A klímamegállapodás megerősíti azt a központi célkitűzést, hogy a Föld légkörének felmelegedését a 195 ország 2 Celsius-fok alatt tartja az iparosodás előtti mértékhez képest, és folytatja az erőfeszítéseket annak érdekében is, hogy a felmelegedés csak 1,5 fokos legyen.
Az 1,5 fok megemlítése a megállapodásban a tengerszint emelkedésével létükben fenyegetett szigetállamok kérése volt, amelyet több mint száz ország, köztük az Európai Unió tagállamai, és legvégül az Egyesült Államok is támogatott, de a legjelentősebb fosszilisenergia-termelők, Szaúd-Arábia, Venezuela, India és Oroszország péntek este még nem akart támogatni.

                    Elfogadták a klímavédelmi egyezményt - mno.hu

Néhány nappal ezelőtt egy 4. osztályos hittanossal sétáltam az iskolából hazafelé. Út közben ezt mondta: „De jó lenne, ha idén fehér karácsonyunk lenne!” Mosolyogva helyeseltem, s közben arra gondoltam, hogy ez a tíz éves kislány talán még nem is látott fehér karácsonyt. A hosszú távú előrejelzések szerint idén sem fog. Közben eszembe jutottak gyermekkori, üzemi mikulás ünnepségek, amikor vastag hóban érkezett a mikulás, meg szolgálatom kezdetéből halottak napi megemlékezések, amikor hóban, fagyban toporogtunk a bokodi és az oroszlányi ravatalozóknál.


Szeretem az amatőr kertészkedést, a nagyigmándi parókia kertjébe sok olyan növényt ültettem már, melyek nem valók a mi éghajlatunkra, de takarással és csapadékvédelemmel felvértezve kísérletezgetek velük. Idén nyáron egy kedves, Szíriából származó orvos barátomtól, egy kis magonc növényt kaptam ajándékba. A gyümölcsfa nevét csak szírül tudta, így egy ideig talány maradt, hogy miféle. Aztán a napokban rátaláltam, hogy Magyarországon japán naspolyaként van forgalomban. A növényt ismertető honlapon az egyik komment így szólt: „Éljen a klímaváltozás! Remélem, néhány év múlva szüretelhetem a saját japán naspolyámat.”
Bevallom, őszi kertészkedés közben bennem is sokszor ott van a vágy az enyhe télre, hiszen akkor garantáltan nem sérül a kínai kenderpálmám, a selyemmirtuszom, vagy éppen a datolyaszilvám. Ilyenkor el is szégyellem magam, hiszen tudom, kell a kemény tél. Másképp elszaporodnak a kártevők, gombás fertőzések, s ki tudja még, mennyi hátránya lehet az enyhe télnek. Ehhez képest pedig mi a jelentősége annak a néhány mediterrán és szubtrópusi különlegességnek, amiket ápolgatok.

Megállapodással zárult a párizsi ENSZ Klímakonferencia. Jómagam meglehetősen szkeptikus vagyok a megállapodás betartását illetően. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezentúl nem a brazíliai esőerdők helyén tenyésztik majd az USA hamburgerellátásához szükséges marhákat, vagy Kína hathatósan csökkentse a széndioxid kibocsátását, amikor azért sem tesz, hogy Pekingben látni lehessen a kék eget. Azt sem gondolom, hogy a magyar ember ezután nem teszi bele a kazánba a műanyag hulladékot, vagy a ház körül és a kertben felhalmozódott hulladékot nem saját maga fogja kiszuperált autógumin elégetni.

Mégis fontos a megállapodás. Magyarországon egyelőre a klímaváltozás következményeit csupán az enyhe telekben, átlagosnál hosszabb ideig tartó hőségriadókban, hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadékban, hevesebb viharokban látjuk. Vannak a világon olyan területek, ahol már sokkal súlyosabban jelentkeznek a kellemetlen hatások.
Hosszú távon azonban, akár Magyarországon, akár az egész világban gondolkozva, kiszámíthatatlanok a változások. Szigetek fognak eltűnni, partvonalak fognak megváltozni, termőterületek változnak aszályos pusztasággá és tengerparti városokat fenyeget a megsemmisülés. A Föld időjárását befolyásoló rendszerek, áramlások szűnnek meg vagy alakulnak át, melyek eredményeként soha nem látott természeti katasztrófák és éhínségek várnak gyermekeinkre és unokáinkra.

Isten a teremtéskor feladatot adott az embernek: „művelje és őrizze” a kertet. Gyönyörű világot kaptunk Istentől. Magyarországnak, de akár az egész világnak nincs olyan pontja, amiben ne lehetne valamilyen szépséget találni. S mi felelőtlenül, saját civilizációs kényelmünk kiszolgálása érdekében hagyjuk tönkremenni.
Felelősek vagyunk. Felelősek saját környezettudatos gondolkozásunkért és tetteinkért. Felelősek az akaratért, mely minden lehető eszközzel jelzi a politikai és gazdasági hatalom felé, hogy nem szabad a Földet a végsőkig kizsákmányolni, s akár a profit, akár más érdekektől hajtva tönkretenni. Ha nem teszünk így, akkor utódaink nem a „kert” szépségeiben fognak gyönyörködni, hanem „verejtékes munkájuk” eredménye csupán szenvedés és fájdalom lesz.

Meggyújtottuk a harmadik gyertyát adventi koszorúnkon, miközben a kertben virágzik a kokárdavirág, illatos lonc, téli jázmin vagy épen a kikeleti bangita. Persze ezektől a növényektől a decemberi virágzás, enyhe idő esetén nem meglepő. Szépségük ellenére mégis figyelmeztető jelek. Valamit megváltoztattunk, talán elrontottunk, talán végérvényesen. Isten karácsonykor a legdrágábbat adta oda értünk. Ideje lenne, ha mi is felelősen le tudnánk mondani dolgokról, akár személyesen, akár globális méretekben, az utánunk jövő generációk érdekében. Művelve és őrizve a kertet.

A képek a Nagyigmándi Református Templom környezetében készültek 2015. december 13-án.