Nincs mit csodálkozni azon, hogy a vallásosságból irracionális gondolatok és tettek sarjadnak. Hiszen eleve az a felvételi követelmény oda, hogy el kell hinni egy csomó fantasztikumot, csodát, angyalt, dzsinnt, prófétát, csillagközi overlordot. 

Tóta W.: Így szól az Úr - hvg.hu


Tóta W. Árpádot valami megszállta, s úgy gondolta, hogy ő most templomba megy. S ez a valami nagyon jó volt hozzá: hangokat hallott, s pont azt hallotta, amit hallani akart. Szerinte Páll László, a Kálvin téri gyülekezet lelkipásztora úgy általában a migránsok ellen beszélt, természetesen Isten nevében, s nem pedig azok ellen, akik törvénytelenül próbálják meg a magyar határt átlépni. S jön a következtetés: így jár az, aki a Bibliából vezeti le a menekültektől való ösztönös irtózását.

Az egésszel nem is foglalkoznék, ha Tóta W. a cikkében nem vázolta volna fel, hogy valójában mit is gondol hitről, vallásosságról, kereszténységről. De sajnos megtette, s engem ez mélységesen elkeserített.

Én ugyanis, s ezt komolyan mondom, egy elvi szintű ateizmusról sokkal többet gondolok. De amit itt az ismert publicista előad, az alig több egy brossura-szövegnél, amilyeneket volt lehetőségem hallgathatni még ifjonc koromban, nyolc általánost bukdácsolva elvégző párttitkároktól, akiknek a zseniális Marx túl magas volt, s ezért aztán valami gyorstalpalóban okították ki őket.

A képlet végtelenül egyszerű Tóta W. szerint:” Nincs mit csodálkozni azon, hogy a vallásosságból irracionális gondolatok és tettek sarjadnak. Hiszen eleve az a felvételi követelmény oda, hogy el kell hinni egy csomó fantasztikumot, csodát, angyalt, dzsinnt, prófétát, csillagközi overlordot.”

Tóta W. önfeledten egyszerű, reflektálatlan hite valóban lenyűgöző. Szerinte a vallásosság egyenlő az irracionalitással. Ezzel az Isten-kérdés el van intézve. Bánom is én, bírálja Páll László szöveg-értelmezését, hiszen tudhatná, hogy a keresztyénség történetének egyik meghatározó vonulata épp szövegértelmezési vitákból áll. Mondja például azt, hogy szerinte ebben a bibliai szakaszban nem a tiltott határátlépésről, a törvényszegésről van szó. Vagy mondja azt, hogy szerinte ezt a történetet, amely ugye arról szól, hogy Aháb király, a felesége, Jezábel hathatós közreműködésével miként szerzi meg erőszakosan a vele szomszédos Nábót szőlőjét (I. Királyok 21.), nem lehet a mai migráns helyzetre alkalmazni. Csakhogy a cikknek nem ez a célja. A cél az, hogy egy szimplifikáló vallásfilozófiai eszmefuttatásban összefüggést teremtsen a prédikáció és a „menekültektől való ösztönös irtózás” között. S mit ad az a bizonyos valami, ami Tóta W-t. a templomba vitte, meg is hallotta, amit hallani akart. A Nábót szőlejének erőszakos elvétele alapján elmondott prédikáció szerinte nem a tiltott határátlépésről, a törvényszegés tilalmáról, hanem a xenofóbiáról szólt. Na ugye. Ugyehogy.

Megvan tehát az összefüggés vallásosság és xenofóbia között, s ” nincs mit csodálkozni azon, hogy a vallásosságból irracionális gondolatok és tettek sarjadnak.”  Így jut el aztán a szerző a vallásról kifejtett, számomra a 60-as éveket idéző propagandaszöveghez. Szerinte a vallásosság annyi, mint elhinni „egy csomó fantasztikumot, csodát, angyalt, dzsinnt, prófétát, csillagközi overlordot”. Még csak a leghalványabb nyoma sincs annak, hogy Tóta W. megpróbálna belehelyezkedni a vallási tapasztalat lényegébe, amely nem mindenféle baromság elhívése, hanem párbeszéd. Mint ahogyan ebben a történetben is, a fenti szereplőkön túl, van ott még valaki, az Úr, aki Illésen keresztül szól és cselekszik. Lehetne erre azt mondani természetesen, hogy ez szimpla fantasztikum, mint ahogyan az egész Biblia az, kezdve Ábrahámtól, akit megszólított valami ufó. Csakhogy ezzel nem jutunk semmire, hiszen ezekből a „fantasztikumokból” több ezer éves, ma is élő történetek keletkeztek, s ezek bizony nagyon is értelmes történetek, amelyeknek a pulzálását épp az eredettörténetekben megnyilatkozó, s azóta is folyamatosan tartó párbeszéd adja. Ennyit a racionalitásról és irracionalitásról. Tóta W. racionalitásból és irracionalitásból megkonstruált világa irigylésre méltó. Ő mindent ért.

Pedig, ha éppen akarta volna, Tóta W. ebben a történetben is felfedezhette volna a mai európai értékrend egyik fundamentumát, a tulajdon védelmét. Nem lépünk be erőszakosan a másik szőlejébe. S aki védi a maga birtokát az erőszakos behatolás ellen, az nem xenofób és nem mizantróp. Csakhogy ezt a szerző nem mondhatja ki, hiszen az alaptétele az, hogy vallásosságból egyenesen következik az idegenek gyűlölete és a „menekültektől való irtózás”. Ugyan már.

Még azt is megengedem, hogy a vallási jelenségen belül valóban sok minden előfordulhat. Hülyék mindenütt vannak. Csakhogy az itt felvázolt vallásértelmezés egy konkrét prédikáció kapcsán rá van vetítve az egész kereszténységre. Ezért aztán nem lehet csodálkozni, hogy Tóta W.-nek a kereszténységről boszorkányüldözés, tudósok elégetése, pedofil papok jutnak az eszébe, sőt, abszurd módon, épp egy református igehirdetés kapcsán belengeti a „keresztény teokrácia” rémképét is. Úgy látszik, egy ateista is tud démonokat látni.

Komolyan mondom, lenyűgöző Tóta W. atesita hitének reflektálatlansága. Miközben én naponta küzdök keresztyén hitem nagy kérdéseivel, mert akárhogyan is, ez következik a mindig is reflexív keresztény örökségből, akár Augustinust, akár Descartes-ot, akár Hegelt olvasok, íme, itt van egy befolyásos atesita hittérítő, akinek megejtően biztos a hite, s még csak meg sem fordul a fejében, hogy azért az Isten-kérdés, a vallási jelenség ennél talán összetettebb. Az meg egyenesen bámulatra méltó, ahogyan nála a vallásosság és irracionalitás szinte egymás szinonimái. Mert ugye Isten létének feltételezése eleve irracionális. Isten nem létének feltételezése pedig magától értetődően racionális. Holott mindkettő alapja a hit, hiszen ma nem áll rendelkezésünkre semmiféle végérvényes viszonyítási pont, amelyhez képest a valóság értelmezhető lenne.

Már megbocsásson nekem Tóta W. Árpád, az ateizmusról, már ha komolyan veszi önmagát, ennél többet gondolok. A vallási jelenséget, s ezen belül a keresztyénség egészét így elintézni talán mégsem kellene. Ezzel csak az ateizmus ügyének árt.

Hozzászólások