Húsz ország számolt be földrajzilag kiterjedt influenzajárványról, tizennyolc országban pedig szokatlanul magas a megbetegedések aktivitása. Az ÁNTSZ emlékeztet, hogy Magyarországon a becslés szerint az elmúlt héten 57 ezren fordultak orvoshoz, ami harmadával kevesebb az előző heti adathoz képest. Húsz ország számolt be földrajzilag kiterjedt influenzajárványról, tizennyolc országban pedig szokatlanul magas a megbetegedések aktivitása. Az ÁNTSZ emlékeztet, hogy Magyarországon a becslés szerint az elmúlt héten 57 ezren fordultak orvoshoz, ami harmadával kevesebb az előző heti adathoz képest.

18 országban szokatlanul aktív az influenza - mno

Amikor azt hinné az ember: lecseng, akkor még egy újabbat támad. Így viselkednek a járványok, mint idén az influenza. Karácsonytól idáig a legtöbb kisgyerek többször is visszaesett a különböző téli betegségekbe. A gyermekorvosi rendelő várójában a legkisebbektől a langaléta érettségizőkig különböző korú gyerekekkel tolongtak szüleikkel, jó kis lehetőséget adva az újabb fertőzéshez. Ha legyintünk, gondoljunk csak arra, hogy a legalkalmasabb helyet választjuk ki egy legyöngült szervezet további gyöngítésére: a várószobákat és a gyógyszertárakat.

Egy dokumentumfilm megpróbálta modellezni, mi is történne, ha egy fejlődő országból fekete himlő kerülne a nyugati világ valamelyik nagyvárosába. Ők Montrealt választották, itt 1885-ben volt egy mai napig emlékezetes járvány, amelyben több mint 3000-en haltak meg. A film nem feledkezett meg arról sem, hogy Torontóban a 2002-ben kitört SARS járványban tíznél többen meghaltak, s óriási volt a riadalom.

A történet a következő volt: Egy stewardess külföldről magával hoz tudtán kívül némi variola vírust. Szállodai szobájában sokat alszik, rosszul érzi magát, végül a nátha és influenzaszerű tünetek miatt elmegy orvoshoz, de végül nem várja meg, míg sorra kerül, hanem jobb híján betér a gyógyszertárba, és vesz néhány szert, ami könnyít a kellemetlen tüneteken. Néhány napon belül furcsa kiütések jelennek meg az arcán, de nem tulajdonít nekik nagyobb jelentőséget. Végül úgy dönt, egyszerűbb, ha kifekszi a betegséget, és hamarosan el is múlik nála az enyhe lefolyású himlő. Amikor jobban lesz, bepúderezi az arcát, és újult erővel veti be magát a munkába. Eközben egy mit sem tudó szobalány leszedi az ágyneműjét.

A történet folytatását kitalálhatjuk magunk is. A szobalányt telibe találja a vírus, de nemcsak őt, hanem szeretteit, akikkel napközben állandó testi kontaktusban van. A járvány forgatókönyve hamarosan felidézi a középkori járványok történetét. Hiszen hiába tud oly sokat az orvostudomány, a fekete himlő első tüneteit hamar össze lehet keverni más gyakori fertőző betegségekkel. Amíg megjelenik a gyanú, hogy nem egy szokványos kis fertőzésről van szó, már rengetegen érintkeztek a vírushordozókkal. A mai ellátási rendszer amúgy is tökéletesen alkalmas a fertőzések terjesztésére. Az orvos nem házhoz megy, hanem többnyire a rendelőben vagy a kórházban fogadja a betegeket. Akik akár négykézláb, akár hordágyon, valahogy elhúzzák magukat odáig, elárasztva vírusokkal környezetüket. Itt a fertőzők különválasztása nem történik meg: gyakorlatilag az Úr Isten kegyelmére bízatik, ki kapja meg, és ki nem.

Amúgy is olyan kényszerek hálójában élünk, ami a társadalom minden felvilágosultsága ellenére megakadályozza, hogy kivédhessünk egy nagyobb járványt. A bölcsődébe az alig tipegő gyerek nem azért kerül, hogy szellemileg fejlődjön, és minél előbb gyermekverseket skandáljon, hanem, hogy édesanya elmehessen dolgozni. A munkahely pedig nagy úr, s a gyerek többnyire akkor kerül orvoshoz, amikor telefonálnak a bölcsiből, hogy tessék elvinni, mert szerintünk lázas, vagy bárányhimlős, vagy skarlátos. A három éveseket napközben immár kötelező is lesz közösségbe húzni-vonszolni. Ki kedvvel megy, ki nem, de lényeg, hogy garantált egy-két betegség, a mandulagyulladástól a középfülgyulladásig, és a kötőhártya-gyulladásig. 

Rossz szokásainkról sem árt beszélni. Évtizedekkel ezelőtt barátok, nagyon jó ismerősök esetleg megölelték, megpuszilták a másikat, de jóval inkább a közvetlen családtagok közötti gesztusok maradtak. Ma ez a kör rendkívül kiszélesedett, és kevésbé fontos találkozások vagy alkalmak során is késztetést éreznek emberek, hogy a másikat „lesmárolják”. Egy újévi köszöntés elég ahhoz, hogy az utcán, a boltban, a templomban mindenki körbepusziljon mindenkit. Ezt aztán valamiért lemosni sem illik, mintha ugyan bizony vadidegen emberek nyálát olyan nagy öröm lenne tartogatni orcánk jobb és balfelén. Különös öröm az, amikor utána közlik, hogy amúgy jó betegek, náthásak, vagy „taknyosak”.

Nos, a filmkészítők a lehetséges fekete himlő-járvány forgatókönyvét a következőképpen képzelték el: hosszú ideig tartana, éppen mint egy évszázadokkal előttünk lefutott gyilkos kór. Része lenne a karantén, majd a város szisztematikus lezárása, emiatt az élelmiszerhiány és a fosztogatások.  Más nehézségek, mint az áramkimaradások, a fűtés gondjai, a kórházak katasztrofális túlterheltsége, végül tüntetésekhez és lázongásokhoz vezetnének. Kemény és szigorú szabályokat kellene hozni és betartatni, így a kötelező oltást, és a betegek elkülönítését, míg végül a fertőzés lecsengene, és csak fájdalmas emlék maradna.

A riogatáson túl számos tanulsága van az elképzelt történetnek. Egyrészt tisztában kell lenni azzal, hogy hiába a korszerű orvostudomány, a városias létformában élő tömeg mindig jó célpontja lehet különböző fertőzéseknek. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy ma már léteznek mindenféle gyógyszerek. Persze beteges félelmünk a betegségtől nevetséges annak tükrében, hogy mennyire nem tudjuk megvédeni magunkat. Aki hitt a tudomány mindenhatóságában, az számtalanszor megtapasztalhatja, hogy a huszonegyedik században, a nagyképűen információs kornak nevezett időszakaszban (amit talán inkább globalizációs kornak nevezhetnénk) egyedüli pajzsunk mégiscsak az, Akit oly sokszor kívánt félresöpörni a magát okosnak képzelő ember.