Legmerészebb álmai valósultak meg - mondja Deák Kristóf, akinek Mindenki című rövidfilmje bekerült aközé a tíz élőszereplős rövidfilm közé, ahonnan a kategória öt végső jelöltjét választják majd ki a jövő évi Oscarra. 

Még a szabómnál sem voltam szmokingért - index.hu

 

Én láttam ezt a filmet, mégpedig az éjszaka közepén. Azóta is nyomozom, vajon hol lehet megnézni, hozzájutni, megszerezni, erre azt olvasom az indexen, hogy a filmnek komoly nemzetközi visszhangja is lett, hiszen nyert nemzetközi díjakat, sőt, ott van az Oscar tíz legjobb rövidfilmje között. Végre egy magyar film, amiben nem trágárkodnak, amitől nem szorong a néző, nincs benne szó világvégéről, népírtásról, annál inkább igaz barátságról és a közösség erejéről. Egy szó, mint száz: a „Mindenki” az a film, amit érdemes megnézni. Tegyük is meg, december 4-5-én adja az M2, utána az HBO! 

Van az úgy, hogy az ember valamikor éjszaka közepén felébred, és a világ kincséért nem bír elaludni. Ez nálam kivételesen ritka, lévén háromgyerekes szülőként általában annak örülök, ha alhatok: nem ébreszt fel senki, ha nem kell inni adni, zsebkendőt vinni, vagy csak szimplán helyet szorítani az éjjeli vándoroknak. Szóval éjszaka, ébredés, ez alkalommal csak úgy, ki tudja, miért. Már ittam, bárányokat is számoltam, beszéltem a Pásztorral, olvastam könyvet, nyomkodtam a telefont, de semmi. Még jó, hogy van Duna TV, különösen akkor, ha ilyen jó filmet adnak, mint a Deák Kristóf által rendezett „Mindenki”.

A „Mindenki” ugyanis két kislány barátságát meséli el, Zsófiét, aki új iskolába kerül, és Lizáét, aki az osztály legnépszerűbb tanulójaként felkarolja újdonsült diáktársát. A történetben szerepel még Erika néni, a kórusvezető, az iskola kórusa, a történet pedig éppen a kórus, a tanító néni és a lányok között bonyolódik.

Csodálatos dolgokra taníthatjuk a gyermekeinket –talán ez a legfontosabb, amiben megerősödhettem a film kapcsán- ahelyett, hogy mindig és mindenáron kemény és határozott felnőttet faragnánk belőlük. Bátorítsuk őket kellő szeretettel, hogy merjenek igent mondani a másikra, és nemet az értelmetlen és sértő kompromisszumokra.

Lehet bízni a gyermekeinkben, mint ahogyan lehet hinni ideákban, a barátság erejében, a közösség hatalmában, lehet hinni az igaz ügyekben, sőt lehet hitet tenni az igaz ügyek mellett. Mert nem úgy van a világ, hogy mindig a hatalmasok győznek, a hatalmasok igenis sebezhetőek, a hatalmasok vesztesek, nevetségesek, az élet pedig mégiscsak arról szól, hogy a Jó előbb-utóbb győzedelmeskedik.

Sokan tudják ezt, sokan hisznek benne, még többen cinikusan és lemondóan legyintenek. Ami azt illeti, talán nekik kellene leginkább megnézniük Zsófi, Liza és a kórus történetét.