Aki igazat akar hallani életről, hitről, asszonysorsról, egyházról és világról a második világháborús Magyarországon, nem fogja tudni letenni ennek az okos, szókimondó, nem mindennapi asszonynak az életrajzát.

Zsindelyné Tüdős Klára: Csizma az asztalon - harmat.hu

 

A nyár sok mindenre jó, lehet messzi vidékekre utazni, rég nem látott rokonokat felkeresni, kifesteni a lakást, ázni a Balatonban, nagyokat biciklizni, és persze: olvasni. Vágyott, ajándékba kapott, vagy éppen megvásárolt, mégis polcon porosodó könyveket végre kézbe fogni, majd kinyitni, leragadni a betűk fölött, részesévé válni a történetnek, a főhőssel együtt reménykedni, sírni, vagy éppen örülni. Valahogy úgy, mint ahogyan én is tettem egyik éjjel, amikor végigolvastam Zsindelyné Tüdős Klára életírását.

Bevallom, korábban nem sokat tudtam róla. Pontosabban, annyit, mint nagyjából minden jól nevelt, templomos református: hogy neve összekapcsolódik a Református Nőszövetségével, hogy nagyvilági nő volt, divattervező, filmrendező, férjével pedig a második világháború idején üldözötteket, menekülteket, zsidókat mentett. Aztán egyik este valahogyan a kezembe akadt ez az évek óta a könyvespolc egyik zugában türelmesen várakozó, nem is új, nem is díszes, ám annál érdekesebb könyv, és megelevenedett előttem karizmatikus személyisége, és az az izgalmas, ugyanakkor embert és hitet próbáló korszak, amelyben élt.

Zsindelyné Tüdős Klára írása végtelenül őszinte és szókimondó. Saját magáról is őszintén beszél, de - az adott korszak keretei között, amennyire lehetett és mert- őszintén beszél egyházáról is, amelyet olyannyira szeretett. (A könyv 1970-ben íródott, kiadására a rendszerváltozásig nem kerülhetett sor, holott annak megírására az egyház akkori első emberének ösztönzésére vállalkozott.)

Sorait olvasva bepillantást nyerhetünk életébe: hogyan vált a gazdag, ámde mindenféle ősi származás ellenére nem kifejezetten vallásos családban nevelkedett, világlátott fiatalból összetört, majd férjhez kényszerített, végül elvált feleség, aki saját gyermekét egyik nagynénjére hagyva a fővárosba menekül, hogy ott tanuljon és dolgozzon, az Operában pedig közelről figyelje a világot jelentő deszkákat, amelyekbe mindig is szerelmes volt. Megelevenedik előttünk a nagyvilági lét, divattervezői vagy éppen rendezői sikerei, hitre jutása, kapcsolata Bereczky Alberttel, Ravasz Lászlóval. Sorait olvasva megtudhatjuk, hogyan alakult és formálódott a Református Nőszövetség, melynek elnökévé választották. És itt van előttünk az akkori Magyarország, Teleki halála, a német megszállás, Budapest szörnyű ostroma, a mentőakciók, majd a szovjet megszállás, a háború utáni zűrzavaros és groteszk évek, a kitelepítés, a lellei száműzetés. De itt van előttünk az ébredés ideje is, az evangelizációk, a tömött templomok, a „csúf öregkisasszony” Pilder Mária Lélek által íródott igehirdetései, az Istenhegyi villa „tanfolyamai”, megtérések, újjászületések, mindenekelőtt pedig az Örökkévaló kegyelme és gondviselése, aki nemcsak a betevő falatról és fedélről, a védelemről és az „angyalokról”, de akár még a szép kilátásról is gondoskodott.   

Zsindelyné Tüdős Klára nem volt szent, és korántsem volt tökéletes. Sok mindent másként kellett volna tennie, sokszor rossz döntést hozott, beszélt, mikor hallgatnia kellett volna, bölcsebbnek lennie, mikor hirtelen és meggondolatlan, vagy nem kellően elővigyázatos volt. Mégis, ő nem túlélni, hanem szolgálni akart, vinni, továbbadni a kegyelmet, életet, világosságot adni azoknak, akik a széles úton a pusztulásba menetelnek. 

Könyve őszinte szembenézésre, és tettekre inspirál, a misszió, pontosabban: a belmisszió irányába. Úgy hiszem, leírhatom, talán nem fog senki érte „elővenni”: ha van feladata a református egyháznak a huszonegyedik század Magyarországán, akkor az pontosan a belmisszió (ahelyett, hogy belenehezülnénk a magunk siralmaiba és légváraiba). Misszió a városokban, a férfiak és nők, a családok, az egyedülállók, a fiatal felnőttek között. Vagyis misszió a „pogányok” között, hiszen a magyar társadalom túlnyomó része, ha rendelkezik is valamiféle keresztény/keresztyén háttérrel, leginkább a maga módján nem vallásos. 

 Zsidelyné Tüdős Mária kegyelemből, hit által a jobb részt választotta. Ez a jobb rész, a hit tartotta és inspirálta élete utolsó pillanatáig. Csakis ez tartotta meg őt félelmek és bizonytalanságok, emberi rossz döntések és kárörvendő gonoszkodók mindenféle szándéka ellenére. 

Akit tehát érdekel ennek a rendkívüli asszonynak az élete, kérje kölcsön a könyvet lelkipásztorától, esetleg rendeljen a Kiadótól. Csak egy éjszaka kell, hogy végigolvassuk, de még annál is kevesebb, hogy hasson ránk Az, Aki Zsindelyné Tüdős Klárát elhívta, formálta és megtartotta. Ő a mi világosságunk.