...összességében több a csapadékos év, mint a 20. század első felében, az aszályos évek azonban még szárazabbak, mint korábban voltak. Ez pontosan megfelel annak, amiben a klímakutatók többsége megegyezik: A globális klímaváltozás következtében gyakoribbá és intenzívebbé, potenciálisan pusztítóbbá válnak az időjárási szélsőségek.

Kolozsi Ádám: Kimondható, hogy a klímaváltozás miatt ég Ausztrália? – index.hu, 2020. január 3.

Az év vége legizgalmasabb újságcikkei az év- és évtized végi összegzések voltak. Hazai, európai és globális események zanzái és a hozzájuk fűzött találgatások, hogy idén ill. a ’20-as években merre kanyaroghatnak tovább az események. A tegnapi reposzt nyelvével fogalmazva: az emberi természet a legkülönbözőbb befolyású helyeken hozott döntéseivel merre cibálja tovább a világot? Nemcsak nálunk, hanem világszerte előszeretettel mazsolázgattak a hírek közül. Élőhely, politikai irányultság és ki tudja még milyen szempontok szerint születtek izgalmas toplisták a legfontosabbnak tartottakról.

Környezetvédelem terén a legborzasztóbb híradások tavaly szemptembertől kezdve folyamatosan ömlenek Ausztráliából. Amint augusztusban véget értek a brazil erdőtüzek, egy hónappal később és egy kontinenssel arrébb bekövetkezett a következő kataklizma.

Az Amazonas vidékén 2,5 millió hektár égett le, Ausztráliában idáig 5,25 millió hektáron égett vagy ég még mindig a növényzet. Összehasonlításul: a Dunántúl területe 3,7 millió hektár. A tűz mind a hat államban pusztít, tegnapelőtt Sydney egyik elővárosa volt a világ legmelegebb pontja: 48,9 Celsius fokkal. A szélsőséges forróság ráadásul komoly széllel is jár, szintén tegnapelőtt több helyen a szélsebesség elérte a 80 km/h-t. Eddig 23 ember hunyt el, „és ott van a sok állat is”: egy Sydney-i biológus professzor 480 millióra becsüli az elpusztult, vagy élőhelyükről elmenekült állatok számát. A fővárosban a levegő minősége már a delhinél is rosszabb. Eddig soha nem látott mértékben evakuálják az embereket a legveszélyesebb területekről.

Nem enyhítette a közhangulatot az ausztrál miniszterelnök téli szabadságának le nem mondása sem – bárhogy is kellene ezt szépen megfogalmazni. Több híradás beszámolt róla, milyen indulatosan reagáltak, amikor mégis megjelent a katasztrófa sújtotta helyeken.

A tűzvész az új évtizedre is átterjedt. És nem törődik az elnevezésekkel: globális felmelegedés, klímakatasztrófa, klímavészhelyzet vagy klímapánik. Egyelőre úgy tűnik, mintha kiszabadult volna az emberi ellenőrzés alól, itt már csak egy alapos esőzés állhatná útját.

Amióta mérik a csapadékot, soha nem volt ekkora mértékű szárazság a kontinensen, az idei sorrendben a harmadik száraz tél, és a tavalyi átlaghőmérséklet is 1,5 fokkal meghaladta az átlagot. Nem tudom, hogy az evakuálásokon kívül mit tudnak tenni, de az biztos: a bozóttüzek komoly figyelmeztetést jelentenek a döntéshozók számára: vagy elindulnak a választóik előtt abba az irányba, hogy kikérjék a szakemberek javaslatait, vagy ha úgy érzik, hogy ebből politikai tőke nem kovácsolható, hát kezdjék el „érzékenyíteni” a célcsoportjaikat, hogy a felelős környezetvédelmi döntéseiket szavazatokra tudják váltani.

Legyen szó a bolygónkról, Európáról vagy hazánkról, a ’20-as évekre áthozott legkardinálisabb ügyeink egyike ez: születnek-e felelős, szakemberekkel tartott egyeztetéseken átgondolt politikai döntések – ha kell, a befolyásos üzleti érdekek sérelmére is – környezetvédelem területén vagy sem. „….azért, hogy gondoskodó szeretettel vigyázzunk Istentől kapott lakhelyünkre”.

 

A december 5. és január 5. közötti bozót- és erdőtüzek összesített grafikája. (Forrás)