A szegénységgel kapcsolatos torz képek ma is ugyanúgy vannak jelen a fejekben, mint a szockóban. Talán azért, mert akkor is igyekeztek eltitkolni. És ma is. Nem véletlenül: ha egy társadalom majdnem fele egy demokratikus berendezkedésű országban szegény, az nem az emberek kudarca, az nem az egyén élhetetlensége miatt van így. ... Az emberek a szegénységhez vagy meghökkentően romantikus képeket társítanak – szegénységben, de tisztességben és boldogságban élni, illetve a szegénynek maradni, de keményen megdolgozni minden fillérért, mert ez az egyetlen dicső dolog – vagy a tévében mutogatott mélyszegénységgel azonosítják a szegénységet, és mesterségesen távol tartják maguktól, vagy azt hazudják maguknak, ezek kirívó esetek. És sokan vannak azok, akik hibáztatják a szegényeket.   

A szegénység nem csak Borsodban van – ott utazik melletted a négyes-hatoson  nlc.

 1. A szegénység nem jellemhiba. 2. A szegénység hatásai függnek annak mértékétől és tartósságától. Jelen írás a szegénység és nyomor kifejezéseket (stilisztikai okokból) rokon értelemben használja, alattuk az ember testi, pszichés és társas működését radikálisan meghatározó, tartós, szélsőséges szegénységet, speciális megküzdési stratégiákat igénylő hiányhelyzetet érti. 3. A szegénység nem csak az anyagi javak hiányát jelenti, azzal sokszor együtt jár a megfelelő táplálkozáshoz, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés elégtelensége, a veszélyes fizikai és társas környezet, a támogató közösség hiánya és még sok más kockázati tényező. „A szegénység legfőbb jellemzője, hogy megsemmisíti a jövőt” – A nyomor pszichológiája pszichoforyou.


 

A szegénységnek sokféle formája van. Mi ebből csak párat ismerünk látványosan. Az a szegény, akinek nincs cipője, ruhája, ennivalója, rendes háza, közlekedési eszköze. Leginkább a mélynyomor fotóit nézegetjük. Az a szegénység. Szégyen, de legalább nem velünk történik.

Környékünkön olyan szocfotókat tudnánk készíteni, hogy az ezzel foglalkozó szociológusok mind a tíz ujjukat megnyalnák. WorldPress-en látni hasonlókat fekete fehérben. Kisgyerekek mezítláb, sőt meztelenül. Ahol rájuk jön a szükség ott elvégzik a dolgukat. Kidobott kanapé, felismerhetetlen bútordarabok. Por. És kicsit megkopott fényű német prémium autók. Segélyes csapatok. Közben mellettük másik család. Ahány gyerek szinte annyi apa. Tipikus szegénység kép. A szomorú inkább az, hogy míg az egyik család, ne tudjam miből, de mégis sok pénz felett rendelkeznek, nem hajlandók jobb életkörülményekbe fektetni. A másik család állandóan költözik. Mikor melyik férfi verekszik kevésbbé. A gyermekeik reggel  a boltban iskola előtt még betankolnak. Legalábbis az egyik család, ahol van pénz. Előveszi a kétezrest. A másik család gyermeke csak ennyit kér, hogy hadd válasszam ki neked az üdítőt.

Nagyon sok láthatóan szegény ember rendelkezik olyan mobillal, márkás árukkal, amit én nem tudok megengedni magamnak. Ez valami kompenzálás lehet, legalább ez legyen neki.

Van itt egy olyan forma, amit nevezzünk strukturális szegénységnek. A rendszer hordozza hibát. Család, albérlet, kölcsön. Minden működik a rendszerben, de egyszer csak alkoholista lesz apa, vagy balesetet okoz anya. A rendszerbe homok kerül. Svájci frankhitelesek kálváriája. Nem tudják megoldani és elveszítenek mindent. 

De elég ha csak arra gondolunk, hogy egy osztály osztálykirándulást tervez. Mondjuk 2 gyermekét egyedül nevelő anya (nem tárgya, hogy miért egyedül), aki nem tudja kifizetni az utazást. Vagy amúgy sem tudja befizetni az osztálypénzt. Kegyes hazugság, beteg, vendégek jönnek. 

A gyerekeim utálták a szeptember első hetét az iskolában. Végig kell hallgatnunk, hogy merre jártak az osztálytársaink. Mi mégse mondhatjuk Málta, Mallorca mellett, hogy papi sógorának a nyaralójában voltunk Balatonon négy napot. 

A strukturális szegénység csalfa. Mintha minden rendben volna. De igazán semmi sincs rendben. A gyerek számítástechnikai képzésbe vág. Kell egy jó gép. Iszonyatos videokártya és szoftverek, amelyek többe kerülnek mint a gép. 

A szegénység nem annyi, hogy lukas a cipőd. Lukas a jövőd.