A meghatározott középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, illetőleg Magyarország lobogóját és az európai lobogót félárbocra kell ereszteni. Az iskolákban tanóra vagy külön diákrendezvény keretében méltó módon megemlékezést kell tartani.
Buszbaleset: hétfőre nemzeti gyásznapot rendeltek el - Index

A gimnazista gyerekeket és kísérőiket szállító busz tragédiája olyan helyzet, amiben a legtöbben egyelőre csupán egy módon tudunk segíteni: imádsággal. Azzal a tapintattal, ami minden gyászolót megillet, és azzal a tapintattal, ami minden aggódó hozzátartozónak kijár.

A következő napokban azonban elindul majd az okok keresése, s mint mindig ilyen helyzetben: a bűnbakok keresése. Sajnos, szűkebb pátriám többször megélte, hogy diákok nem tértek vissza egy-egy vidámnak indult kirándulásról. Az a teher, ami egy ilyen tragédiát kísér, mélységesen nehezedik rá az egész településre még sok-sok év után is. Egy ilyen katasztrófa okozója nem egy személyben hordozza el a felelősséget, hanem egy teljes család, több generációban fogja viselni hibájának következményeit. Ezért is óvakodni kell minden elhamarkodott következtetéstől. Hogy mi miért történik, sok esetben megfejthetetlen gyarló emberi ítélőképességünkkel.
Ugyanakkor édesanyaként nem egyszer, nem kétszer felmerült bennem egy búcsúzkodáskor: muszáj elengedni? Különösen látva egyik másik jármű állapotát, amibe gyerekeim beszálltak. Mert igaz az is: sajnos az egyetlen költség, amin spórolhat egy diákokat, vagy akár más kiránduló csoportot szervező, az mégiscsak az utazás. Sokszor a szervező nem is tudja, mibe fut bele. Amikor a tanár megdöbbenve kérdezi a sofőröket: ekkora buszt hoztatok? Mire a sofőr megvonja a vállát: ekkora van. Aztán a gyerekek utazhatnak a csomagokra tett lábbal ezer kilométereket. Mert ekkora a busza a vállalakozónak, és valamiért utánfutót sem hozott. Ez természetesen hajnali három-négy felé derül ki, amikor nem áll neki vitatkozni senki. Vagy a poggyásztartóról hullanak a kottatartók meg kották, mert kellett mindenütt a hely.
Közben pedig ott a kényszer, hogy menni kell. Élményt kell adni a gyerekeknek. Egyik abban túloz, mennyire messze utazik a gyerekcsoportokkal, a másik abban, hogy hány napot töltenek távol. Nagyon nehéz mindebben bölcsnek lenni. Hogy érjen vissza a gyerek a tengerparti úszásból, a túrázásból, egy skóciai kiruccanásból, ahol nem kezelik rendesen a lázát. Hány olyan eset csak közvetlen közelemből, ami után csak a hiány maradt…
Okosnak kellene lenni, de emberi okosságunk pontosan annyit ér ilyen helyzetekben, mint aggodalmunk… Akik most gyászolnak, azok számára hétfő még nem a másnap, a hétköznap, a józan gondolkodás ideje. Valahogy sohasem múlik el az a nap, amikor kiderül a felfoghatatlan.