hogy a rendőrök megérkezzenek. A szemtanúk beszámolója szerint azonban ők csak 20-30 perc múlva értek ki. Ők a hibásak? A rendőrök? Vádoljuk meg őket azzal, hogy nem tettek meg mindent, amit lehetett volna?

Vagy térjünk vissza a mentősökhöz és hibáztassuk mégis csak őket?

Jutunk-e előrébb a vádaskodással? Változik-e ettől valami? Marad-e más a végén, mint a keserű szájíz?

Ki vagy mi az oka annak, hogy vannak ma hazánkban olyan cigánytelepek, ahova a nem ott lakók belépni sem mernek? Az életveszélyes fenyegetést hallva, közülünk ki mert volna nyugodtan belépni abba a házba, ahol a halálán lévő férfi feküdt? Ki vagy mi az oka annak az indulatnak, amely rögtön a felszínre tör és azokat is fenyegeti, akik segíteni próbálnak? Ki vagy mi az oka az ember és ember között húzódó és egyre csak mélyülő szakadéknak? Hogyan válaszolunk ezekre a kérdésekre? A lehetséges válaszok közül melyikre mondunk igent? Hogyan lépünk tovább a ténymegállapításnál: olyan problémákról beszél a csenyétei beteg halála, amelyeket mindannyiunkat, egyenként érinthetnek, de amelyeket megoldani egyénenként, egyedül nem lehetséges – ahogyan erről tegnap is olvashattunk.