Az önrész azért annyira elterjedt és bevett, mert három fontos funkciója van: növeli a bevételt, szűkíti a legkevésbé valóságos, mert a fizetési kötelezettséget a legcsekélyebb mértékben sem elviselő keresletet, és személyessé, közvetlenné teszi a polgárok részvételét a finanszírozásban, megerősíti a polgárok fogyasztói öntudatát, azt a tudatot, hogy a közszolgáltatásokat nem kegyként kapják a hatalomtól, hanem az jár nekik, ott az ő pénzüket költik jó vagy rossz hatékonysággal, takarékosan vagy pazarlón. 

A vizitdíj ellen szavazott? Nyugodtan érezze magát átverve! hvg.hu/gazdasag

"A hálapénzrendszer a fejlődés akadálya. Megtartása kiszolgáltatottá teszi az orvost, az intézményt és a beteget egyaránt.” - aneszteziológus (Nyugat-Magyarország, város) ... Bármennyire is hihetetlen ez sokak számára, az orvosok 94%-a elutasítja a hálapénzrendszert - többségük (61%), hiába utasítja el magát a jelenséget, a jelenlegi helyzetben kénytelen elfogadni a hálapénzt. Csupán 5% az, aki morálisan elfogadhatónak és 1%-uk, aki természetesnek gondolja azt. Az elmúlt bő 3 évben 19%-ról 33%-ra nőtt a paraszolvenciát teljes mértékben elutasító orvosok aránya.  Tudja, hogy mit gondolnak az orvosok a hálapénzről? divany.hu/eletmod


 

Volt egyszer egy vizitdíj. Nagy cirkusz volt. Azután meg már nem volt. Mindenki mondott hideget, meleget. Jó meg rossz. Én is fizettem. Furcsa volt. Ezek jogtalan pénzt szednek. 300 Ft. Minden alkalommal. Olyan megalázó, mondták orvosok és inkább nem kérték el. 

De a praxisokban kijött belőle az asszisztencia bére, vagy a rezsi és a takarítás.  

Tudom, hogy sokan sokat fizettek az egészségügyben a szocializmus idején. Hiszen a fizetésük nagy részét elvették, hogy ingyenes orvosi ellátásban részesüljenek. De a rendszerváltozás után nagyon sok embert már be sem jelentenek, hanem feketén dolgoztatják. Kevesebb a TB és az adó. Egyre kevesebben tesznek bele a közösbe. Az állam is csak csökkenti az egészségügyre szánt támogatásokat. Minden kormányzat alatt ez történt. Azt is tudom, hogy sok idős embernek okozott gondot, főleg, ha sok gyógyszert is kellett vennie.

Azt nem tudom, hogy mindent megoldott volna-e a vizitdíj. De valóban valamit tettünk volna magunkért. Sok kicsi sokra megy. Az öngondoskodás, a felelősségvállalás személete elterjed. Felelős vagyok a döntéseimért. Mert olyan rossz látni a sok kezelt és gyógyszerezett, műtött embert amikor újból folytatja azt az életmódját, ami ehhez vezette. Újabb kiadás az egészségügynek feleslegesen. Mert nem érzi a bőrén, hogy felelős.

Nem kívánok pártpolitikai csatározást. Nekem nagyobb feszültséget okoz a vizitdíjnál a hálapénz. Voltunk olyan helyzetben. Ott álltam kétségbeesve. A rendszerbe nem láttam bele. Nem tudtam mi történik. Tájékoztatás szinte semmi. Senkinek nem kívánom. A szobában otthon őrjöngtem, hogy legalább írnák ki a kórházban kinek, mennyit? Hátha átváltanának valami humán üzemmódba. Mondták, illik adni. Nem tettem borítékba. Mert olyan egyenesebben próbáltam odaadni. Sokaknak. Persze azt mondták nem kell. De kellett. Volt akinek ez nem okozott gondot. Mindegy volt, hogy jól végezte a munkáját vagy nem. Eltette. Volt aki szinte szégyellte, de elfogadta, mert neki is élni kell. Volt egy orvos, aki nem fogadta el. Sőt semmit sem. Akkor azt éreztem, hogy le akarok valakit fizetni, hogy korrumpálom a jobb ellátásért. Vagy a reményt akartam megvásárolni? 

Pedig sokkal egyszerűbb, ha teszünk valamit a jobb ellátásért. Ne kegyektől függjön az életünk. Legalábbis ahol mi emberi döntéseket hozunk.

Mert van olyan terület is, ahol kegyelemből élünk. De az az Isten területe. Élet és halál közt. Ott ahol nem nézik a hálapénzt, sem befizetett vizitdíjat.