Egy nepáli nemzeti parkban egy Shikharam nevű falusi férfit azért vágták sittre, mert azt gyanították, hogy a fiával elásta egy orrszarvú orrszarvát a kertjében. Igaz, erre nem találtak semmilyen bizonyítékot, a biztonság kedvéért, miért ne alapon mégis bekasztlizták, majd hülyére verték. ... A férfi kilenc nap múlva meghalt. A hivatalos vizsgálat szerint hét bordája tört el a két napon át tartó verésekben. ... Sikharam kínzása és halála nem annyira illik ebbe a képbe, és a WWF aktívan fel is lépett a nepáli hatóságoknál. Az igazság felderítése helyett azonban az ügy eltussolásáért lobbiztak, amit sikerült is elérniük. Amikor Shikharam meghalt, hivatalosan azt mondták, a férfi egy fáról esett le, majd amikor a boncolásnál egyértelművé vált, hogy valójában erőszakos halált halt, a WWF és a helyi hatóságok együttesen győzték meg a családot, hogy ejtsék a vádat. Így, bár a botrány kitörésekor a hatóságok két őrt és a főnöküket emberölés miatt letartóztatták, őket szabadon engedték, megúszták felelősségre vonás nélkül. Később egyiküket a WWF saját állományába is vette, majd egy orvvadászat elleni díjat is megítéltek neki. Mindez azután történt, hogy az illető emlékirataiban is vállalta, hogy a kínzás időnként megengedhető, hiszen „az orrszarvúak védelme különösen fontos”. 

A WWF megvédi a pandákat, de megkínozza a helyieket?index.

Van itt egy dilemma. Kinek élet, kinek halál? Ki élhet tovább? Nem mindegy az sem, hogy milyen körülmények között. Elképesztő az, hogy hogyan tudunk ítélkezni a jólét, vagy viszonylagos jólét ergonomikus életkörülményeiből. Az emberi faj szaporodásával és bizonyos életterek elfoglalásával párhuzamosan az ottani élővilág pusztul. Pontosabban, bizonyos része pusztul és ami alkalmazkodni tud az emberhez, az meg köszöni szépen jól van. Ezt észrevéve a jó indulatú emberek létrehoztak szervezeteket és természetvédelembe kezdtek. Meg akarják őrizni a biodiverzitást és azt az állapotot (vagy közel azonos állapotot), amit ismerünk. De ahol Nemzeti Park, Természetvédelmi terület alakul, ott éppen ezért vissza kell szorítani az emberi tevékenységet. A kettő erős ellentétben áll egymással. Az ilyen területek mellett, vagy rajta is élnek emberek. Erősen korlátozottak a lehetőségeik. Meghatározott az életmódjuk. Vagy el kell őket telepíteni, vagy a parkok dolgozóivá kell tenni őket. De nyilvánvalóan az ott élők élete megváltozik. Amit addig szabad volt már nem tehetik meg. 

Többféle feszültség gócot fogunk találni. 

A Természetvédelmi terület érdeke és az ott élők érdeke. Akár addig is, hogy a nagytestű állatok tönkreteszi a vetést, vagy elragadnak egy-egy embert zsákmánynak. 

A Parkot védők és a Parkból is hasznot remélők érdeke. Sokszor régi haragosok állnak szemben egymással és a természetvédelem fedőtörténete alatt állnak bosszút egymáson régi valós vagy vélt sérelmekért. 

A nagyvállalatok, ha a környéken valamilyen nyersanyagforrás van és Park létrehozói érdeke.

Az emberiség érdeke, hogy maradjanak, de ez azzal jár, hogy globálisan is kell segíteni az ott élőknek. 

Persze még sok érdek és ellenérdek ütközik.

Meddig lehet elmenni egy Természetvédelmi terület védelmében? Ha valóban meg akarjuk védeni. Valószínűleg nem elég a helyi lakosok elleni akció. Nekik is élniük kell. Azokkal is kell valamit kezdeni, akik megrendelik a különböző egyébként tiltott dolgokat. Akik kereskednek vele. Orgazdák. Hiedelemvilágok. Tigris, orrszarvú, medve származékú alapanyagok, afrodiziákumok, melyek hatása nem bizonyított, de ez a hiedelem kapcsolódik hozzá. Ritka élő állatok magánállatkertek számára. Csak a helyi végrehajtókat kapják el, akik bagóért teszik kockára az életüket. De a milliárdos megrendelők meg utolérhetetlenek.

Magyarországon ilyen a kerecsen sólyom fészkének kirablása. Egy tojásért, fiókáért is készek már egy luxus kocsi árát odaadni. Védeni kell a fészkeket őrséggel. Mert van az sejk, aki megfizeti a kedvtelésének, a solymászatnak az árát. 

Ez a helyzet nagyon bonyolult. Ki dönthet életről és halálról? Ha valóban meg akarunk valamit védeni, akkor meddig mehetünk? Milyen árat kell fizetni a kapzsiságért? Nem csak a vadorzókról van szó, hanem azokról is, akik ezt a helyzetet létrehozzák. Az emberiség van most mérlegen. 

Mi nem bántjuk az állatokat. Csak az életlehetőségüket vesszük el. Olyat próbálunk számon kérni embereken amire képtelenek, az önfegyelem, önfeladás, önkontroll, önkorlátozás. Ez nincs benne az ember ösztönös magatartási mintái között. Ezt csak tanulni lehet. Sok munkával. Nem tudom van-e rá időnk.

Nekem a böjt ezért fontos. Valamitől megfosztom magam, lemondok róla, hogy kiszolgáltassam magam Istennek. Rájövök, hogy semmivel sem jutott kevesebb a fontosból. Sőt csak a leglényegesebb maradt. Az élethez elég.