37 pozitív jelentéstartalmú szót festettek az I. kerületi Hegyalja út – Mészáros utca találkozásánál látható téglakerítésre. A csaknem egy évtizede elhanyagolt, mintegy 170 m2 felületű falakat a Színes Város Csoport művészei és a Poli-Farbe festékgyár önkéntesei varázsolták újjá... A felületre most viszont másfél hét alatt új vakolat került, amelyre egyedi formákat és olyan pozitív jelentésű szavakat festettek, mint mosoly, öröm, siker, egészség, harmónia, szeretet.

Fotók: Újabb elhanyagolt fal újult meg, most Budán hvg

A Színes Város Csoportot Megyeri András 2008-ban azzal a céllal alapította, hogy minél több kortárs, társadalmi kérdésekre reflektáló műalkotás szülessen Magyarország közterületein. A csoport az elmúlt években közel 40 falfelületet szépített meg, vagy újított fel országszerte.

Lehet-e egy fal pozitív? Gondoljunk bele. Kínai nagy fal. Betörő ellenség ellen.

Berlini fal. Kettéválasztja az NSZK-t és NDK-át ( Német Szövetségi Köztársaságot és a Német Demokratikus Köztársaságot) és tartósít egy kelet nyugat szembenállást, sőt annak jelképévé lesz.

Kassai fal, szegregációs fal, amely elválasztja a romák (cigányok) által lakott lakótelepi részt a mellette levő városrésztől.

Izraeli szeparációs fal, amely elválasztja a zsidó és palesztin lakosságot.

És még találhatunk más falakat is. Amikor elkerítik a sportpályát, a vízpartot, az erdőt. A láthatatlan falakról meg ne is beszéljünk, melyek átszelik a társadalmainkat.

Lehet pozitív egy fal?

Azért mert telefestjük, graffitit fújunk rá, művészi alkotás hordozójává tesszük, még fal marad. A fal el akar választani. El akar zárni. Szeparálni, izolálni akar.

Burkoljuk be csupa szép szóval a falat. Attól még fal marad. Legyen tele pozitív üzenetekkel, de attól még a funkciója megmarad. Azért mert ráírjuk, hogy szeretet és remény, attól még nagyon szeretetlen és reménytelen marad.

Azt mondják veszélyes a pilótáknak a szimulátorban való felkészülés. Más erők hatnak rá, mint fenn az égben az acélmadaraikban. Az érzékszervek máshogy érzékelik a sebességet, a teret, az egyensúlyt, a dőlést. A valóságos és a fiktív közötti különbség miatt feszültség támad a korábban tapasztalt és rögzült érzések, észlelések és a most átéltek között. Pl. A szimulátorban a vetített képen balra dől, de a széket a fizikai valóságában jobbra döntik. Az érzékszervek összecsapnak és kész a rosszullét és hányinger.

Nyilván semmi bajom a Hegyalja út és a Mészáros utca találkozásánál lévő téglafallal. Hiszen emögött egy alagút, mélység, sínpár van. A Déli pályaudvarra érkező vonat elé ne essék a halandó.

Egy fal a mögötte levő tartalomtól, szellemiségtől, az azokat fejük, lelkük, szívük laborjában kotyvasztó "alkimistáktól" lesz rémes, funkcionális. Vagy éppen, mint itt "pozitív". Ez a fal nem az a fal. Ez a fal része az életünknek, üzenik a szépítők. Ha már szinte kötelező praktikumként része az életünknek, legalább legyen olyan, mint amilyenek mi magunk vagyunk, vagy szeretnénk lenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások