A KDNP szerint van rá remény, hogy több ország közösen lépjen fel a keresztényüldözések ellen.
A KDNP frakcióvezetője minderről azt követően beszélt, hogy a parlament kedden 175 igen, 1 nem, 3 tartózkodó szavazattal határozatot fogadott el annak érdekében, hogy a világszerte tapasztalható keresztényüldözésekre felhívja a figyelmet.

A KDNP szerint van rá remény - mti.hu

"Harrach Péter a határozatot ismertetve elmondta, hogy az Országgyűlés együttérzését fejezi ki az üldözöttekkel szemben, elítéli a terrorista bűncselekményeket, elismeri és üdvözli a magyar kormány részvételét a humanitárius segítségnyújtásban valamint hatékony fellépést sürget. A részleteket ismertetve elmondta, hogy a határozat elítéli a gyilkosságokat, a jogtalan bebörtönzést, a kínzást, a nők elrablását, a gyermekek kizsákmányolását és bántalmazását, a szexuális bántalmazást, a rabszolgaságra kényszerítést, a deportálást, a lakosság erőszakos áttelepítését, a kényszerházasságot és a vallás erőszakos megváltoztatását. A határozat ugyanazt a három jogi kifejezést - népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények - használja, amit az Európai Tanács februárban elfogadott határozta - emelte ki a frakcióvezető.”
Budapest, 2016. december 13., kedd (MTI)

“Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket.” Mt 5,11

Fenyőillat és fények: Ünnep és boldogság – jön a karácsony.
Gyilkosság és terrortámadás.  Ünnep és megboldogulás – jön Jézus.

„Hol a boldogság mostanában? / Barátságos meleg szobában.” – mondta Petőfi, és milyen igaza volt. A négy fal között, ahol ráadásul fűtés is van, és a család meghitten, békésen elfér egymás mellett, ott bizony beköltözik a szívünkbe a karácsonyi, békés hangulat, az ünnep.
Vagy inkább Jézusnak van igaza? A Hegyi Beszédben foglaltak szerint? „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.” Mt 5,11-12
Vajon én vagyok most boldogabb, aki a legutóbbi vasárnap épségben hazaértem az istentiszteletről (még a hívek sem köveztek meg), vagy azok, akik Egyiptomban robbantás áldozatai, elszenvedői lettek az adventi liturgia alatt a templom tövében, és akik napról-napra nem biztos, hogy hazajutnak szerető családi környezetükbe?

A kereszténység nem a szaloncukros karácsonyból indul, és az istentiszteleti közösségbe nem úgy és akkor tér be, „ha ráérek, majd elmegyek templomba, de télen olyan hideg van ott”. Számol és tervez azzal, hogy Istent követni nem fenékig tejföl, eljutni és még haza is jutni a templomból, nem természetes és hétköznapi, hanem ünnepi alkalom.
Ezt mondja Bonhoeffer is a Szentek közössége című művében, hogy a keresztyén ünnep azon ritka alkalom, mikor az ember belép a szentek közösségébe. Nincs rá mindig módja, hogy köztük éljen, hogy a nyáj-meleg tartsa. A keresztény ember a világban él, és onnan lép be az ünnepbe, a szentek közösségébe.

Bár 10 éves korom óta szisztematikusan készülök arra, hogy nem egy békés világban fogok felnőni és meghalni, hanem valószínűsíthetően koncentrációs táborba hurcolnak a hitem miatt, máig sem tudom, hogy mit tennék, ha a karácsonyi asztalon bomba robbanna, vagy ha a gyermekeimet a szemem előtt kínoznák és ölnék meg. Nem kívánom és nem várom ezt az állapotot. Nincs kinyitva az ingmell, hogy ide lőjetek.

“A szerencsétlenséget nem szabad kívánni, az természetellenes, az eltévelyedés; és főképpen: a szerencsétlenség lényege szerint olyan, hogy önmagunk ellenére viseljük el. Ha nem merültünk még alá benne, csak azt kívánhatjuk, hogy majd bekövetkeztekor Krisztus Keresztjében való részesedést jelentsen. Viszont ami valójában folyamatosan jelen van, amit következésképpen mindig lehet szeretnünk, az a szerencsétlenség lehetősége.Folyamatosan köszönetet mondhatunk érte Istennek. Nem csupán magáért a törékenységért, hanem azért a még bensőségesebb gyengeségért is, mely lényünk centrumába helyezi át a törékenységet. Mivel ez a gyengeség teszi lehetővé azt a folyamatot, mely esetleg magának a Keresztnek a középpontjára szegez minket.” Simone Weil: A szerencsétlenség és istenszeretet.

Jézus így jött hozzánk: kiszolgáltatva, meztelenül, kicsinek és üldözöttnek. Kellene nekem más utat bejárni? A lelki szegénységtől a tiszta szívűségen át az üldöztetésig?