Tipikus történet Rékáé, akit Északkelet-Magyarországról csábított el egy autógyártó cég az ország nyugati felébe dolgozni, pontosan háromszoros bérért, plusz cafetéria. Réka ráadásul fejlesztőpedagógus is, ezért legszívesebben lasszóval fogná be minden oktatási intézmény, de még így sem éri meg neki a szakmájában maradni. Pár évig győzött a hivatástudata, a pedagógia és a gyerekek iránti szeretete, de mostanra eljutott oda, hogy a saját érdekeit is néznie kell. Egy évtizede még azt gondolta, önző dolog lenne szakmát váltani, mára elengedte ezt az érzést.

  Távozó óvónők, csoportösszevonások – siralmas a helyzet az óvodákban nlc

Éva, aki két óvódás édesanyja, döbbenten értesült két hete kedd délután, hogy a középső csoportban egyik napról a másikra felmondott az egyik óvónő és a dadus is. Felmondási idejük négy hét lett volna, de olyan állásajánlatot kaptak, hogy egyáltalán nem érdekelte őket az, ha nem közös megegyezéssel távoznak a munkahelyükről, így másnap már be sem mentek dolgozni. Majdnem kétszer annyit ajánlottak nekik Nyíregyházán, ezért már megéri váltani – még csak haragudni sem lehet rájuk.


Ismerjük azt a játékot, amikor egy szóra azonnal egy másik szóval kell felelnünk, ami eszünkbe jut. Így vagyok ezzel a cikkel is. Gondolat követ gondolatot. 

Az óvónők jobb fizetésért feladják  a hivatásukat. Ez nem csupán egy állás elhagyás.  Itt életmódváltás történik. Paradigmaváltás. Ez egy dolog, ha jobb életet akar élni és máshol lesz óvónő. Ott ahol van gyerek, megélhetés, béke, nyugalom. Az egy másik, hogy mindegy mi, csak megélhetés legyen. Itt most már nem csak az óvónőkről beszélhetünk. Mindenkiről (orvosok, ácsok, hegesztők, számítástechnikusok stb...), aki a jobb élet reményében útra kel. Vannak vidékek, amelyek jobb létmódban léteznek. Ők a maguk problémáira a jobb fizetéssel kecsegtetve máshonnan vonzzák be a különböző szakmák tudóit, szakembereit. Megtehetik. Gazdagok. Lesznek vidékek, ahol hiányozni fognak a szakemberek. Az emberek. 

Miért történik mindez. Valószínűleg bonyolult a helyzet, de a közösségek széttöredezése, az emlékezetközösségek megszűnése mind belejátszanak. Nem közösségekben gondolkodunk, hanem egyéni érdekérvényesítésben. Ha ez költözéssel oldható meg, akkor úgy. Nem vagyunk többé felelősek egymásért, sem szolidárisak. Hogy ezeknek mi az oka, szintén megérne pár elemzést. 

A világunk is teljesen megváltozott. Még vannak államok, de inkább erősebbek az államok felett is átnyúló gazdasági szövetségek. Vannak még etnikumok, de már sokkal erősebb érdekérvényesítő képessége van az előbb említett gazdasági szövetségeknek. Akik amúgy is mindig abban érdekeltek, hogy a termelékenység, piac és profit. Ezért, ha etnikum, akkor az. Ha multikulti, akkor az. 

A gazdagabb és modernebb és jobban szervezett vidékek, akik meg tudják fizetni, azok magukhoz vonzzák az összes számukra létfontosságú tudást, kapacitást és mindent, ami a jó élethez kell. A többit nevezzük nyugodtan tovább a 20. századi megnevezéssel gyarmatnak, akivel azt tehetnek amit csak akarnak. 

A gyarmatok sajátossága az egyéni érdekérvényesítés, a korrupció, a túlélésért árulás. A szolidaritás részleges vagy teljes hiánya. Mindaz, amit ma tapasztalunk az azt jelenti, hogy a társadalmak egyre nagyobb mértékben válnak haszonalapúvá, pénzalapúvá. Míg korábban etnikai, vagy vallási alapúak voltak, ez már változik. 

A mai modern országok, szövetségek, uniók inkább haszonalapúak. Az Európai Unió, hogy érdekeit jól tudja képviselni át kell szerveznie magát valamiféle erősebb központosított szövetséggé. Orwell 1984 című regénye már prófétál erről. Különböző szövetségek állnak össze ideiglenesen, hogy érdekeik szerint harcoljanak másokkal. Ezekbe a szövetségekbe nem fér bele a múlt, a kultúra, az etnikum és a vallás. De ezek hiányában nem tud kialakulni a szolidaritás, az összetartozás, a felelőségvállalás sem. A reformáció Európában pont egy ilyet teremtett. Hivatás, munka, szolidaritás. Modern és előremutató volt.

