A korábbi botránykönyveiről ismert Kende Péter az ATV Csatt című műsorában arról beszélt: izgalmas, érdekes társadalmi kísérlet lenne az, ha Majtényi Lászlót, mint egy szerinte szemmel láthatóan zsidó származású embert államfőnek jelölnének.

Az ATV műsorában 23.40-től hallgathatják meg Kende Péter okfejtését.

Kende: Majtényi szemmel láthatóan zsidó - mandiner.hu

Kende Péter elkövette a legnagyobb bűnt, amit a politikai korrektség kultúrájában ma el lehet követni. Zsidó kinézetűnek nevezte Majtényit.

És erre nem hördült föl az egész véleményformáló elit (igaz, a beszélgetés résztvevői azonnal tiltakoztak), jobbról és balról, hanem fülsüketítő csönd szállt alá az amúgy ordibálásoktól hangos kulturális tájra.

Van, amikor a csönd a legbeszédesebb, mert azt jelzi, hogy ebben a határtalan szólásszabadságban tetszelgő kultúrában mégis csak akad valami, amiről jobb nem beszélni, még csak nem is érinteni, inkább le kell nyomni valahová, a nyilvánosság elől rejtett szubkultúrák világába, avagy a nyilvánosság legaljába, ama birodalomba, amelynek aztán semmiféle érintkezési felülete nem lehet a szalonképes nyilvános tudat normatív világával.

Kende most ezt az alaptörvényt szegte meg, s mintha csak a legbizalmasabb barátjának egy konyhában mondta volna, megszólalt a magántudata, bele az országos nyilvánosságba, „te, ez a Majtényi olyan zsidós kinézetű”.

Ezzel megszegte a politikai korrektség ma áthághatatlan alaptörvényét, amely azon az általános igazságon alapul, hogy a fizikai származásból nem szabad kulturális identitást magyarázni. Ezen elvi meggyőződés mögött természetesen a rasszizmus elleni, egyébként történelmi okokkal nagyon is magyarázható és indokolható küzdelem áll. A tétel alapvetően helyes és igaz, a származásból messze nem következik automatikusan semmiféle kulturális identitás.

A politikai korrektség világnézete, főleg annak szélsőséges formája csak ott ment tévútra, hogy ebből az általános elvi igazságból azt a következtetést vonta le, hogy az egyetemes ember eszméje immár valóságosan és véglegesen megszüntette a fizikai-származási sajátszerűségeket, s ezért eme sajátszerűségekre utaló szavak egyenesen tiltandók. Tilos a kinézet alapján bárkinek is az identitását jelölni. Ez eddig rendben is volna. Csak az a gond, hogy a valóságban eme külsőleg is gyakran látható származási jegyek az egyes embercsoportokon nem feltétlenül tűntek el.

Így állt elő egy verbálisan megkettőzött világ, az egyik a politikai korrektség felszíni, szalonképes világa, a másik pedig a nyilvánosság alá nyomott szubkultúrák világa. Az egyikben már nem létezhet a külső megjelenés, a kinézet, a fizikai adottságok és az identitás közti összefüggésre utalás, mert ugyebár ebből a nézőpontból a fizikai sajátszerűségekkel is megkülönböztethető embercsoportok immár nem is léteznek. Ekként nincs fekete, nincs cigány, nincs indián, nincs zsidó, de már nincs férfi és nő sem. Míg a másikban mégis csak van, mint ahogyan a valóságban sem szűnnek meg feltétlenül a fizikai sajátszerűségek, sőt, a politikai korrektség által elnyomott és elfojtott szubkultúrák világában az identitás valamiféle leírása és a külső származási jegyek összekapcsolása jóformán mindennapos gyakorlat, még az érintett csoportokon belül is. Van az öcsémnek egy gyönyörű szép lánya, aki mesélte, hogy őt többször megkérdezték, hogy nem zsidó-e? Mire csodálkozva megkérdezte, hogy miért kérdezik ezt, s jött a válasz, hogy „nagyon úgy nézel ki”. A kérdezők meglepő módon magukat zsidónak tartó emberek voltak. S ugyanígy, a mindennapi életben általános gyakorlat, hogy a cigány az cigány, az indián pedig indián, és nem „bennszülött amerikai”. Így áll elő az az abszurd helyzet, hogy miközben egy cigány bőven vallhatja magát cigánynak, addig őt ezzel a szóval illetni a politikai inkorrektség netovábbja. Ugyanígy, egy zsidó bőven mondhatja önmagáról, hogy ő zsidó, legyen a szónak a tartalma bármi is, de őt ezzel a szóval illetni az általánosan elfogadott kulturális norma durva megsértése. Míg tehát egyik oldalról a „cigány”, a zsidó”, stb., az önmegkülönböztetés eszköze is lehet, addig másik oldalról ugyanezek a szavak a rasszista megbélyegzés szinonimái.

Kende Péter most megszegett egy alaptörvényt, amely azon a hamis meggyőződésen nyugszik, hogy a fizikai sajátszerűségeket immár nem létezőnek kell tekintenünk. Amennyiben mégis elismerjük, akkor az már maga a színtiszta rasszizmus. A politikai korrektség így lehetetleníti el a sajátszerűségek néven nevezését, s így teremt egy megkettőzött kultúrát, ezzel létrehozva egy elfojtott, elnyomott szubkulturális világot is. A botrány Kende megszólalásában az, hogy ez a szubkulturális világ most elérte a nyilvánosság szintjét, ráadásul a ma leginkább érintett és érzékeny területen, a zsidó identitás körüli zavartságban.

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogy Majtényi zsidó származású-e, avagy sem, mint ahogyan senkinek a származása nem érdekel. Szerintem Majtényi kulturális identitása az, akinek gondolja magát. S felteszem, ha elfogadja a jelöltséget a Magyar Köztársaság elnöki tisztségére, akkor ő magyarnak vallja magát. A probléma számomra nem az, hogy Kende kimondott valamit, amit ma nem szabad kimondani, hogy ti. Majtényi „zsidó kinézetű”. A probléma az, hogy ebből azt a messzemenő következtetést vonta le, hogy „zsidó kinézete” miatt az esélye igencsak kérdéses. Mint mondta, "izgalmas társadalmi kísérlet" lenne. Ezzel ő maga különítette el Majtényit, s a „zsidó” szóval kreált neki egy megkülönböztető identitást, amely úgymond már előrehozott magyarázat egy politikai természetű választás várható eredményére, s egyúttal egy általánosító ítélet a választókról is. Ha nem Majtényit támogatod, akkor antiszemita vagy. Ez a funkcionális zsidózás. Tartalma nincs, de funkciója annál inkább.

Talán nem kellene őt kizárni a nemzetből, bármi legyen is egy ilyen megmérettetés eredménye. Na, ezért súlyos Kende megszólalása.

Nagy is a csönd.