A  gyermek   abban   az   évben,   amelynek   augusztus   31.   napjáig   a   hatodik   életévét   betölti, tankötelessé válik. A tankötelezettség teljesítése a tanév első tanítási napján kezdődik. A szülő kérelmére a felmentést engedélyező szerv döntése alapján a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben vehet részt. A szülő kérelmét az iskolakezdés évének január 15-éig nyújthatja be a   felmentést   engedélyező   szervhez.   Ha   az   eljárásban   szakértőt   kell   meghallgatni,   akkor   csak szakértői bizottság rendelhető ki, és a függő hatályú döntésben nem kell rendelkezni a kérelmezett jog gyakorlásáról. Ha a szakértői bizottság a szülői kérelem benyújtására nyitva álló határidő előtt a gyermek további egy nevelési évig óvodai nevelésben történő részvételét javasolja, a szülői kérelem benyújtására nincs szükség.

A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről c. törvényjavaslat (benyújtás dátuma: 2019-06-11, 21:50)

Majdnem két héttel ezelőtt született egy törvényjavaslat, melynek címe: A közneveléssel összefüggő egyes törvények módosításáról és a nemzeti köznevelés tankönyvellátásáról szóló 2013. évi CCXXXII. törvény hatályon kívül helyezéséről.”

 

A törvényjavaslat 16. paragrafusa szakítana azzal az eddig bevett és jól működő gyakorlattal, mely az óvodapedgógusok döntési jogkörébe utalta annak eldöntését, hogy egy 6. életévét betöltő óvodás iskolaérett-e. Egészen pontosan az óvodavezetőjébe, de ez gyakorlatilag a csoportban dolgozó, gyermeket és családi hátterét jól ismerő pedagógusokat jelenti. Hiszen az óvoda vezetője az ő meghallgatásukkal hozza meg döntését.


 

A javaslat ezt venné el a gyermeket legjobban ismerők – sőt: a gyermeket a maga kis társas kapcsolataiban ismerő pedagógusoktól és delegálná egy ún. szakértői bizottságnak. Egyrészt nehezen elképzelhető, hogy lenne arra kapacitás, hogy a szakértői bizottság a csoportszobában is megfigyelhetné azt a gyereket, aki bár a 6. életévét betöltötte (már nem május, ahogy az én gyerekkoromban, hanem augusztus 31. a határ), de a szülő még úgy érzi, hogy nem iskolaérett.

 

Másrészt erősen valószínűsíthető az a szándék, hogy több olyan óvodás kezdje el az iskolát, akit az óvónénik még legszívesebben visszatartanának.

 

Az oktatással összefüggő törvényeknek az a vonulata rajzolódik ki ebben a módosítóban, mely az irodai asztaltól irányul a terep felé és nem fordítva. Holott éppen az szolgálná az alapfokú oktatás ügyét, ha a tapasztalatok szabnának irányokat és nem vice versa (naivitás vészcsengő).

 

A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a digitalizációval (ld.: alfa nemzedékkel való riogatások) egyre nagyobb kihívások jelennek meg már óvodás kortól kezdve.

 

Az első osztályosok még gyakorlatilag óvodások, akiknek számtalan nehézséget jelent az iskolai szocializáció. A javaslatnak ez a része, a 16. paragrafus még nagyobb terheket pakolna azokra a tanítókra, akik már egyébként is olyan helyzetben dolgoznak, amire a főiskolán nem vértezték fel őket.