A kísérletet ugyan állatokon végezték el, a kutatócsoport szerint az eredmények azt is segíthetnek jobban megérteni, hogy mi történik az emberekkel a szívmegállás után. Borjiginék úgy gondolják, rátaláltak a halálközeli élmények neurológiai alapjaira: „minden az elmében történik a szívmegállás utáni rövid periódusban” – összegezte végkövetkeztetését a kutatásvezető.

A mennyország csak egy agyi kisülés - index

Ebből a kis színesből a Tisztelt Olvasó megtudhatta az Index közvetítésével, hogy a mennyország csak egy agyi kisülés. Értem én, persze, hogy a cím fontos. Egy jó cím - már ha a minél nagyobb számú kattintás a cél – fél győzelem. Még az sem számít, hogy maga az anyag miről szól. Legyen a cím figyelemfelkető, bombasztikus, provokatív, ingerlő, polgárpukkasztó, hogy aztán az Olvasó néhány sor futó szemlézése után csalódottan hagyja ott az egészet. Viszont megvolt a kattintás, lehet számolni. A mechanizmust, a logikát értem tehát. Viszont szabad-e a hatásvadászat kedvéért egy önkényes címmel átértelmezni, meghamisítani egy ismertetendő hírt?  Ráadásul úgy, hogy a cím egy súlyosan durva, kategorikus állítást közöl a mai magyarországi média egyik legolvasottabb oldalán az emberi kultúra egyik legjelentősebb narratívájáról, a keresztyénségről.

Azon már nem is csodálkozom, hogy az Index ebben az esetben – ki tudja miért – hírportából átment vallási tanítóhivatalba. Azért nem, mert a cím a keresztyénségről közöl itt negatív tartalmat, s mint tudjuk, ezt ma szabad. Ez már a mai erkölcsi kánon része: a keresztyénséggel szemben lehet tiszteletlenül viselkedni. Létezik ugyan egy norma, mely szerint minden meggyőződésnek, hozzánk képest másságnak megadjuk a kötelező tiszteletet. Csakhogy valahogy a keresztyénség nem tartozik bele a másság kötelező érzékenységgel kezelendő kategóriájába.  Ott ül bent az újságíró a szerkesztőségben, kínlódik az angol nyelvű anyaggal, vakarja a fejét, hogy milyen címet is adjon a szövegnek, ami a bunkó magyar olvasónak jó lesz, hisz’ úgyse tud angolul, s aztán hirtelen megvilágosodik: „ A mennyország csak egy agyi kisülés”. Tényleg, valóban agyi kisülés történt: az újságíró kolléga a cikk fölötti meditációja nyomán hirtelen arra döbbent rá, hogy ő voltaképpen teológus, de minimum filozófus, s e minőségében ezen a sokak által olvasott hírportálon beszáll a halálértelmezések évezredes vonulatába, s lerántja a leplet az egyik legjelentősebbről, a keresztyénségről. Új identitása feletti örömében még csak a főnökét sem kell megkérdeznie, hogy e címadással ő most vajon részt vehet-e az emberértelmezések diskurzusában, hiszen az általa közlendő kinyilatkoztatás szembe megy a keresztyénséggel. Akkor pedig biztosan jó, hogy ne mondjam, korrekt. Politically.

A probléma csak az itt, hogy az ismertetett angol nyelvű hír egy szót sem mond a mennyországról (egyébként a magyar nyelvű fordítás sem). A hír beszámol egy kutatásról. Tudósok patkányokon végzett kísérletek segítségével arra voltak kíváncsiak, hogy mi történik az agyban közvetlenül a szív leállása után. A feltételezésük az volt, hogy a patkányok agyi működésének vizsgálata révén közelebb juthatnak ahhoz a rejtélyhez, hogy a megmérhetőség körén belül, neurobiológiailag, mi zajlik le az emberi agyban haldoklás közben. Az angol nyelvű hír címe: „ Brains of Dying Rats yield Clues about Near-Death Expreciences" ( Haldokló patkányok agya sejtéseket enged a halálközeli élményekről). A rejtély természetesen a „halálból visszatért emberek” különös beszámolóiban van. A cikk erre egy bekezdésben tér ki:” People regularly report having powerful experiences when they come close to dying. They often say they had an overwhelming feeling of peace and serenity. Frequently they describe being in a dark tunnel with a bright light at the end. Many report meeting long-lost loved ones.” ( Az emberek rendszerint fantasztikus élményekről számolnak be, amikor a haldoklás közelébe érnek. Gyakran azt mondják, lenyűgöző békét és nyugalmat éreztek. Gyakran úgy írják le, hogy egy alagútban vannak, amelynek a végén erős fény van. Sokan arról számolnak be, hogy találkoztak rég elvesztett szeretteikkel.) A mennyországra a cikk egyetlen mondattal tér ki: „>>Many of them think it's evidence they actually went to heaven — perhaps even spoke with God,<< Borjigin says.” (Sokan azt gondolják, hogy ez (ti. az élmények) annak bizonyítéka, hogy valójában a mennybe mentek – talán még Istennel is beszéltek – mondja Borjigin).

