Sajtóhírek szerint Buzsáky Ákos, a labdarúgó NB I-ben szereplő Ferencvárostól távozó középpályás a negyedosztályban folytathatja pályafutását.

A távozó középpályás a BLSZ I-ben köthet ki - nso.hu

Ha egészséges lenne még most is a válogatott alapembere lenne. Ami sohasem tudott lenni, mert amikor eljött volna a lehetőség, megsérült. Sajnálom, hogy porcelánból van a térde, sokkal többre vihette volna.

hozzászólás a hírhez - ulloi129.hu

 

Vajon mi játszódik le annak a fejében, akinek az élete másként alakul, mint ahogyan eltervezte, megálmodta? Mit gondol az a sportember, aki szorgalmas és tehetséges, ám egy sérülés végérvényesen tönkreteszi a karrierjét?

Ákos története nem hasonlítható azokhoz a vele egykorú, jól induló, ám tehetségüket hamar elpazarló játékosokhoz, akik saját lustaságuk, butaságuk, esetleg menedzserük kapzsisága révén nem futhatták meg azt a pályát, amelyre hívatottak voltak. Ákos ugyanis kifejezetten szorgalmas és kiváló adottságokkal rendelkező labdarúgó -volt: az MTK-ban nevelkedett játékos pályafutása alatt megfordult a portugál FC Porto, az angol Plymouth és a QPR csapataiban, portugál bajnoknak és kupagyőztesnek, UEFA kupa győztesnek mondhatja magát. Edzői szerették, a Porto akkori vezetője, Jose Mourinho szorgalmas játékosnak, kivételes tehetségnek nevezte, míg a Plymouth utánpótlás igazgatója a következőket mondta róla: „Ákos nagyon intelligens játékos, aki lát a pályán, jól lő és technikás is. Olyan futballista, akiért szívesen váltanak jegyet a drukkerek, akinek élvezet nézni a játékát. Ezért is akarta a Plymouth mindenképpen megtartani, nem véletlen, hogy a szurkolók transzparenseken követelték, igazoljuk már le végleg ezt a magyar srácot! Rendkívüli egyéniség, teljesen más a mentalitása, mint az angoloké.” A Plymouth szurkolók kétszer is az év legjobbjának választották, míg a QPR-nál fehér Pelé-ként énekeltek róla

Számomra ő az a sportember, aki tehetsége, alázata és szorgalma által sokkal többre vihette volna, ha nem történik meg az, amitől mindenki retteg: a sérülés. A fociban a végzetes sérülést keresztszalag szakadásnak hívják, gyakran olyan ez, mint a halálos ítélet: elvétve ugyan megtörténik, hogy valaki felépül, ám a leggyakoribb, hogy soha többé nem lesz már teljes értékű harcos. Ákos 2008 végén szenvedett sérülést, innen pedig már nem volt visszaút. Egy év lábadozás után nem tudta beverekedni magát a kezdőcsapatba, 2012-ben pedig el is hagyta Angliát. 2013-ban a Ferencváros ugyan szerződteti, ám az első csapatban mindössze négy bajnoki mérkőzésen játszott. A legfrissebb hír, hogy a negyed osztályba kerül, tulajdonképpen amatőrként.

Buzsáky Ákos: külső keresztszalag szakadás. Szekeres Pál: autóbaleset. Lázár Bence, az Újpest labdarúgója mindössze 23 évesen, gerincbántalmak miatt hagyott fel a labdarúgással.

Persze nem kell ahhoz sportolónak lenni, hogy az ember élete másként alakuljon, mint ahogyan eltervezte. Tesszük a dolgunkat, elképzeljük a jelenünket, jövőnket, aztán –ahogyan mondani szokták- az élet egészen más forgatókönyvet tartogat, mint hittük. 

Sportolóknál egy súlyos sérülés, netán egy baleset teszi tönkre az álmainkat, másoknál egy rosszul sikerült kapcsolat, balul végződött munkahelyváltás, idegen országba költözés váltja ki ugyanezt. Amikor azonnal, esetleg évek alatt döbbenünk rá arra, hogy valamit végtelenül elrontottunk. Hogy ennyi év után nem itt kellene tartanunk, hogy nem ezért tanultunk, hogy ennél azért többet érdemlünk, értékesebb emberek vagyunk, nem erre neveltek a szüleink, nem ezt képzeltük magunknak. Egész egyszerűen: rossz helyen vagyunk.

Vajon merünk-e változtatni? Merünk-e döntést hozni? Vagy pedig, önmagunkat becsapva elhisszük, hogy majdcsak alakulnak az események, jóra fordul minden? Esetleg, belekeseredve a mindennapokba, húzzuk az igát, a mindennapi terheket, beletörődve a megváltoztathatatlanba?

Vagy éppen észrevesszük-e, hogy be kell fejeznünk, meg kell állnunk - nincs tovább?

Az említett játékos már csak azért is jó példa, mert a kudarcok hatására megértette: változtatnia kell. Sérülése megakadályozta abban, hogy újra teljes értékű játékossá váljon, ő pedig döntött: itt a vége, legalábbis a játékos pályafutásnak, a profi karriernek - de nem az életnek. 

Tisztelem a bátorságát, hiszen vele ellentétben sokan képtelenek vagyunk a hasonlóan nehéz, már-már fájó döntések meghozatalára. Gyengének, hitetlennek és gyávának bizonyulunk, pedig tudnunk kell, hogy az új helyzet mindig új lehetőségeket tartogat.

Sőt, gyakran az is "megtörténik", hogy az Örökkévaló bezár egy ajtót azért, hogy végre kinyisson egy ablakot.

Érdemes lenne megengedni neki.

Hozzászólások