De a mi állampárt vezette pártállamunk szilárd.

Megmentette a menekültválság.

Megmentette az általánossá vált fajgyűlölő és idegengyűlölő világnézet.

TGM: A menekültek éve - hvg.hu

Mindig érdeklődéssel olvasom Tamás Gáspár Miklós írásait. Van, amikor egyetértek vele, van, amikor nem. Többnyire nem. Ám ami mégis tetszik benne, a minden közéleti megnyilvánulását átható indulat. TGM szenvedélyesen elkötelezett ember. Ez az írása is indulatos, provokatív, és természetesen megosztó. De ez nem baj. TGM-et így szeretjük. Viszont mégis azért foglalkozom most vele, mert a fenti íráson végigvonuló alapmotívum a fajgyűlölet és az idegengyűlölet összekapcsolása. Ez a mai liberalizmus egy részének egyik jellemző tünete: nem tesz különbséget kulturális és faji alapú gondolkodás között, sőt az utóbbit az előbbire vetíti. Kreálja a virtuális rasszizmust, amely ellen aztán szenvedélyesen harcol.

Nem meglepő módon, TGM állásfoglalása a menekültek magyar fogadtatásáról eléggé lesújtó. Igaz, más nemzetekkel kapcsolatban sem fukarkodik a negatív jelzőkkel. Az írásból megtudjuk, hogy aki nem befogadó, az idegengyűlölő. Más alternatíva nincs. A magyarok pedig az idegengyűlöletben élen járnak. Jó, rendben van. Ezt a toposzt ismerjük. Én például, keresztyén létemre, sőt éppen a keresztyénségemért nem vagyok határtalanul befogadó. Minden tiszteletem az iszlámé mint az emberi történet egyik meghatározó szereplőjéé, és minden részvétem a valódi menekülteké, de valahogy nagyon nem szeretném, ha holnap reggel arra ébrednék, hogy Pápán a református templom helyén egy minaret áll. Eléggé érdekes élmény lenne. De nincs mit tenni, ilyen agymosott lettem. Valamilyen rejtélyes oknál fogva félek egy idegen kultúra megjelenésétől, és ragaszkodom ahhoz, ami az enyém. Jöhet a TGM-féle indulat rólam is, az idegengyűlölőről. Elviselem.

Viszont hogy van az, hogy az írásban az idegengyűlölet mellé rendre hozzátapad a fajgyűlölet? Miből gondolja TGM, hogy akik ellenzik a migránsok ellenőrizetlen bevándorlását, azok ezt faji alapon teszik? Miért nem inkább kulturális alapon, ami szerintem a valós helyzet? Miért kell a kulturális alapú gondolkodásra ilyen erőltetett módon rávetíteni egy faji alapú gondolkodást? Nekem bizony úgy tűnik, hogy TGM-nek szinte ragaszkodnia kell a rasszizmus fogalmához, még akkor is, ha a fajelméleti gondolkodás tényleg ennyire meghatározó jelenlétét nem tartja szükségesnek igazolni. Mivel is van igazolva ebben a dolgozatban a mindent átható rasszizmus? Azzal a tényszerű adattal, hogy a magyarok többsége nem befogadó. Ebből pedig szerinte az következik, hogy faji alapon nem befogadó.

Miután a rassz, a faj folytonosan visszatérő elem az „idegengyűlölet” magyarázatára, abszurd módon TMG-ből lesz valamiféle fordított rasszista, aki ott is rasszizmust lát, ahol már nincs.

Tényleg, van ma valaki, aki azt gondolja, hogy a fajelmélet ma is érvényes gondolat? Netán titokban itt mindenki Arthur de Gobineau-t vagy Houston Steward Chambelain-t olvas? Esetleg Hitlert? (Nagy szörnyülködésemre most olvasom, hogy újra kiadják a Mein Kampfot.) Nem zárom ki természetesen, hogy lehetnek ilyen szélsőségek, de állítom, hogy a faji alapú gondolkodás mára már teljesen érvényét és hitelét vesztette. Ennek semmiféle jelét nem tapasztalom a hétköznapi életben. Kit érdekel az, hogy ki milyen származású? És ki tudná nyomon követni, akár a saját családjának etnikai összetételét is? Számít ez? A feleségem olasz származású, apai nagyanyám szerb, anyai nagyanyám szlovák. A többiekről semmit sem tudok, mert nem végeztem családfa-kutatást. De nem is érdekel, mert ez, mármint az etnikai származás a kulturális önértelmezésem szempontjából teljesen mellékes. Nincs olyan, hogy „magyar vér”.

