Novák Katalin elmondta, eddig erre a gyermek egyéves kora után volt lehetőség, jövőre azonban már a gyermek féléves korától folyósítják az ellátást. Az államtitkár emlékeztetett arra, hogy a gyed extra 2014. januári bevezetése előtt az anyáknak választaniuk kellett a gyed és a munkajövedelem között; a kettőt együtt nem kaphatták meg.

Így bővül januártól a gyed extra - mno

Aki már látott fél éves gyereket, az tudja, hogy egy ekkora kis emberi lénynek egyéb boldogság nem kell, mint az anyja, aki mellette van. Bár van, aki már feláll ebben a korban, de normális körülmények között még mindig legfőbb tápláléka az anyatej, és a zöldségpüré nem kápráztatja el. Egy ekkora gyerek még nem beszél, és miközben az édesanya eteti, gondozza, ápolja, ő aprócska szájával követi a felnőtt minden egyes szájmozdulatát, mintegy gyakorolva a beszédet. A védettségre nem csak nyiladozó értelme, de egészsége miatt is szükség van. Lassanként erősödik meg, hogy felkészüljön teste a fertőzések kivédésére. Egy fél éves gyereknek legnagyobb szüksége egy édesanyára van, aki gondozza, neveli, szereti.

Idősebb hölgyek mesélik, milyen nehéz volt ama átkos idején a három havi szülési szabadság után visszamenni, dolgozni. A bölcsődében kora reggel sírva hagyták ott gyermeküket, és amikor délután a gyermek ugyanolyan rettegő ábrázattal várta őket, mint a korai érkezéskor, meggyőződésük volt, hogy egész nap, nyolc-kilenc órán keresztül ugyanabban a pózban, ugyanabban a kétségbeesésben várja vissza őt. Az embereket belekényszerítették ebbe a falanszterbe, csupán kevesen rúgták fel a megszabott lehetőség rendjét, és maradtak otthon: a teljes anyagi bizonytalanságban, de engedve az anyai ösztön parancsának.

A GYES bevezetése sokakat tartott otthon, de a gyermeküket otthon nevelő anyák társadalmilag a megtűrt állampolgárok kategóriájába kerültek. A GYES-es édesanyáknak szánt segélyösszeg mindig is rendkívül alacsony volt, emellett saját környezetük is sok esetben bántotta az egész nap „sétafikáló” gyeseseket. A mostani negyvenesek generációja mégis úgy élhette le élete első három évét, hogy legtöbbjük édesanyja otthon maradt, és így meghitt családi környezetet teremtett.

Az anyasági támogatások, illetve segélyek változása egyfajta tehetetlenség következménye. Legyen bármilyen kormány, lehet bármekkora jóakarat, a gazdasági környezet nem kedvezett azoknak az álmoknak, amelyek a nők otthoni munkavégzését, vagy legalább részmunkaidős foglalkoztatását lehetővé tennék. Mert való igaz, hogy sokan tehetségük és igényük szerint tudnának gyerek mellett is dolgozni, de nem a klasszikus munkahelyi kötöttségek mellett, hanem otthon, vagy legalább szabadabban, rövidebb munkaidővel. Ám a mai napig csupán álom maradt ez a típusú megoldás. Mást kellett kitalálni, s ekkor jött a GYED, aminek mára a sokadik változatával találkozhatunk a hírekben. A GYED bevezetése egészen új helyzetet teremtett, hiszen a pénz nagy úr. Nagyon nehéz egyik napról a másikra egy jelentős havi juttatás helyett megelégedni a huszonezerrel. Már az is különös üzenettel bírt, hogy emelt összeggel csak két évig maradhat otthon az édesanya a gyerekével, utána mehet vissza dolgozni, ami egyben azt is jelenti, hogy a gyerek bölcsődébe kényszerül (amennyiben van ilyen intézmény a közelben, illetve felveszik a kisgyermeket). A következő döbbenet az volt, amikor az édesanya gyermekének egy éves korára visszamehetett dolgozni. Most már ez a fél éves korra módosult.