Szó nincs itt mennyországról. Emberek beszámolóiról van itt szó, meg arról, hogy akik átéltek ilyet, mit gondolnak róla. A kutatás egyszerűen arra volt kíváncsi – éppen a beszámolóktól indíttatva -, hogy mi történik az emberi agyban ezen élmények lefolyása alatt. A kutatás az embert mint biologikumot vizsgálta, s nem mint a halál értelmezésére képes szellemi lényt.  Nem tudom, e distinkció követhető-e? A kutatás eredményéről készült cikk nem foglal állást semmilyen halálértelmezéssel kapcsolatban.  Nem foglalkozik a keresztyénséggel sem, amely, mint tudjuk, az emberiség eddigi történetének egyik legjelentősebb halálértelmezése. Ezzel csak az Index újságírója foglalkozik. Úgy látszik, valamely rejtélyes oknál fogva, fontos számára a keresztyénség.  Az elvégzett kísérletek nyomán a kutatók arra jutottak, hogy a patkányokban felfokozott agyi tevékenység volt megfigyelhető. Ebből vonták le azt a következtetést, hogy a „visszatértek” rejtélyes beszámolói mögött is felfokozott agyi tevékenység áll. „A burst of brain activity just after the heart stops may be the cause of so-called near-death experiences, scientists say. „  (A szív leállása után az agyi tevékenység felfokozódása lehet az oka az úgynevezett halál-közeli élményeknek, mondják a tudósok).  Nem mellesleg, a „burst” főnév nem „kisülést” jelent, hanem robbanást, kitörést. Nincs rá igazán magyar szó („felfokozódásnak” fordítottam, mert ez a magyarban, ebben a kontextusban érthető). Igei formája többet elárul a szó valóságos tartalmáról: egy olyan folyamatot jelöl, amikor egy rejtett energia nyomán valami hirtelen a felszínre tör (lángra lobban, virágba borul, könnyekre fakad, kigyullad, stb.) A tudósok a jelentésben nem a megszűnésre, a kimúlásra, a kisülésre teszik a hangsúlyt, hanem arra, hogy a patkányokon mérni tudtak olyan elektromos jelenségeket, amelyek az embernél az agy felfokozott tevékenységére, „túlpörgésére”, a hipertudatosságra jellemzőek. „Their brain suddenly seemed to go into overdrive, showing all the hallmarks not only of consciousness but a kind of hyperconsciousness. >>We found continued and heightened activity<< Borjigin says. "Measurable conscious activity is much, much higher after the heart stops — within the first 30 seconds." - (Úgy tűnt, az agyuk hirtelen túlpörög, nem csak a tudat, hanem a hipertudat jeleit mutatva - mondja Borjigin. Ismétlődő és felfokozott aktivitást találtunk. A szív leállása utáni első 30 másodpercen belül a mérhető tudati tevékenység sokkal intenzívebb). Vagyis, az eredmény szerint a haldoklás folyamatában, közvetlenül a szív leállása után, az ember agya átmeneti hipertudatos állapotba kerül.

Kérdezem: mi következik az emberi agy neurobiológiai folyamataiból a keresztyén halálértelmezésre nézve? Megmondom: semmi sem. Ez olyan, mintha az emberben zajló biokémiai folyamatok vizsgálata nyomán arra a következtetésre jutnánk, hogy lélek nincs is. A helyzet az, hogy a dolgok egy icipicit bonyolultabbak. Talán némi alázat kellene. Ennek híján viszont a hír arra jó volt az Index újságírójának, hogy az eredeti cikket átértelmezve, szakmailag korrektnek nem nevezhető módon, kulturáltságról éppen nem árulkodva, a saját maga nem túl bonyolult világnézeti meggyőződését közölje az Olvasóval ex cathedra kijelentve, hogy a „A mennyország csak egy agyi kisülés”. – Természetesen „tudományos alapon”, a világnézeti semlegesség jegyében. „Objektíve”. Így kell hírközlés címén missziót folytatni. Anything goes. Most már csak az a kérdés, mit is tartsunk az agyi kisülésről.

Hozzászólások