Mindent megnézhettem, a szüleim egyetlen filmről küldtek ki, az 1984-ről. Azt mondták, ez tabu, jobb, ha nem látom, ha nem beszélek, ha egyáltalán nem is tudok róla. Miután átköltöztünk Magyarországra, az egyik első könyv, amelyet megvettem magamnak, Orwell regénye volt, ami meghatározó élményt jelentett. Az 1984 nem egyszerűen disztópia. Orwell olyasmiről írt, amiről előtte talán még senki: hogy a nyelv átalakításával hogyan lehet megváltoztatni a valóságot. Felfedezte az emberben rejlő irracionalitást, rájött, hogy az emberi agy képes saját magát korlátok közé szorítani. És ebből a szempontból látnokinak bizonyult. Sokáig hitte az emberiség, hogy a tények valóban tények, Orwell volt az első, aki megmutatta, hogy ez nem mindig van így. És a világ jelenleg éppen ebbe az irányba halad. Az, hogy ma akár egy olyan egyszerű dolgot is tagadhatunk, mint hogy a védőoltás megóv a betegségektől, Orwell igazát bizonyítja. A valóság átalakítása pedig politikailag is könnyedén és hatásosan alkalmazható. Nem véletlen, hogy az 1984 víziójának valóságát újra kezdjük felfedezni magunk körül.

 „A politikusok pótolhatók, Arany János nem” mno.hu

 "Erdélyben úgy nőttem fel, hogy a kultúra nélkülözhetetlen, hogy semmi sem lehet fontosabb egy versnél. Amikor Magyarországra költöztünk, azt láttam, hogy a Kádár-rendszer éppen ezt igyekszik kiirtani a közgondolkodásból, megpróbálták elvenni a kultúra értékét. A mindenkori hatalom számára a legnagyobb baj a kultúrával éppen az, hogy függetlenedni tud a hatalomtól. A kultúra remekül működik önállóan, és sokkal értékállóbb, mint a hatalom. Kíváncsi vagyok például, hányan tudják felsorolni a minisztereket, akik Arany János élete alatt töltötték be a tisztségüket. A történészeket leszámítva valószínűleg kevesen, hiszen ez nem fontos. A politikusok pótolhatók, Arany János nem."


Mikor barátainkhoz, ismerőseinkhez mentünk Erdélybe, ott szembesültem azzal, hogy milyen nagy becsben van egy-egy könyv. Csempészett könyvek. Magyar nyelvű könyvek. Magyar történelmi témájú könyvek. Kézről kézre adták. Kijegyzetelték. Mindenkire jutott három nap. Abban az időben meg kellett ragadni a lényegét, tényeit. Tudva, hogy többé nem kerül vissza a könyv. Úgy kellett sáfárkodni azzal. 

Mi azt gondoltuk ez nem nagy ügy. Megvesszük a körúton. Jó, egy kicsit drága. Majd kicsit később. Ők pedig most. Merthogy nem az a gond, hogy drága, hanem még pénzért sincs. 

Így érthető amit a diktatúrában a kultúra szerepéről mond Dragomán György. A kultúra valamiképpen a múltból jelen ideig tartó korszak esszenciája és ebből fakadó jövőértelmezés. A hatalomnak az a "dolga", hogy megvédi és megszervezi a saját érdekei szerint a politikai, társadalmi, gazdasági környezetet. A kultúra pedig ezt szűkítésnek érzi, erős zárójelbe tételnek. Más a tapasztalata és az nem összeegyeztethető a mindenkori hatalom önértelmezésével és kényszerítő intézkedéseivel. 

Sokkal figyelemre méltóbb amit az öncenzúráról mond. Lehet olyan nyelvi környezetet teremteni, és azzal manipulálni, ahol már akármit nem lehet kimondani. Mert ebben a környezetben a szó már mást jelent, mint amit jelentett. Ezek narratívák. Valóban átalakul a nyelv. Ezt érzékeli az agy és változtat. Nem kell a feszültség. 

A Kultúra azonban nem létezik. Nagy betűvel. Kis betűs kultúra van, csak nagy betűvel írva. A mienk. Bár van másoknak is. Úgy irigylem azokat, akiknek erős identitásuk, meggyőződésük van a saját életük, gondolkodásuk helyességéről. Ez bizony értékrend. Nagyon úgy tűnik, hogy itt nem  megcáfolhatatlan igazságról van szó, hanem határozott kiállásról, vállalásról. Egyszerűen ez az enyém. Ehhez tartozom. Ez tartozik hozzám. Semmi kételyem nincs abban, hogy össze vagyunk nőve. 

Melyik az igaz, jó, követendő, örökérvényű? 

"Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ / 9. fejezet / 20 

Sorsot is kaptunk, kultúrát is. Csak határozottan. 

 

 

 

Hozzászólások