Viszont van kulturális identitásom, amelynek semmi köze semmiféle fajisághoz. Európai vagyok, magyar és keresztyén. Ha tehát azt mondom, hogy féltem az identitásomat a ma beláthatatlan nagyságrendű népvándorlás következményeitől, akkor ennek a gyökere nem valamiféle fajelmélet. Ugyan mitől lennének a migránsok fajilag más emberek, mint bárki más? Ki állíthat ma ilyet? Viszont más a kultúrájuk, mások a szokásaik, mások a hagyományaik, és más a hitük. Annyira más, hogy az európai zsidó-keresztény szekularizált tudat a maga zártáságával nem is tud igazán belehelyezkedni például az iszlám hitvilágába. (Ezért gondolja azt, hogy a kereszténység az iszlámot sérti. Holott, ha valami problematikus az iszlám számára, az nem a kereszténység, hanem a hitetlenség.) De e különbségtételnek semmi köze semmiféle fajisághoz. A kulturális sajátszerűségek összekapcsolása és megalapozása a fajisággal egészen őrült és anakronisztikus gondolat, arról nem is beszélve, hogy hamis. Nem felel meg a valóságnak. Nem azért vagyok európai, magyar és keresztyén, mert „genetikailag”, avagy „vérségileg” az vagyok. Mint tudjuk, a kereszténység eredendően túllépett az etnikai gondolkodáson (Krisztusban nincsen se zsidó, se görög). És a kulturális értelemben hozzám képest más nem azért más, mert genetikailag más. Mi köze a migránsok elutasításának a fajisághoz? Semmi sem. A kultúrák közötti különbségtétel nem szünteti meg az emberi nem egyetemes egységét, és nem számolja fel a minden ember egyenlőségének elvi igazságát.

Úgy tűnik azonban, hogy a TGM világképének valamiképp esszenciális része a fajelmélet. No, ez a problematikus, és számomra eléggé aggályos. Ez a gondolkodás szántszándékkal egymásba mossa és egymásba csúsztatja a fajt és a kultúrát, s ezzel egy fordított rasszizmust valósít meg, hiszen a fajt, a fajisághoz való viszonyt általános, egy egész társadalomra kivetített értelmezési keretként használja akkor is, ha mára már az egykor kapitalizálódó Nyugaton valóban széles körben befolyásos rasszizmus meghaladott és elgondolhatatlan önigazolási elvvé vált.

Így születik meg a mai Magyarországból a fajgyűlölő ország. Holott itt érzületről, mentalitásról, kultúráról van szó. A mi kultúránkról. Bocsánat, hogy féltjük, és ragaszkodunk hozzá, s azt merészeljük gondolni, hogy Európához képest más kulturális hátterű, ám beláthatatlan nagyságrendű, nagyon is karakteres hitű néptömegek bevándorlása veszélyezteti az európai kultúra egységét és szellemiségét. És nem azért, mert az európai kultúra úgymond fajilag felsőbbrendű, míg a jövevények kultúrája fajilag alsóbbrendű. Ez abszurdum. Hanem azért, mert a kultúrák, erkölcsi hagyományok, hitek sajátszerűségei nem feltétlenül hozhatók harmóniába egy társadalmon belül, legfeljebb az íróasztal mellett kitalált „multikultúrában”, amely úgy akar kultúrákból egységes arculatú társadalmat teremteni, hogy kitiltja a nyilvános térből a vallási alapú kultúrákat, miközben az ateizmus kultúráját úgymond kultúrák fölöttivé teszi. A multikultúra valójában egy szekularizált világkép nevében uniformizál. Nincs burka és nincs kereszt. Amúgy éljen a multikultúra.

A kultúrák különbözőségéről és összeegyeztethetetlenségéről vallott nézetből viszont még messze nem következik semmiféle rasszizmus, avagy a kultúrák valamiféle rangsorolása. Legfeljebb azok gondolják ezt, akik valamely rejtélyes oknál fogva azt feltételezik, hogy a kultúrák közötti különbségtétel mögött valójában faji alapú szemlélet áll. Így lesznek a népvándorlás megállításának híveiből egyszerre nacionalisták, idegengyűlölők és fajgyűlölők. Árnyaltság nincs.

Nos, nem. Féltem a kultúrámat. Mert ez a kultúra az enyém. És félek egy, az enyémhez képest idegen kultúra társadalmi szintű megjelenésétől. Bocsánat, hogy félek. De ennek semmi köze semmiféle faji alapú gondolkodáshoz. Amúgy pedig, minden tiszteletem az iszlámé, amely messze nem az, amit most a terrorizmus révén van szerencsénk megismerhetni. Csakhogy az iszlám nem az én vallásom, nem az én kultúrám és nem az én civilizációm.

Most már csak azt nem tudom, hogy Európában szabad-e még félni a népvándorlástól, és szabad-e még félteni Európát, avagy a nyitott társadalom agresszív és doktriner eszméje ezt a félelmet és az ebből fakadó kultúraféltést is a politikai inkorrektség mezejére száműzte?

Hozzászólások