Ebbe a szolidaritás nélküli, ugyan jól szervezett társadalomba robban bele egy új vallás, az iszlám. Nem a hitigazsága miatt. Nem a szépsége miatt. Hiánybetöltő szerepe miatt.  A kiüresedő jóléti társadalom nem vett figyelembe egy alapvető pszichológiai felfedezést, amelyet egyébként a zsidó és a keresztyén vallás is alapjainak tart, hogy az ember társas lény. A közösség igénye bele van építve a pszichéjébe. Így teremtette Isten. Az iszlám narratíva most ezt kínálja a vallástalan, reménytelenül egyedül maradt, jóllehet a jóléti társadalom javait használó, ám mégis hiányérzettel küszködő embereknek. Célt, társat, feladatot, magabiztos társadalmi együttélési formát. Teljes betagozódást, biztos helyet.

Ezt kínálja az kevés megmaradt keresztyén közösség is. Csak a keresztyéneket és társadalmi tanításaikat és hatásukat próbálja lerázni magáról az érdekvezérelt társadalom. Az iszlám pedig a perifériára sodródott emberekben otthonra talál. A keresztyénség is. Ebben az értelemben hasonlóak vagyunk, mert helyre akarjuk állítani az ember méltóságát és Istentől kapott helyét, feladatát.

A jelenlegi jóléti és fogyasztói társadalmak átalakulása időben hosszú hatásúnak tűnik. Ahol jólét van és ahová érkeznek az emberek, ott a jólét miatt nem annyira feltűnő az önzőség és az individualizmus, mert egyenlőre az átalakulás hatásait kompenzálja az anyagi jólét és a beérkező friss szellemi és fizikai erő. A kevésbé tehetős, kevésbé jól szervezett társadalmi alakzatokból, ahonnan dezertálnak az emberek, ott az önzőség hatásait már nem lehet kompenzálni. A közösség, közösségek szétesése és annak következményei leginkább egyedi érdekek mentén menthető és élhető túl. Azonban az önző társadalmakban nem a pénzhiány lesz a legnagyobb probléma. Maga az önzőség. Hiába lesz valakinek sokkal több anyagi forrása, nem fogja olyan mértékben használni és élvezni, amennyire tehetné akkor, ha a többiek is közel olyan jó helyzetbe lennének mellette. A társadalmaink karaktere nem annyira pénzkérdés, mint az alkotó tagok egymással kialakított kapcsolatrendszere. A fogyasztói és gyarmatosító, önző társadalmakban ezt a kapcsolatrendszert felváltotta az egyéni érdekeket összekötő laza szövetség, amelynek alapja szinte kizárólag materiális. Bármilyen szellemi jellegű munka, ha történik, nem igazán az ember eredeti céljának, mind pszichikusan és fizikusan jellemző alkotó tevékenység, hanem a materiális gondolkodást alátámasztó eszmerendszert támogató tevékenység. Ezért lesz mindegy, hogy ki milyen elvet vall, mit hisz, mert csak egy számít, ha enni akarsz és élni, akkor a legtöbbeknek tetsző tevékenységet kell gondolni, tenni, cselekedni. Ez a mai értéktelen politika jellemzője is. 

Az, hogy elmennek az óvónőink (és még sokan mások), tulajdonképpen tünetei az önző társadalmunk hiábavalóságának és hiányainak. Valami nem úgy működik, ahogy kell és a tagok nem azok, akiknek lenniük kell. Ez a szétesés pillanatfelvétele, tünete. 

Nem vagyok optimista, sem pesszimista. Nehéz munka vár ránk. Újra kell építeni a bizalmat, közösséget. Ráadásul úgy, hogy lesz ellenszél, ellenérdekeltség, gazdasági lobbik és nehezedő körülmények. Senki nem akar majd a rövidtávú előnyökről lemondani semmilyen hosszútávú fenntartható érdekért. Globális felmelegedés, természeti körülmények változásai, migráció, néptömegek mozgása, kultúrák keveredése. De a jövő a közösségeké mégis. Az Isten által alkotott, isteni törvényeket ismerő, azt nagylelkűen alkalmazó embereké. Ahogyan Isten nagylelkű volt és megbocsátó, az újrakezdést támogató, úgy kell nekünk is gondolkodnunk. A másik emberben szintén Isten teremtményét kell látnunk. Akiben szintén az Ő Lelke van. 

Ezt a mai helyzetet, amely korántsem csak magyar társadalom problémája vegyük próbának. Legyünk készek arra, hogy a keresztyénségünk a divatból kimehet, de a való életnek örökös velejárója. Számomra a Krisztus követése az egyetlenegy alternatívája minden önzőségnek. Egyetlenegy igazi alapja az önzetlen közösségek kialakulásának. Ezért mindenképpen elkerülhetetlen ebben a mai kényes népvándorlási helyzetben, a Krisztus nevét alaptalanul vádolók és alaptlanul használók közötti politikai küzdelemben és gyűlöletben, az akár a húsunkba vágó áldozat vállalása is.