Az MSZP-s Bangóné Borbély Ildikó és az LMP-s Szél Bernadett is reagált Németh Szilárd „azé a világ, aki teleszüli” megjegyzésére: Bangóné szerint ma Magyarországon a nők arra kellenek, hogy szüljenek, „szüljék tele a világot, mintha csak tenyészállatok lennének”; Szél pedig erre úgy reagált: „nem azért vagyunk, hogy teleszüljük a világot”, a gyermekvállalás a családok saját döntése.
Szél Bernadett: Nem azért vagyunk, hogy teleszüljük a világot - Mandiner

Tényleg nem azért vannak a nők, hogy teleszüljék a világot. A nők azért vannak, hogy szeressenek.

Szél Bernadett bizonyosan tenyészállatnak nevezne. Tipikusan ebbe a kategóriába esem: négy gyermek egyetlen férjtől, akit tizenkilenc évesen megszerettem, s azóta együtt vagyunk egészségben, betegségben, boldog vagy boldogtalan állapotunkban. Gyermekeim vállalása több kormány működésére esett. Nem a nemzetért, nem a politikáért, nem pénzügyi meggondolásokból kívántam őket. Hanem csak úgy. Mert jó szeretni.
Szültem? Igen, négyszer. Nem pottyantottam ki a gyerekeket. Fájt, éppúgy, mint másnak, végigkínlódtam, mint más, és amint ott tartottam a kicsiket a kezemben, tökéletesen érdektelenné vált az előtte való több órás, olykor fél napos szenvedés.
Kicsik voltak? Persze, ők is voltak kicsik. Hosszú éveken keresztül nem volt olyan éjszaka, hogy szinte óránként ne riasztott volna valamelyikük. Mert szoptak, mert nem tudtak aludni, mert kisebb betegségek érkeztek. Egy kis nátha, és máris jött a sírás. Felkeltem, szoptattam, ringattam, altattam.
Mára a legnagyobbikuk már egyetemista. Felnőttek úgy, hogy nem kaptunk segítséget kívülről. És ezért valóban sokszor le kellett mondani dolgokról. Mert nem lehetett csak úgy ott hagyni négy gyereket, hogy az ember részt vegyen a felnőtt életben.
Mára elértük azt, hogy az emberek irigyek. Azt látják, hogy a nagyfiúk segítenek a fűnyírásban, meg minden egyéb nagy munkában. „Persze, nektek van segítségetek…”
Mit csinál egy tenyészállat, amíg felnő a négy gyerek? Hízik, megállás nélkül főz, takarít, bűzlik a fokhagymaszagtól, külső élete a FB, és ételrecepteket küldözget a receptmegosztókba?
Szóval, én, mint „tenyészállat” nem a legelőn töltöm napjaim. Amíg kicsik voltak a gyerekeim, rengeteget írtam, kutattam, részt vettem néhány napos konferenciákon, tanítottam. Könyveim jelentek meg. Igen, valóban volt olyan, hogy előadást tartottam, miközben a kisfiam végig a karomban volt. És volt úgy, hogy a gyerekek hányós fertőzést kaptak, és tanítás és hányás között rohangáltam.
Ma a „tenyészállat” még mindig részt vesz a gyerekei életében, kísérgeti őket, cipeli órákra, taxizza focira, hegedűre, gyorsvonatra és gyorsvonatról. A „tenyészállatnak” olykor nincs ideje más ebéd készítésére, mint egy gyors spagetti. Mert a „tenyészállat” tanít, újabb egyetemet végez, ír és tájékozódik.
És szereti a gyerekeit. Szereti a létüket, szereti az életet és a benne kapott ajándékokat. Szereti azt a megerősítést, amit Istentől kap. Mert minden egyes gyermek a reménység egy újabb jele. És a reménység meg nem szégyenít…

Hozzászólások