Trianon nem csupán az első világháború következménye, hanem egy sok évszázados elhibázott, a magyar arisztokrácia érdekeit kiszolgáló politika része, melyben a népet, a magyar parasztságot folyamatosan megfosztották életterétől és lehetőségeitől. A hódoltság után a bécsi udvarnak egyszerűbb volt a magyar arisztokraták igényeit kielégíteni, mint nagy társadalmi, szociális változásokat és földosztást végrehajtani. Az első világháború lezárása során Magyarország ellenségei azzal érveltek, amit sok száz esztendővel azelőtt a magyarok is írtak magukról: Werbőczy István 1514-ben megjelent Tripartitumában ugyanis kimondja, hogya honfoglalók utódai csak a magyar nemesek. Tehát az egész magyar parasztságot, a népet kitagadta a nemzet tagjai közül! Ez a gondolat Trianonkor, a Beneš-dekrétumok esetében is megjelent: azaz, hogy nincs magyar nép, csak magyar urak vannak és más ajkú, elnyomott szolganépek. 

Trianon nem csupán az első világháború következménye! – Andrásfalvy Bertalan a Vasárnapnak vasarnap.

"A francia küldött a békediktátum megfogalmazásakor így érvelt:„Nem kell meghagyni a trianoni kis Magyarországot sem, mert nincs magyar nép, csak magyar urak vannak. A nép szlovák, román, szerb vagy éppen német”. Ezzel az érveléssel még az 1980-as években is találkoztam a szlovákok között. ... Sajnos elmondható, hogy a történelmünket a magyar nemesek tették tönkre. 1222-ben a sokak által felmagasztalt Aranybulla nem más, mint a nép mellé állt király hatalmának a csökkentése, de úgy is mondhatnám, hogy az a nemesi nemzet önző kapzsiságát kiszolgáló irat. ... A magyar nemesség mohósága továbbra is megmaradt. Az 18. század elejétől a magyar földesurak elkergetik a jól dolgozó, de öntudatos magyarokat és székelyeket, s helyükre románokat telepítenek be. Ők olcsóbban dolgoznak és a könnyen pénzzé tehető állatállománnyal érkeznek a korábban a színmagyar lakta vidékekre. ... 

Elsőnek is a magyar történelemről nyíltan és a lehető legteljesebben kell beszélnünk, azokról az eseményekről is, amelyek fájók vagy éppen nincsenek megírva, túlhangsúlyozva a történelemkönyveinkben! Továbbá a magyarságnak mindent meg kell tennie ahhoz, hogy közösségeket hozzon létre. Kopp Mária a rendszerváltoztatás után nem sokkal megírta, hogy a magyar nép azért beteg, mert alig vannak társadalmi kapcsolatai. ... A legkisebb közösség a család, de idehaza minden második házasság felbomlik, a gyermekek száma nem éri el átlagban az 1,5-öt sem! ... Egy német átlagosan három-négy csoportnak, közösségnek a tagja: egy horgásztársaságnak, egy teniszklubnak, egy kórusnak, egy egyházi felekezetnek, egy pártnak stb. ... Magyarországon pedig elmagányosodott emberek milliói élnek. ...Az emberi kapcsolatok felvételének egyik módja a művészet, a szépség megalkotása és annak befogadása. A kellő művészeti, esztétikai nevelést kell az iskoláknak előtérbe helyezniük, hiszen a lényeg végül is az, hogy egymásnak örömet okozó tagjai legyenek. Így alakulhatnak ki tartós közösségek is. Akár ének-, akár tánccsoportba jár valaki, az létfontosságú, hiszen ezek alkotják meg az emberi kapcsolatokat. ... A közösség élménye pedig nagyobb, mint a versenyé. ... A versenyben a cél az, hogy legyőzzük a másikat. A néphagyomány azért tudott valamennyi magyar népet megtartani a Kárpát-medencében, mert következetesen minden versenyt kiirtott. ... A népi játékokban nincs első, második, harmadik, csak szerepcsere! Így mindenki mindig boldognak érezheti önmagát. ... Hazánk évszázadok óta a gyökeres ellentétek országa. Ezen kell változtatni mindannyiunknak! A kárpát-medencei magyarság jövője olyan lesz, amilyenné tagjai egymáshoz fűződő kötelékei, szeretetkapcsolatai alakítják."