A GYED nő-barát dolog, ha a nő pénzt akar keresni, és semmi másban nem szeretne kibontakozni. Abban a pillanatban azonban, hogy választania kell a gyermeke nevelése, illetve a pénz között, máris óriási erkölcsi nyomás nehezedik rá. Mindenki ösztönösen fél idegenre hagyni a gyermekét, és csupán keveseknek adatik meg, hogy fitt nagymama vállalja át a kisgyermeket. Ugyanakkor kellene a pénz is, mert élni kell, törleszteni kell, gyarapodni kell. A mézesmadzag pedig megjelent: dolgozz, és kapsz GYED-et, fizetést, mindent, csak szülj is.

Ez a segélypolitika családellenes. Az az elképzelés, hogy a család boldogsága és előrejutása az anyagiakon múlik: öngyilkos politika. Nincs olyan konzervatív filozófia, amely egyetértene az ilyen típusú társadalmi munkamegosztással. Gazdaságilag is megkérdőjelezhető a lépés. Azon nők esetében érthető csupán, akiknél a munkából való hosszabb kiesés kockázatot jelent. Persze a tapasztalat azt mutatja, hogy a gyermekes anyukák a három, vagy több évig tartó GYES időszaka után is jól vissza tudták magukat „dolgozni”, egy családi háttér többnyire céltudatossá, igyekvővé, jobb munkaritmusra törekvővé teszi a nőket. A mostani GYED-módosítások viszont azt a furcsa helyzetet teremtik meg, hogy egy nagyobb összeget kap az édesanya, csak azért mert anya, közben pedig az államnak meg kell növelnie a bölcsődei férőhelyeket, mind több embert kell alkalmaznia ezekben. Magyarul: fizetik az anyákat és fizetik az alkalmazottakat, vagy rosszabb esetben az anya fizeti a drága baby-sittereket. A végső következmény azonban ugyanaz: a gyerek rosszul jár. Lehet, hogy lesz pénz az Adidas tornacipőre, amit felerőltetnek reggel hét órakor a járni nem tudó lábára, de nem adatik meg neki az, hogy napközben édesanyja énekét és szavait hallgassa, figyelje őt, és ölelésében megnyugodhasson. Társadalmilag pedig egy roppant fontos összüzenettel bír ez a fajta „családpolitika”. Ha az anya, aki nem marad a gyerekével, több pénzt kap, mint az, aki az állam számára ingyen felneveli a gyereket, akkor az az édesanya, aki potom pénzért vállalja az otthon maradást, nemhogy másodrangú állampolgárnak érzi magát, hanem hetedrangúnak-, nyolcadrangúnak. A társadalom megtűrtjének. És akkor lehet mesélni három királyfiról, meg a nemzet megmaradásáról, az édesanyák kutyául rosszul fogják érezni magukat a bőrükben. Akár kapnak pénzt, akár nem. 

A gyermekvállalás és a gyermek családban való nevelése nem egy és ugyanaz. A régiek megmondták: nem megszülni nehéz, hanem felnevelni. Biztonságban, ösztönös szeretetben, gondoskodásban. A kilencvenes évek elején pszichológiából, pedagógiából azt tanultuk, hogy maga az óvoda sem szükséges egy egészséges gyermeki fejlődéshez. Hogy ma mit tanítnak e témában, nem tudom, de saját tapasztalatom megerősíti: az óvoda sem a gyerek érdekét szolgálja, legfeljebb a szülőét. A bölcsőde ebben az összehasonlításban nem is értékelhető, hiszen nyilvánvaló, hogy nincs olyan ok, ami miatt egy gyermeknek jó lenne idegenek közt egy intézményben eltölteni a nap nagy részét – amit nem mellesleg aktívan tölt, s a családban eltöltött órák nagy része passzívan, alvásban telik.

Olvasom a hírt, megint a hurráoptimizmus és a melldöngetés szintjén jelenik meg valami, ami tovább rombolja életünk legfőbb értékeit. A „családbarát” jelző úgy fityeg ott, mint gúnyos fricska. Mert minden olyan elképzelés, amely elszakítja az anyát a gyermekétől, családellenes. Biológiai egyedeket hoz létre, akik nem kapják meg teljes mértékben a biztonságban, szeretetben való növekedés esélyét.

N.B: This isn't Sparta. Spártában ugyanis a gyerekeket házi nevelésben részesítették egészen hét éves korukig, s akkor kezdődött el az, amit tulajdonképpen „iskolának” nevezünk.

 

 

 

Hozzászólások