A múlt hétvégén két helyszínen, három újabb díjat zsebelt be az itthon 95 ezer nézőnél járó Liza, a rókatündér. Múlt pénteken az amszterdami Imagine filmfesztiválról hozta el az Ezüst Méliès-díjat. A holland közönségnek is tetszett a fekete komédia: a fesztiválon vetített negyvenöt film közül a harmadik helyen végzett a közönségszavazáson.

A hollandok és a belgák is imádják a Liza, a rókatündért - Origo.hu

Az első vetítési napok egyikén mentünk el feleségemmel megnézni a "Liza, a rókatündér" című filmet. Gyanús előjelekkel találkoztam: a filmkritikák mind pozitívak voltak, a trailer felkeltette az érdeklődésemet, a zenéje nagyon jó. Ez nem lehet, tényleg egy magyar film, ami működik, amit nem kell mentegetni?
És igen. Megtörtént, nem kellett közben nekem sem mentegetni, csak működött. Végre egy film, ami betölti a célját: elmesél egy történetet, ráadásul érdekesen meséli el azt a történetet, egyedi módon, szórakoztatva.

Végre egy film, ami nem valami hamis, régies hangot ütött meg, olyant, ami mára már teljesen elvesztette az érvényét. Nem volt megromlott formavilág, hazug ódon romantika.

Végre egy film, amelyik nem akarja magát behízelegni a néző közelébe, modorosan, gyorsan kipukkadó üres szólamokkal. Amit vállalt, teljesítette, nem maradt keserű szájíz utána, a mozijegy árára gondolva.

Végre egy film, amiben bár volt termékmegjelenítés, ám csak annyi, amennyit ki lehet bírni. Nem nyomták agyon a jeleneteket a készítőket a háttérből szponzoráló vállalatok.

Végre egy film, ami nem majmolja a külföldit, a miénk teljesen és mégis működhet külföldön is. Nem kell szégyenkezni, ha kikerül az országból és máshol is levetítik majd a mozitermekben.

Végre egy film, ami nem valamelyik régóta meglévő kulturális szekértábor kommünikéje volt, hanem mert egyedi hangot megütni. Jött egy rendező a reklámfiles világból - kemény, dolgos világból - és megmutatta, hogy itt is tud érvényesülni.

Végre egy film, amiből nem a belterj csöpögött, nem csupán néhány ember izlését akarta kielégíteni, nem díjakat akar szerezni, kritikusok jóindulatát megnyerni, hanem, hogy én, a néző, jól érezzem magam és továbbgondoljam - ha akarom.

Végre egy film, ami úgy volt szórakoztató, hogy nem rántott a sárba. Nem néhány szóban, szótagban leírható előre megrágott, torkokon lenyomandó semmit dobtak elém, hanem egy izgalmas történetet. Nem ügyes marketingesek által csillámporozott gagyi volt, hanem rendes rendezés, igazi forgatókönyv, profi színészi munka.

Végre egy film, amit nem jobb híján néztem meg, nem olyan, ami miatt magyarázkodnom kell, hogy miért is tetszik. Vállalom, hogy tetszik. Sőt, megnézem még egyszer, akár többször is és nem ijedek meg, ha jön a folytatás.

Ez a "Liza, a rókatündér", aki nem látta nézze meg. És nem baj, ha nem tetszik, nem mindenki szereti a felnőtt meséket, a bájos fekete humort, izlések vannak, meg pofonok is. Az azonban biztos, hogy a minőségre nem lesz panasz.

(Magyarázó megjegyzés: Miért a cím, amit az írásnak adtam? Akinek van füle, az úgyis hallja Mert a szavak felcserélhetők lehetnek, film helyett gondoljuk oda azt mondjuk, hogy párt vagy politikus és ilyenek. Egy gondom van csak: ez a film valóságos, a politikai analógia vágyálom. Sajnos, pedig...)

Hozzászólások