Ha belegondolok most elég lenne ezt a cikket csak szemlézni. Így röviden idézgetve nem jutott kellő figyelem a kivándorolt millió székelyre és magyarra. Ennek oka az eladósodás, ellehetetlenülés volt. A magyar bankok magyar csendőrökkel lakoltatták ki az embereket. Jellemzően a román értelmiség és a román társadalom jó része bankot hozott létre és felvásárolták Erdélyben az eladósodott emberek ingatlanjait. Ezeket odaköltöző románoknak adták jó feltételekkel.

Andrásfalvy Bertalan mondandójából jól kirajzolódik az a szemléletmód, amely rövid távon egy csoportnak eredményeket, sikert hozott, de hosszú távon ők is vesztesek lettek, mert az önzőség, a szűklátókörűség a többséget kirekesztette és megsemmisülés közeli állapotba hozta. Ez a magyarok tragédiája.

Nem igaz, hogy nem látják, gondolom én sok millióval együtt. Nem igaz, hogy nem fogják fel, hogy nincs az a hatalmi önérdek, amelyért megéri több más százezrek életét, egzisztenciáját, létezésének okát, alapját megkérdőjelezni és tönkretenni. Mert hosszú távon az egész jövőjét rontják el, teszik lehetetlenné.

Ha belegondolok a mába, hogy ma jár le a határideje a Székely Nemzeti Tanács európai uniós aláírásgyűjtés kezdeményezés felhívásának, és hiányzik vagy 330 ezer aláírás. Hogy sokaknak halvány lila gőze sincs, hogy miről szól ez. Hogy sokan azt gondolják, már megint a székelyek. Mibe kerül ez nekünk? Pedig egyszerűen arról szól, hogy székelyek, baszkok, katalánok, más Európában őshonos nemzeti kisebbségek az európai uniós kohéziós pénzeiből egy-egy régióban fejlesztési pénzhez juthassanak. A többségi társadalom ne szervezze ki a fejük fölül ezt a lehetőséget. Ez a felvidéki magyarokra is igaz, meg a tiroli népekre (bár itt talán tiszteletben tartják már egymást) stb...  Azt láttam, hogy sokan aláírták.  Karácsony Gergely Budapest főpolgártmestere. Mondjuk erre számítottam. Varga Judit Igazságügyi miniszter. Mondjuk erre is számítottam. Keresztes László Lóránt LMP frakcióvezető, Fekete Győr András Momentum elnök. Na erre nem számítottam. És mégis. (Persze ez minket is arra kötelez, hogy itthon vigyázzunk és segítsük a nemzeti kisebbségben élőket.) 

Számomra rémisztő látni, hogy saját magunkat csonkoljuk. Most ismét egy részünket nem segítjük. Mintha ledobnánk magunkról, mint gyík a farkát. De nem járunk mi ezzel jól. Mint ahogy nem jártunk jól a kivándorolt szakemberek százezreivel (orvosok, szakmunkások) az utóbbi 20-30 évben. Az 56-ban menekülőkkel és utána disszidáltakkal (200 ezer +). A kitelepített 180 ezer svábbal. (Találkoztam még a 90-es években Németországban Bolyból kitelepítettekkel. Magyarnak vallották magukat. Sírdogáltak, és jöttek volna haza.) Az innen lakosságcsere címén elvitt szlovákokkal (akik nem is akartak menni). A Soa zsidóságának koncentrációs táborba zárásával és többségük elpusztításával ( Mondjuk fél millió; pontos számokat nem mondok, mert mindenki másképpen számol és nem is tudom; táborok, munkaszolgálat stb....) Magyarnak vallották magukat. Mehetnénk a történelmünkben még visszafelé Fehérterror, Trianon, Vörösterror,Tanácsköztársaság, a szegény emberek kitántorgása Amerikába (és erről is csak becslések vannak, 1.5 millió; a XIX. század vén még egy hatalmas tömeg.). Ez még csak a XX. század. 

De térjünk vissza a mába. Repkednek a meggondolatlan nyilatkozatok, hogy ki miért nem a haza, az emberiség és a társadalom része. Átgondolta ezt valaki, mielőtt kimondta? A rémisztő, hogy a közélet emberei csikorgatják a fogaikat. Most tudom, hogy vannak hazaárulók, ki kell őket rekeszteni. Vannak borzalmas képződmények, fehér, hetero keresztények. Vannak egyesek és kettesek. Vannak orbánisták, gyucsányisták, sorosbérencek, kína-, amerika-, oroszbérencek. Ez a paláver és cirkusz elég visszataszító nekem. A parlamentben? A közéletben? Az újságok címoldalain? A "magyar nemesség" újratermelte magát és mindegy, hogy hogy is hívják. Itt a "magyar nemesség" alatt nem a genetikát értem, hanem az önző attitűdöt, az önérdeket, az oligarchikus gondolkodást. Nem lesz jó. Ez a következő években az ország megmaradásához kevés lesz. 

Ha már akkora a focikultusz. A focit legalább két csapat játssza. Mondom játék. Nem egy csapat eldugja a labdát és a mérkőzés végén előveszi megmutatni. Akkor jó, ha játszanak. Akkor jó, ha szabályok szerint. Akkor jó, ha sok gól van, sok szép megmozdulás. Akkor jó, ha közös. Akkor jó, ha a  végén tényleg kezet fognak és gratulálnak a nyertesnek, tudva legközelebb fordulhat a kocka. Akkor jó, ha nem ellenségek, hanem max. a pályán ellenfelek. Persze ahol a pénz motivál, ott a szándékos lábtörés, szabályszegés, bunda része lesz a harcnak. Mondom vérre menő harcnak. Mert ez már nem játék. Nem közösség. Csak merő, önző kiscsoport érdek. A kiscsoportot direkt írtam így, mert óvodás dolog ez. Óvodások kezébe még ollót sem szabad adni, nemhogy egy országot, parlamentet.

Andrásfalvy Bertalan hasonlata nagyon ül. "A népi játékokban nincs első, második, harmadik, csak szerepcsere! Így mindenki mindig boldognak érezheti önmagát. ... Hazánk évszázadok óta a gyökeres ellentétek országa. Ezen kell változtatni mindannyiunknak! A kárpát-medencei magyarság jövője olyan lesz, amilyenné tagjai egymáshoz fűződő kötelékei, szeretetkapcsolatai alakítják." 

Én egy ilyen országban szeretnék élni. Kötelékek kötnek egybe. Ha közös baj van, közös a felelősség és áldozat. Ha elvonult az ár, akkor közös az öröm.

Most megengedem magamnak azt a luxust, hogy József Attilát idézem. Mert ... 

József Attila  A Dunánál 
1
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvű, örök eső módra hullt,
színtelenül, mi tarka volt, a múlt.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2
Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit százezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3
Anyám kun volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmúlás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e múltnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

 

link:      https://irdala.hu/       Európa őshonos nemzeti kisebbségei jelen pillanatban is, a 21.században, megmaradásukért küzdenek. Kormányaik ugyanis nem támogatják megfelelően fejlődésüket, nem segítik elő megmaradásukat. A Székely Nemzeti Tanács által indított kezdeményezés célja, hogy az EU egyik legnagyobb támogatási kerete, a kohéziós politika kezelje kiemelt figyelemmel azokat a régiókat, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő térségektől. Az uniós támogatások elosztásánál a legtöbb helyen ugyanis burkoltan hátrányba szorítják azokat a régiókat, ahol a kisebbséget jelentő nemzeti lakosság van többségben.   ...  

Tisztázatlan a nemzeti kisebbségek helyzete Európában https://www.sonline.hu/orszag-vilag/tisztazatlan-a-nemzeti-kisebbsegek-helyzete-europaban-2680452/